Az 1998-as disco szám újra reneszánszát éri, nemcsak hazánkban, hanem Franciaországban is ismertté vált szurkolóink jóvoltából.
Ki busszal, ki autóval, ki pedig repülővel indult útnak, hogy 44 év után ismét egy kontinenstornán buzdítsa a nemzeti 11-et.
Sorban érkeztek a képek, ahogy az ország minden szegmenséből kisebb-nagyobb társaságok, idősek és fiatalok tartanak Franciaország felé.2016. június 14-ét írunk, a magyar válogatott Ausztria ellen kezdi meg a csoportmérkőzéseket. A mérkőzésre Bordeuxban több tízezer, itthon pedig több millióan voltak kíváncsiak, volt, aki otthon és voltak, akik pedig a város több nagyobb pontján lévő kivetítőnél érdeklődve várta a mérkőzés kimenetelét. Szalai és Stieber góljánál felrobban a stadion, és talán egy egész nemzet kiállt fel a találatok után. A mérkőzés lefújása után pedig ismét jó magyar embernek lenni. A Storck-csapatnak köszönhetően ismét futball-láz uralkodik az egész országban. Fiatal lányok és fiuk bénítják meg a mérkőzések után a nagykörutat, a játszótéri grundokon a gyerekek Messi neve helyett Böde, Gera és Dzsudzsák nevét emlegetik egy-egy passznál, de ez így van rendjén, hiszen ezt szerettük volna, erre vártunk már évek óta, hogy ismét legyen kire felnéznie az ifjúságnak. Lehessen beszélni a magyar fociról, esélyeket latolgatni, vagy akár egy-egy meccs alkalmával az egész ország készüljön a munkaadók nagy örömére.
Megkérdeztem néhány embert, aki a helyszínen, és idehaza lehetett részese a sikernek, hogy hogyan élték át, és milyen jövőt jósolnak, lesz e változás a nézőszámot illetően a közeljövőben.
„Az Izland elleni meccs elképesztő érzelmi hullámvasút volt… Megérkezni a stadionba, majd látni, hogy mennyi magyar van és együtt énekelni a Himnuszt, elképesztő felemelő, magasztos élmény volt. Aztán jött az idegeskedés izlandi vezetés után. Ami csak fokozódott az idő múlásával. Szerencsére betaláltunk és robbantak a magyar szektorok. Katartikus élmény volt! Sokáig nem tartott, mert jött az a bizonyos szabadrúgás… Ismét idegeskedés, majd jöhetett az ünneplés! Kedvesen fogadtak minket mindenhol! Illetve marad minden a régiben. Semmi nem fog változni”
„Úgy gondolom, már hatalmas dolog volt az Eb-re való kijutás is. De ami utána történt az fantasztikus volt. Hat lőtt góllal, büszke magyarként utazhat mindenki haza. Lélekmelengető érzés, ahogy a szurkolók és a játékosok egymásra találtak, erre nagy szükség van a labdarúgásunk fejlődésében. Sok olyan ember is leült a TV elé, esetleg kivonult a kivetítőhöz, akit eddig nem nagyon érdekelt a foci. Reméljük, hogy e nagy tömegből a bajnokikon is egyre többen lesznek jelen. Ez az időszak kiváló hírverése volt a magyar labdarúgásnak. Személy szerint reménykedem benne, hogy nem csak a férfi, hanem a női bajnoki mérkőzések látogatottsága is nőni fog.”
Sokat lehetne még beszélni erről a nézőtémáról, viszont egy biztos a fanatikusok nélkül valószínűleg nem lenne olyan édes a siker, hiszen ők azok, akik ott voltak Amszterdamban, Bukarestben vagy akár Norvégiában is, ők azok, akik hajlandóak áldozni a sokak által leírt magyar fociért. Dárdai Pál véleményét pedig érdemes megfontolni a vezetőknek, hiszen a futball a szurkolókért van.
Az álom sajnos Belgium ellen ért véget, de úgy érzem, hogy nincs okunk szégyenkezni, a válogatott ez alatt a két hét alatt összekovácsolta a nemzetet és elfeledtette a hétköznapi problémákat. Remélem, hogy az kontinenstorna végeztével továbbra is marad a futball láz és az emberek újra elkezdenek majd meccsre járni.
