Pedig semmi sem utalt arra, hogy bekövetkezik, és a népszerű „Eisi” elhagyja a válogatottat és a Fradit. A legenda csütörtök éjjel hagyta itt az árnyékvilágot.
Eisemann László (1954-2015)
Elsőként Hrutka János közösségi oldalán láttuk a hírt, akkor csak egy röpke bejegyzés volt, amely péntek hajnalra valóságos hír lett. A válogatott és a Ferencváros gyúrója, Eisemann László életének 62. évében távozott közülünk. Nagy veszteség halála, hiszen olyan ember hagyta itt a magyar futballt, akit méltán nevezhetünk a klubhűség mintaképének. Azokban az interjúkban, melyeket volt alkalmam olvasni – sajnos személyesen egyetlen egyszer sem találkozhattam vele – kiviláglott egy, a szakmájáért és a csapatáért élő, azzal együtt lélegző férfi képe. Egy – talán a sportlapban – olvasott beszélgetésben két nevet említett: Détári Lajos és Lipcsei Péter. Eisi két személyes kedvence, akik manapság edzőként igyekeznek átadni tapasztalatukat a pálya mellett. Ugyanakkor Eisemann László rengeteg melót fektetett abba, hogy a keze alatt megforduló játékosok a lehető legjobb ellátásban részesüljenek, legyen akár szeretett egyesülete, akár a nemzeti csapat.
Jókedv, anekdoták és sztorik kifogyhatatlan hordozója volt a Masszőr. Mára üresen áll a helye a kispadon, csak egy-egy apró fuvallat járja át az oly sokáig elfoglalt széket, a masszázsterem is csendes lett hirtelen. Nincs nevetés, nincs jókedv, csak a torokszorító némaság. Ott, ahol megannyi – magyar szinten – klasszis játékos megfordult, most a könnyek játsszák a főszerepet.
Az égi futball-válogatott és a Ferencváros mennyei együttese igazolta le Eisemann Lászlót.
Isten veled, Masszőr. Nyugodj Békében!
Gavalovits Sándor
