Szerény siker Kuvait ellen

Egzotikus ország ellen vívta 879. – egyben Kuvait elleni első – hivatalos mérkőzését a magyar válogatott, amely Kuvait legjobbjait látta vendégül Győrben. A találkozó a vártnál nehezebben alakult számunkra, de Vanczák góljával sikerült megnyerni az összecsapást.

Az előzmények tudatában akadtak meglepetések a válogatott keretben, hiszen több alapember hiányában kellett megvívni ezt a találkozót. Valamint az elmúlt héten is további emberek estek ki a védelemből. Ami az összecsapást illeti, a kuvaitiak az első játékrészben magabiztosan tették-vették a labdát, persze ehhez kellett, hogy sok területet tudtak bejátszani. Látszott rajtuk, hogy igenis technikás játékosok alkotják az arab ország válogatottját, és minden megilletődöttség nélkül játszottak. Az első félidőben a legveszélyesebb emberük al-Mutva volt, aki rendre meg tudta csinálni azokat a cseleket, amikkel helyzetbe tudott kerülni, illetve a lövései is  rendre kaput találtak. A mieinknél a támadósor nem remekelt, talán Gyurcsó Ádám dicsérhető több jó beadása okán. Az látszott, hogy ezen a találkozón a vendégek jobb oldala könnyen megbontható, és ezt jobban is ki lehetett volna használni. Dzsudzsák Balázs jobb oldali középpályásként ezúttal nem tudott maradandót alkotni, míg a második félidei szerkezeti váltás után már az igazi Dzsudzsákot láthattuk. Ha a kuvaitiak legveszélyesebbje al-Mutva volt, nálunk ez Vanczák Vilmosra igaz. A Sion védője a meccs első periódusában háromszor veszélyeztetett, ám ezekből sajnos nem sikerült előnyt kovácsolni. A második félidei teljesítménye is elismerést érdemel, hiszen a gólja előtt jó ütemben kapcsolódott be a játékba, és jól is centerezett, más kérdés, hogy Priskin fölé lőtt. A szünetben indokolt volt tehát a szerkezeti változtatás, amit nem az első félidőben látott csapattal lépett meg Egervári Sándor, hanem hármas cserével: beállt az újonc Lovrencsics Gergő, a már említett Priskin Tamás és Németh Krisztián. Hozzá kell tenni, hogy a kezdőként pályára lépő Kanta József is sokat segített a játékban, igaz a rengeteg pontatlanság miatt olykor ő is hibázott a passzoknál, de megalkuvást nem tűrő játéka üde színfolt volt. A cserék közül Lovrencsics Gergő elemében volt, nem hiába ragaszkodik hozzá lengyel csapata. Előbb egy esernyővel befűzte védőjét, majd egy lövését védte a vendégek kapusa. Előtte azonban Vanczák újfent felment egy Dzsudzsák-szöglethez, és a beívelés után remekül emelkedve fejelt a jobb alsóba, mint később kiderült, győztes gólt szerezve. A hajrában aztán előbb el-Hassan lövését követően hűlt meg minden magyarban a vér, miután lapos próbálkozása alig ment mellé, majd Dzsudzsák ültette le védőjét, de tizennégy méteres lövése majd’ széttörte a kapufát. A végén aztán Priskin lőhetett, előbb a kapus védett, majd a kapufa mentette meg Kuvaitot. Helyzete még volt Németh Krisztiánnak is, aki egy keményen középre lőtt labdát vett mellre, ám ráfordulni már nem volt ideje, mert al-Rasidi kapus valami elképesztő mozdulattal elütötte előle a játékszert.

Összességében tehát megérdemelt győzelmet aratott a magyar válogatott, és kitűnt, hogy a kezdő felállás nem kifizetődő, míg a második félidőben látott szerkezeten kicsit csiszolva optimistán várhatjuk az őszi tétmeccseket.

