Halovány teljesítményt nyújtott válogatottunk Pireuszban, így aztán nem meglepő módon kikaptunk a görögöktől. A véleményekben egy közös, mindenki szorít a spanyoloknak Ukrajna ellen.
Elfáradtunk…
Hiába szállt be jól Kalmár Zsolt, aki gólpasszt adott, de ez sem segített. Az RB Leipzig középpályása szerint a végére indokolatlan módon elfáradt a csapat. „A hatvanadik percben szólt a kapitány, hogy melegítsek, mert beállok. Dzsudzsák Balázs helyére álltam be, az ő szerepét vettem át, de a görögök egyenlítése után már többet kellett védekeznem. Sajnos, a középső védekezésünk kicsit elcsúszott, ebből két gólt is kaptunk. Nem tudom, mitől, de a végére elfáradtunk, úgy érzem, elkerülhető gólokat kaptunk…” – fogalmazott Kalmár, aki nem pihenhet, hiszen tizenharmadikán az U21-es válogatottban léphet pályára Albánia ellen.
Egyebek mellett az olyan egyéni villanások is hiányoztak, amelyet Kalmár bemutatott a harmadik gólunk előtt. A középpályás szerint fejben dőlnek el az ilyen dolgok is. „Ez szerintem alapvetően önbizalom kérdése, és fejben dől el, hogy valaki meg meri-e húzni. Nekem most abszolút rendben van az önbizalmam, mertem vállalkozni.” Hogy aztán mi lesz a további sorsa, az bizonytalan, hiszen Szalai Ádámhoz és Stieber Zoltánhoz hasonlóan keveset játszik csapatában, ám mégis játékban van: „Igen erről beszéltünk is Bernd Storckkal, de az volt a szerencsém, hogy klubom második csapatában szerephez jutottam, vagyis játékban voltam.” – fogalmazott ezzel kapcsolatban.
Nem volt szerencsénk…
Félidőben, és a harmadik gól után lett volna esély megőrizni az előnyünket, ám a védekezés hatékonysága közel sem volt olyan, amilyet a sorozat korábbi szakaszában, de leginkább a második és kilencedik kör között láttunk. Négy nagy hibát is kihasználtak a görögök. Bernd Storck szerint a szerencse döntött a görögök javára. „Rossz pillanatokban kaptuk a gólokat, de mindent megtettünk, hogy megnyerjük a mérkőzést – értékelt a német szakember az M4 kamerái előtt. – Hallottuk a szünetben, hogy a románok vezetnek, de nem foglalkoztunk vele, győzni akartunk. Kár az utolsó percekért, hogy akkor elvesztettük a meccset. Erőnléti problémák is közrejátszottak, hiszen az előző mérkőzésen is mindent megtettünk, ettől függetlenül nem tudom hibáztatni a csapatomat, amely mindent megpróbált megtenni a három pontért, és szép, látványos gólokat szerzett.” Beszélt a cserékről is, amelyeket részben a sárga lapok, részben a fizikális gondok miatt tartott indokoltnak. „A cserék? A sárga lapokra is gondolnom kellett, Gera Zoltán és Dzsudzsák Balázs is már négynél járt, ha pótselejtezőt játszunk, nem szeretném elveszíteni. Most figyelnünk kell a többi csoport eredményét. Sohasem vagyunk elégedettek, ha veszítünk, de láthattunk szép megoldásokat is.”
A sajtótájékoztatón természetesen bővebben is kifejtette véleményét a kapitány. „A görög csapatot fantasztikus játékosok alkotják, akik Bajnokok Ligájában edződnek és ráadásul hazai pályán is játszhattak. Úgy gondolom, a csapatunk egységes volt, de a második félidőben nem volt szerencsénk és ez vezetett a vereséghez – felelte kérdésre válaszolva a kapitány. – A mérkőzés végén már nem volt meg bennünk a megfelelő erő. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy milyen játékerőt képvisel ellenfelünk. Jól játszottunk, úgy érzem, azonos szintet képviseltünk, mint a görögök. Mindent megpróbáltunk, de ilyen a labdarúgás, sajnos pont nélkül távozunk.”
A görög kapitány köszönetet mondott a szurkolóknak, illetve méltatta a magyar válogatottat. „Szeretnék köszönetet mondani a szurkolóknak, hogy a csapat mellett álltak, és nagyon fontos, hogy az ő segítségükkel sikerült győzelemmel zárnunk a sorozatot, illetve egy nehéz időszakot. A magyar válogatott egy nagyon jó csapat, nehéz volt ellenük futballozni. Mi váltani tudtunk a középpályán, illetve elöl Mitroglu hozzá tudott tenni annyit a játékhoz, amennyi a sikerhez kellett.”
További vélemények:
Király Gábor: „Felemás érzések vannak bennem, hiszen vereséggel búcsúztunk. Alakulhatott volna jobban és rosszabban is a helyzetünk. Mindenki tisztában van a hibáival, ezeket a jövőben ki kell küszöbölnünk, hogy minél eredményesebbek legyünk.”
Juhász Roland: „A mérkőzés utolsó húsz percében eléggé félúton voltunk. Az üres területeket, amiket hagytunk ellenfelünknek, jól játszották be. Abból a szempontból kicsit bosszús vagyok, hogy a selejtezősorozat egészét tekintve, ha egyvalamit ki kell emelnem, akkor az a szervezettség, az ellenfeleink kevés gólt szereztek ellenünk, a mai meccsen azonban ez nem látszott. Nem tudom, mi lehet az oka, régen láttam ilyet a csapaton. Ez figyelmeztető az esetleges pótselejtezőre nézve, hogy nem szabad kiengednünk abból, ami eddig már jól ment.”
Németh Krisztián: „A Feröer elleni győztes mérkőzés után már javarészt azt a felállást gyakoroltuk, hogy Böde Dániel mellett játszom majd a csatársorban. Az első tulajdonképpen ajándék volt, közvetlen közelről lőttem a hálóba a labdát, ám ezt is muszáj megoldani, elvégre ott kell lenni a kapu előterében gólra éhesen. Ahogy a második előtt is.”
Leandro: „Nem kezdtük jól a mérkőzést, az első tíz percben nem találtuk a tempót. Utána felvettük a ritmust, és sok helyzetet alakítottunk ki. A második félidő eleje sem volt az igazi, de azt követően jól játszottunk. Okosabban is játszhattunk volna, inkább tartva a labdát, és akkor megszerezhettük volna a győzelmet. Mindenki izgul hétfőn és kedden a tévé előtt, reméljük, minden jól alakul.”
Lovrencsics Gergő: „Szerettem volna gólt szerezni. A találatom előtt egy kicsit déja vu érzésem volt, mert ugyanilyen szituáció után lőttem az első gólomat, amikor kimentem a klubomhoz, a Lech Poznanhoz, igaz, akkor lábbal.Nem voltam a legjobb erőállapotban, ezért is cseréltek le a hatvanadik percben. A csapat is elfáradt a végére, ennek ellenére nagyon élvezhető mérkőzést játszottunk. Kétszer is vezettünk, sajnálom, hogy nem sikerült megtartani az előnyt. Bizakodunk, hogy a többi eredmény a mi kijutásunkat segíti elő. Drukkolunk a spanyoloknak. A profik minden mérkőzést komolyan vesznek. Bízom benne, hogy mindent megtesznek azért, hogy győzelemmel búcsúzzanak a csoportkörtől. Hétfőn spanyol mezben ülök a tévé előtt.”
Gavalovits Sándor