Most már talán kijelenthető, hogy mélyponton van a nigériai válogatott, amely ismételten nem tudta kvalifikálni magát az Afrikai Nemzetek Kupájára. Az utóbbi 4 alkalomból 3-szor esett meg velük ez a szégyen, megnézzük hogyan hozták össze.
A mostani kiírásban összekerültek ugyan Egyiptommal, de Csád és Tanzánia egyáltalán nem tűnt leküzdhetetlen akadálynak. Az első mérkőzésen még legyőzték Csádot júniusban, aztán viszont csak egy döntetlenre voltak képesek Tanzánia otthonában, ami később nagyon sokba került. 5 nappal ezelőtt nagyon közel álltak Egyiptom ellen a győzelemhez, azonban a Fáraók a hajrában Mohamed Salah révén egyenlíteni tudtak, így egy pontot hazavihettek. Már ekkor látszott, hogy bajban lehet Nigéria, két napra rá pedig még nagyobb slamasztikába kerültek.
Ekkor ugyanis Csád visszalépett a versenytől gazdasági problémákra hivatkozva, így az ellenük elért eredményeket egész egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Csád nem zavart sok vizet, mindenki megverte őket, azonban az ő visszalépésük miatt a csoport háromfősre szűkült, ahonnan már a szabályok szerint nem juthatott tovább a második helyezett sem (a szabályok szerint a csoportgyőztesek mellett a két legjobb második is kijut a tornára).
Nigéria ezért győzelmi kényszerben lépett pályára Egyiptomban a tegnapi nap folyamán, ahol Sobhi góljával végül kikaptak, így elszálltak a kijutási reményeik.
De hol lehetett a baj? Rossz lenne a keret? Azt azért nem mondanánk, ahol olyan játékosok játszanak, mint Odion Ighalo, John Obi Mikel, Kelechi Iheanacho vagy Alex Iwobi – hogy csak a Premier League-es kontingenst említsük – az gyenge lenne. Kapitánykérdés? Na, ez már valószínűbb.
Samson Siasia először 2010 és 2011 között irányította a válogatottat, ekkor Guinea mögött végeztek a csoportban, ahol még Etiópia és Madagaszkár volt ellenfél. Akkor a csúfos lebőgés után kirúgták, majd idén februárban újra felajánlották neki a posztot azok után, hogy Sunday Oliseh lemondott. Siasia nem élt a lehetőséggel, az Egyiptom elleni döntetlen és vereség valószínűleg ismételten megpecsételte a sorsát, nem hinnénk, hogy sokáig fogja még edzeni Mikeléket.
A jövő azért fényesnek mondható, rengeteg a fiatal a keretben, akik később még berobbanhatnak (főleg Iwobira és Iheanachóra gondolunk), velük pedig simán felvehetik a harcot újra a legjobbakkal is. De ez mikor lesz vajon?
Tereh Balázs
