Nyáron kivételes pályafutás végére kerül pont. Lisztes Krisztián a Nemzeti Sportnak megerősítette, a szezon végeztével szögre akasztja a stoplist.
Soroksáron fejezi be Lisztes Krisztián – fotó: Soroksár FC
Felejthetetlen pillanat: Grasshoppers
1995 ősze, Bajnokok Ligája csoportkör
És akkor Lisztes megkapta a labdát, tolt rajta kettőt, és a kapuba bombázott. Az volt az első magyar gól a legrangosabb európai kupában, amelyet ugyan követett még néhány, de az úttörő kétségkívül a Ferencváros irányítója volt.
Bundesliga: Bajnoki cím, kupasiker, elismerés
Nem lehet elvitatni Lisztes Krisztián érdemeit a Werdernél eltöltött idő alatt, főként, hogy 2004-ben aktív részese volt a Weser-partiak bajnoki sikerében, igaz a brémaiak nyolcasa a szezont partvonalon kívül fejezte be egy sajnálatos térdsérülés miatt, amely végig kísérte az elmúlt tíz évét. A Werder előtt már a VfB Stuttgartban is kitünt, így nem volt meglepő, hogy az akkoriban fénykorát, de legalábbis történelme egyik sikeresebb korszakát élő Werder lecsapott a magyar középpályásra. Miután még egy ideig szerepelt a zöld-fehéreknél, illetve a Mönchengladbach és a Rostock színeiben, hazatérve ismét nevelőegyesületében, a Ferencvárosban húzott szerelést, majd megfordult Rákospalotán, a Vasasnál és Pakson, jelenleg az NB II-ben szereplő Soroksár labdarúgója. Emellett pedig a Fradi megfigyelőhálózatának tagja.
A nemzeti csapatban 49 mérkőzés
Pályán volt 1996-ban az USA-beli Olimpián, ahol a brazil, a nigériai és a japán válogatott ellen is játszott. A majd’ félszáz válogatott fellépésén kilencszer zörgette meg az ellenfelek hálóját, sorrendben Litvánia (egy gól, 2000. október 11.), Macedónia (két gól, 2001. november 14.), Svédország (egy gól, 2003. április 2.), Luxemburg (egy gól, 2003. április 30.), San Marino (két gól, 2003. június 11.), Lettország (egy gól, 2003. szeptember 10.) és Örményország (egy gól, 2004. február 18.) ellen volt eredményes.
„Ha gyorsan nem talál fel valamilyen speciális eljárást, amellyel fájdalom nélkül folytathatom nyolcvanhárom éves koromig, akkor igen, nyáron alighanem befejezem.” – felelte Lisztes Krisztián a búcsúval kapcsolatban. Amint a bevezetőben említettük, tíz és fél éve, 2004 áprilisában szenvedett súlyos térdsérülést a Bréma színeiben bajnokin. Ekkor már bajnoknak tekinthettük a zöld-fehéreket, de az azóta eltelt időben is sokszor akadt problémája a nem teljesen százszázalékos testrészével. „Érzem, hogy nem tökéletes. Még korábban kaptam néhány speciális, zselés injekciót, az kimondottan jó volt, gyorsan regenerálódott a lábam, nem éreztem mérkőzés után sem, hogy gond lenne vele. Ám ezt sem szabad minduntalan beadni, a térdem olyan állapotban van, hogy világos volt, előbb-utóbb eljön a búcsú ideje. Meg amúgy is, nyáron betöltöttem a harmincnyolcat.” – tette hozzá, hogy már a kora miatt sem biztos, hogy folytatná, mégha a térde esetleg bírná is a terhelést. Ugyanakkor felrémlett előtte, hogy később nagyobb baj is lehet, így aztán nem kockáztat. „Az MTK rehabilitációs szakembere, Somodi László invitálására nemrég kipróbáltam egy szerkezetet, amely a két láb terhelhetőségét, izomerejét, dinamikáját méri, és azt mondják, tízszázalékosnál nagyobb különbségnél a sétára is oda kell figyelni. Na, nekem húsz feletti volt a differencia… Még az is szóba került, hogy évek múlva nem tudok sétálni a gyerekeimmel, a fiammal nem szabad passzolgatnom, szóval így már semmi értelme erőltetni.”
“Ma is érnek meglepetések”
Tíz év telt el a szerencsétlen sérülés óta, de az öröm és a tűz a régi, viszont a korlátokkal tisztában van immár Lisztes, aki kifejtette, nem bánta meg, hogy folytatta, ha olykor tényleg nyűglődött is sérült térdével. „Nem bántam meg, hogy nem hagytam aznap abba a futballt, pedig ha tíz éve elkezdtem volna edzősködni, ki tudja, ma talán az NB I-ben dolgozom. Akkor nem tudhattam, hogy igazán sosem lesz jó a lábam, s nem riadtam el a gondolattól, hogy újrakezdhetek mindent – fogalmazott az immár civil életére is készülő Lisztes, hiszen több éve étterme van Újpesten. – Elhiheti nem panaszkodom. Az élet ugyanis akkor a szép, ha futballozhatsz, és látja, ha nyáron harminckilenc évesen abbahagyom, hosszú pályafutást zárhatok le. És akkor is szépnek látom majd, ha tudom, a szalagszakadás óta szenvedős volt a folytatás, mert én minden, a futballpályán eltöltött percnek tudtam örülni.” Arra pedig, hogy sokan elismerésként tekintenek, ha találkoznak a csupaszív sportemberrel, egy apró történet: „Képzelje, amikor a Soroksárral Szolnokon léptünk pályára, a játékvezető odajött hozzám, mondván, megtiszteltetés, hogy nekem vezethet meccset.”
Sok elképzelés, körvonalazódó jövő
Nem ül tehát babérjain a középpályás, annál is inkább, mert a Soroksár mellett felügyeli az éttermét, dolgozik a Ferencváros megfigyelőhálózatában, valamint gyerekekkel is foglalkozik. „Nincs tudatos elhatározásom, edző vagy kapitány akarok-e lenni valamikor, de nem zárkózom el semmitől, megvan az UEFA A-licencem – utalt a jövő homályosságára Lisztes. – Heti kétszer egyéni képzést tartunk gyerekeknek, azt is élvezem, mint ahogy a szakkomentátori szerepkört a Sportklubon, ráadásul a Ferencváros megfigyelőhálózatának is tagja vagyok – mutatta be szerteágazó feladatait. – A kapcsolatok fontosak, korábbi klubtársam, a brémai Frank Baumann ma már sportvezető, őt kérdeztem, van-e olyan játékosuk, akit kölcsönadna a Fradinak. Felsorolt néhány nevet, köztük Mateo Pavlovic-ét, vagyis a védő megszerzésében volt némi szerepem, ilyen feladat is érdekelne. No de ez még odébb van, tavasszal a pályán szeretnék jól teljesíteni. Hogy aztán mit hoz az élet? nem izgulok, mert tudom, ha az ember normálisan és becsületesen él, lesz lehetősége, s megtalálhatja a boldogulását.” – zárta a Nemzeti Sportnak adott interjúját Lisztes Krisztián.
Gavalovits Sándor
