Gyors gól, majd kihagyott büntető borzolta a kedélyeket, ennek ellenére Kispesten szerzett három pontot az ETO.
Nem éppen kedvező helyzetből várhatta a két csapat a szezonzárót, a Győr a tavalyi ezüstérem után mindössze a 10., a házigazda Honvéd a 13. helyen állt a fordulót megelőzően. Talán ennek is köszönhetően kezdte jobban bántóan kevés néző előtt a találkozót Miriuta Vasile csapata, ugyanis a második percben egy hosszú előre ívelést Kemenes fejelt el a tizenhatos előterében, azonban Rudolf elé, aki viszont nem tudta az üres kapuba emelni a játékszert. Öt perccel később viszont már nem mentette meg semmi az kispestieket. Rudolf kapott remek labdát a tizenhatos jobb sarkánál, centerezését Koltai berobbanva terelte a bal sarokba. A gól nemhogy megfogta volna a hazaiakat, hanem inkább némileg feltüzelte, de sokra nem mentek vele, mert csak elvétve jutottak el Kamenár kapujáig. A legnagyobb helyzetet Vécsei hagyta ki, amikor is a győri kapus középre öklözött, de a piros-feketék középpályása nem találta el az üresen tátongó kaput. A Honvéd ezt követően két szöglettel igyekezett veszélyt teremteni, nem sok sikerrel. A vendégek gyors játékkal igyekeztek Kemenes kapuja elé kerülni, ám a mély talaj megnehezítette az amúgy is sok hibával futballozó csapatok dolgát. Negyedóra elteltével aztán az első bravúrt is be kellet mutatnia a vendéglátók portásának, merthogy Pátkai – igaz kisodródva – lőhetett, de Kemenes odaért a löketre, majd Lipták előzte meg Kosnic-ot, aki buktatta a győriek hátvédjét, 11-es! Rudolf a jobb sarkot vette célba, de gyengén eltalált labdája a kapufáról az alapvonalon túlra pattant, Kemenes rajta volt. A kihagyott büntetőt követően megélénkült az addig sem araszolgató ETO által diktált iram, és Kemenesnek több bravúrt is be kellett mutatnia. Ezekben a percekben érdekes módon átjáróháznak bizonyult a kispestiek védelme, melyet Andric ki is használt, de pechjére már lengetett az asszisztens. A hajrában a kispestiek többször is eljutottak a zöld-fehérek kapujáig, ámde vagy Kamenár állta útját a próbálkozásoknak, vagy mellé-fölé céloztak Csábi József tanítványai.
A második félidőben ott folytatta a kispesti együttes, ahol az elsőt abbahagyta, nyomás alá helyezte a kisalföldieket, akik az első negyedórában nem tudtak kijönni saját térfelükről, sőt, a piros-feketék többször is tizenegyest reklamáltak, hogy jogosan, avagy sem, azt döntsék el a szakértők, mindenesetre a játékvezető egyszer sem mutatott a mészpontra. A nyomás majdnem kifizetődött, de Youla, illetve Hidi lövését is ártalmatlanította Kamenár, majd egy kényszerű csere miatt kissé át kellett szerveznie a hadrendet Miriutának, Andric ugyanis megsérült, helyét pedig az eredeti posztját tekintve jobbhátvéd Rafe Wolfe foglalta el. A kezdeti Honvéd rohamokat megúszta Kamenár, hogy aztán Kamber majdnem növelje a győri előnyt, Kemenes azonban bele tudott kapni a labdába, így továbbra is maradt az egygólos különbség. A hazaiak nem adták fel, hiszen létfontosságú lett volna számukra legalább az egyik pont otthontartása, de Kosnic szabadrúgása alig ment fölé. Ezek az eltékozolt lehetőségek pedig nagyon sokba kerülhetnek a végelszámolásnál. Aztán hiába kapaszkodott a Kispest, előbb Holender beadása Lang lábáról vágódott szögletre, az ellentámadásból viszont Koltai duplázta meg a győriek előnyét. Rudolf és Lipták hozták kihagyhatatlan helyzetbe a szélső középpályást, eldöntve végleg a mérkőzést. Így Miriuta nyugodtan pályára küldhette a debütáló Bénes Lászlót. A hajrában pedig már hiába iparkodott a piros-fekete brigád, a gól sem jött össze, így elmondhatjuk, az utóbbi évek egyik legrosszabb kispesti csapata szenvedett megérdemelt vereséget. A Győr tulajdonképpen csak annyit adott ki magából, amennyi a győzelemhez feltétlenül kellett.
Honvéd – Győr 0-2 (0-1)
g.: Koltai (7., 79.)
s.: Godoy (30.), Holender (75.), Vidovic (77.) ill.: Windecker (35.), Wolfe (68.)
Gavalovits Sándor