Hogy a mai magyar futballban bármi megeshet, és annak ellenkezője is, már nem újdonság. Azonban ami a Doroggal történt, új szintre emelte a jelenséget. Kezdjük az elején. A Diófa története legnagyobb sikerét érte el a 2013-2014-es szezonban, amikor hibátlan teljesítménnyel megnyerte az NB II. küzdelmeit, majd ezt megfejelve a legutóbbi szezonban bronzérmet nyert az NB I-ben. Sajnos, sokáig valószínűleg ez volt a klub legnagyobb dicsősége, lévén a csapat kénytelen volt visszalépni a bajnokságtól. Érthetően csalódott az elnök, Klotz Tamás, aki életben tartotta – némi önkormányzati segítséggel – az egyesületet, amelyet a szurkolók is szívükbe zártak. „Ezt az érzést, ami most bennem kavarog, nem lehet megfogalmazni – beszélt a Foci a Köbönnek Klotz Tamás elnök. – Megpróbálom szavakba önteni: csalódott, végtelenül szomorú, elkeseredett és hitevesztett vagyok. Próbálom feldolgozni és megélni a történteket, de nagyon nehéz. Olyan ez, mint amikor a szerelmed elhagy, és nem találod a helyed, hiszen ez is egy szerelem. Sok minden kavarog bennem, és még ma sem alszom jól. Gondolkodom, mit lehetett volna még csinálni, de úgy érzem, mindent megtettem, minden „követ” megmozgattam, hogy életben maradjunk.”
A bronzérem szebben csillog, mint az arany. – fotó: Facebook/dorogidiofa
Sokáig tartotta magát az a verzió, miszerint Szabados György vezetőedző férfiklubja, a Budaörs dobhat mentőövet a tavasszal már egyik napról a másikra létező klubnak, végül azonban kihátrált a szóbeli megállapodásból Budaörs önkormányzata, így újabb alternatívát kellett keresni. „Amikor már biztos volt, hogy se pénz, se posztó Dorogon, elkezdtem más város egyesületeivel tárgyalni. Így került a képbe Budaörs, ahol szerették volna a csapatot, és jól is alakultak a tárgyalások, már a szerződés is elő volt készítve, de a vége az lett, visszaléptek – erről nem is szeretnék bővebben nyilatkozni. Mindezt akkor, amikor három hét volt a nevezési határidőig – gondolhatja, mit éreztem… Elindultam tovább Szabados Gyurival klubot keresni, egy olyan helyet, ahol szeretnének magukénak tudni egy női bronzérmes csapatot. A megyei elnöknek, Khéner Lászlónak ezúton is köszönöm, hogy még az utolsó napon is megpróbált segíteni és egy várost találni a megyében, sajnos sikertelenül.” Klotz Tamás ugyanakkor nem dühös senkire, mert mint mondta, mindent megpróbált. Ez után került képbe Oroszi Sándor és az Újpest, de jogi akadályok miatt nem jöhetett létre az egyezség: „Utolsó esélyként felvettem a kapcsolatot Oroszi Sándorral, az UTE mindenesével, és jól is alakult a dolog, szinte mindenben megegyeztünk, hogy közösen építünk valami komolyat. Csak hát ugye, nem egy megyében vagyunk, itt közbe szólt a jog, a dupla utánpótlás-működtetés, utaztatás, pályabérlés, stb. Számoltunk és úgy találtuk, saját erőből lehetetlen annyi pénzt elő teremteni.” – merengett az elnök.
A bronzérem máshol talán hozott volna befektetőt, vagy legalább szponzort, sajnos Dorogon nem így történt. Ennek ellenére nem marad női foci nélkül a város, mert bár a felnőtt labdarúgás megszűnik, utánpótlás vonalon tovább él a Diófa. Ha hasonlattal szeretnénk élni, a gyökerek megmaradnak, de már nem lesz ugyanaz a fa, amely az elmúlt tíz esztendőben kinövekedett Klotz Tamás féltő gondoskodása mellett. A játékosok is igyekeztek a legjobb tudásuk szerint teljesíteni, ami nem ment könnyen, ismervén a körülményeket. Ennek ellenére bronzéremmel feltették koronát az éves teljesítményre, az már biztos, hogy többen maradnak az élvonalban. A legfrissebb hírek arról szólnak, hogy Pinczi Anita és Nagy Ágnes az MTK-hoz kerül. Fogl Katalinnak is lejárt a kölcsönadása, így ő is visszatérhet a hatszoros bajnokhoz. És itt álljunk meg egy kicsit. Klotz Tamást idézzük, aki kifejtette, milyen értékeket adtak a honi női labdarúgásnak az elmúlt évben. Ugyanis több – már-már elfelejtett – játékosnak építették fel ismét az önbizalmát, miután sok helyütt már lemondtak róluk. „Simonyi András segítségével olyanok kerültek hozzánk, akik máshol perememberek voltak, sérültek vagy elfelejtették őket. Szabados György garancia volt a sikerre, egy vérbeli profi edző és becsületes ember, akivel öröm volt együtt dolgozni. Mi az igazolásainkkal egy felnőtt csapatot sem szedtünk szét, sorolom: Pintér Violetta és Koch Fruzsi az Astra Silverből, a padról jött, Sándor Zita keresztszalag-szakadással került hozzánk, de felépítettük őket. Nagy Ágnes – akit korábban sokan leírtak – Kecskemétről érkezett. Csepregi Gabriella a futsalból jött – ő az, akit én egyébként ebben a sportágban vérprofinak tartok és nagyon örülök, hogy megismertem, mert az alázata, mentalitása példaértékű, akárcsak Tatai Krisztinek, akit az MTK adott kölcsön, pedig remek játékos. Ujvári Iza, úgymond nálunk kezdte pályafutását, mert itt kapott lehetőséget. Gólvágó lett belőle, azután Ausztriába igazolt. Tóth Barbara, akit elfelejtett a női futball, idén érkezett, Benkő Móni másodvirágzását élte nálunk. Az MTK-ből kölcsönadott Fogl Katalin új erőre kapott Dorogon és termelte a gólokat, ő még az utolsó percben is megpróbált segíteni, megmenteni a csapatot. Nézze meg, hogy ezek a lányok nálunk teljesedtek ki, Szabados Gyuri keze alatt lettek NB I-es, ismert és elismert játékosok, Nagy Ági pedig Dorogról lett válogatott. Pinczi Anita nálunk nagyszerű teljesítménnyel védőből vált középpályássá. Farkas Kata, aki kispályás kapus volt remek adottságokkal, rengeteget fejlődött meccsről meccsre, a bajnoki döntőben gólt sem kapott, helyette bravúrt bravúrra halmozott. Vadas Nikinek visszaadtuk a hitét a fociban, sérülése miatt négy éves kihagyás után érkezett hozzánk.