Magyarország – Kuvait 1-0 (0-0)
Győr, ETO park, 10.000 néző, vezette: Haenni (svájci)

Magyarország: Bogdán – Vanczák, Guzmics, Korcsmár, Kádár – Kanta J. (Lovrencsics, a szünetben), Varga J. (Juhász, 90+3.), Koman (Pátkai, 81.) – Dzsudzsák, Böde (Priskin, a szünetben), Gyurcsó (Németh K., a szünetben)
Kuvait: H. al-Rasidi – M. al-Rasidi, Sahin, A. al-Rasidi, al-Radzsidi – al-Saek (al-Samali, 60.), al-Enezi (al-Hassan, 67.), Ali (Maksid, 67.), al-Anszari (al-Fatel, 88.) – al-Mutva, al-Soliman  (al-Harbi, 85.)

g.: Vanczák (57.)
s.: –

Vanczák gólja:

Nyilatkozatok a meccs után:

Egervári Sándor, szövetségi kapitány: „Hiába hangsúlyoztuk, hogy gyors és jól cselező az ellenfél, az első félidőben jó néhány alkalommal meg tudott lepni minket. A második félidőben már jobban játszottunk, ha nem is túl meggyőző játékkal, hiszen több hiba is becsúszott, de győzelemnek tudunk örülni – nyilatkozta a kapitány a sport televíziónak. – Nyilvánvalóan ezzel a futballkultúrával ritkán találkoznak az európai csapatok. Jó volt ezt megtapasztalni a pályán a játékosoknak is. Ha világversenyeken szeretnénk részt venni az elkövetkezendő években, akkor nyilván az ilyen típusú csapatokkal szemben is kellenek a tapasztalatok. Voltak szerkezeti problémáink is, többek között ezért is cseréltünk. Nem tudtuk az ellenfél védelme és középpályássora közé bekerülni sokszor, Németh Krisztián visszalépésével ez jobban működött a második félidőben. De egyébként is terveztem Lovrencsics Gergőéknek lehetőséget adni, örülök, hogy élt ezzel. Kanta Józsi csupa szív játékával ott volt, jól is irányított. A mai nap több pontatlan indításunk volt, talán neki is több mint a klubcsapatában, de ehhez nyilván kellett az a nagyon gyors, mozgékony ellenfél, amely megakadályozta a jó átadásokat.”

Dzsudzsák Balázs szerint az erősségeink miatt sikerült nyerni Kuvait ellen: „Roppant kellemetlen ellenfél volt, felvállalták a játékot. Látszott, hogy minden egyes mozdulatot felelősség nélkül bevállaltak, gondolok itt arra, hogy hátul is bevállalták a cselezést. Ettől függetlenül megérte, hogy ezt a meccset kötöttük le, hiszen úgymond megint azzal kellett szembesülnünk, hogy a kötelezőt kell hoznunk. Ha nehezen is, de úgy gondolom, a nagyon nagy erősségünket, a rögzített szituációkat kihasználtuk, és ha egy kicsit pontosabban játszunk elöl, akkor biztos vagyok benne, hogy mindenki jobban örülne, de a lényeg az, hogy győzelmet tudtunk itthon aratni. Nagyon remélem, hogy a nézők azért élvezték, amennyire lehetett, és hogy az ősszel azért sokkal pontosabban fogunk játszani.” A Gyurcsó Ádámmal megejtett taktikai helycserékről a következőképpen fogalmazott Balázs: „Nem, az első félidőben nem nagyon cseréltünk. Az Ádi is sokat volt játékban, próbáltunk a szélen megbontani az ellenfelet. Voltak neki azért lehetőségei, voltak beadásai, nyilván a második félidőben én is azt mondom, hogy sokkal jobban ment a bal oldalon, többször is kerültünk mögéjük, több helyzetet dolgoztunk ki, több beadásunk volt, úgyhogy gyakorlunk, aztán majd Sanyi bácsi eldönti, melyik az a szerkezet, amelyikben a csapat veszélyesebb és hatékonyabb.” „Hát igen, nem volt azért könnyű hetem – felelte arra a felvetésre Dzsudzsák, hogy a kapufája után összeomlott. – Igazából talán emiatt egy picit azt hittem, hogy megérdemeltem volna, hogy bemenjen annyi rossz után, de így is szerencsésnek mondhatom magam. Nagyon örülök neki, és nagyon köszönöm, hogy a csapatkapitánya lehettem a válogatottnak. Remélem, hogy az ősszel bemegy, és az sokkal fontosabb lesz.”

 Gavalovits Sándor