fotó: Facebook.com
És akkor még nem beszéltem a dorogiakról, akikre büszke a városlakók apraja-nagyja: Papp Petra, Gőbölös Gabriella, Cseh Kata, Nagy Anita, Bakó Dóra, Tenczel Csilla, Spóner Évi, Treszler Ramóna, Treszler Cintia, Szepesi Sophie és még sorolhatnám. Példaképek lettek az utánpótlás-játékosainknak, akik a bronzmeccs után elkérték a nagyoktól a mezüket és abban járnak-kelnek a városban. Büszkék vagyunk, hogy ilyen játékosokat hoztunk vissza a női fociba, és hitet, bizalmat, lehetőséget adtunk nekik, amit megháláltak egy bronzéremmel – mégsem kellettek senkinek. Ez az, ami elkeserítő, mert úgy hiszem, értéket teremtettünk, de mint kiderült csak számunkra érték, másoknak nem ér egy vasat sem… És azért is elkeserítő, mert ezeket a játékosokat nem magunknak, hanem a női futballnak neveltük ki, hogy vigyék jó hírnevét, gyarapítsák számát, emeljék, színvonalát. Amíg egy sportágon belül így bánunk értékeinkkel, ne gondoljuk, hogy hosszú távon messzire jutunk…” Ebben a helyzetben a legnagyobb szívfájdalma a saját nevelésű, helyi kötődésű játékosoknak a távozása. Mert ők világéletükben Dorogon rúgták a bőrt, és nehéz így eligazolni, tudván, mennyi mindent köszönhetnek a városnak, az egyesületnek. „A dorogiaknak lesz nagyon nehéz, hiszen a szívük ide kötötte őket, és elmenni máshová, ingázni nem lesz egyszerű, mindezt munka mellett. Én most visszavonulok a focitól egy időre. Dorog egy speciális közeg, ahol sokat küzdöttem mindenért, de most pihenek és felejtek. Mindamellett ha valaki komoly célokkal keresne meg, olyanokkal, amiért érdemes dolgozni, azért azt meghallgatnám.”
A csapatkapitány, Gőbölös Gabriella az nb II-es serleggel. – fotó: Facebook.com
És elérkezünk a csupaszív csapatkapitányhoz. Gőbölös Gabriella civilben szerető társa az elnöknek, aki bőven beszélt párjáról. Nem titok, tiszteletet érdemel a rutinos középpályás, aki megannyi sérülés ellenére is mindig visszatért. „Gabcsi nagyon sokat tett a csapatért, a pályán, a médiában és a háttérben. Nem sokan tudják, de a legrégebbi játékosunk, aki pályafutása alatt mindvégig a dorogi csapatot erősítette, négy keresztszalag-pótlás után is visszatért a pályára, és a több mint száz bajnoki mérkőzéséből mindössze kettőn nem szerepelt kezdő játékosként. Nem ilyen búcsúra vágyott, a pályán szeretett volna elköszönni, de ez már csak álom marad. Egyelőre azonban van mit bepótolnom a párommal és a kisfiammal, mert ugye eddig a foci elvitte az időnk nagy részét, hiszen ezt vagy huszonnégy órában csinálod vagy sehogy. Most tervben van az ezúttal futballmentes nyaralás, mozi, színház és a sok elmaradt közös program a tíz esztendő alatt. Van mit bepótolnunk.”
Idézzük fel a dorogiak bronzérmét bebiztosító összecsapását:
Itt véget ért egy olyan történet, amely sokszor bizonyította, a lehetetlen nem létezik, és mégis bekövetkezett. Egy szimpatikus csapat tűnt el a női futball térképéről. És ami igazán fájó, hogy lett volna jövője ennek a csapatnak.
Végül, de nem utolsó sorban az MLSZ a hírek szerint a legjobb kieső Szegedet kérte fel az élvonalbeli indulásra.
