Bravúros Eb-szereplésen van túl a magyar válogatott – most annak jártunk utána, hogy ebben vajon mekkora szerepe lehetett a legjobb magyar akadémiáknak és utánpótlásképzőknek, illetve úgy egyáltalán, melyek a legjobb helyek a fiatalok számára.
Még sok Nagy Ádámra lenne szükség. / Kép: Blikk, Fuszek Gábor
23 fő utazott ki Franciaországba a magyar keret tagjaként, közülük pedig 16-an (tehát majdnem a csapat 70%-a) 2010-ben, vagy az után mutatkoztak be a válogatottban. A legtöbben még Egervári Sándor irányítása alatt lehettek először válogatottak (7), de Pintér, Storck és Koeman idejében is jó páran (3-3) bemutatkozhattak.
Átlagosan 22 évesen debütálnak a futballisták a magyar felnőtt válogatottban, legalábbis a jelenlegi keretben átlagot vonva ez a szám jön ki. A legfiatalabban még Priskin Tamás került be a mély vízbe (18 évesen), a legidősebben pedig Böde Dániel (26), de viszonylag későn kapta meg a lehetőséget még Nikolics (25), Guzmics (25), Fiola (24), Gulácsi (24) és Lovrencsics (24) is. A 23 játékosból mindössze 5-nek nincs még meg a 10 válogatottsága; és csak 5 jutott 50 fölé (Priskin, Dzsudzsák, Juhász, Gera, Király). Tíz gól fölé is csak hárman jutottak: Priskin (17), Dzsudzsák (20), Gera (25).
Megnéztük, hogy a 2010 után debütáló játékosok honnan jöttek, melyik akadémia adta a legtöbb játékost: ebben az időszakban az MTK nevelte ki a legtöbb válogatott futballistát (10), utánuk következik a Haladás (7), majd a Ferencváros, a Paks és az Újpest (4). (A transfermarkt.com adataira támaszkodtunk és ha nem lehetett eldönteni egyértelműen, hogy egy játékos két klub közül melyik nevelésének számít inkább, akkor mind a kettőhöz beírtuk.) A fent említett csapatok utánpótlása (az MTK-t kivéve) nem tartozik a legnagyobbak közé kis hazánkban – hol vannak az “elit akadémiák”? Magyar Futball Akadémia? Puskás Akadémia?
Ha a kapitányokra hegyezzük ki a dolgot, akkor a legtöbb embert a legtovább dolgozó Egervári Sándor próbálta ki (20), mögötte nem sokkal lemaradva a nem túl sokáig, de annál tartalmasabban kapitánykodó Pintér Attila (14) következik, majd Dárdai és Storck 6-6, illetve Koeman 5 debütánssal a lista végén (a holland 2010-ben köszönt le a csapatnál).
Ez alatt a közel hat év alatt az egyik legjobb akadémiával rendelkező Budapest Honvéd mindössze két játékost adott az első csapatnak (Debreceni András, Vécsei Bálint).
Összeszedtük, hogy a magyar utánpótlás az elmúlt esztendőkben hogyan töltötte fel a magyar bajnokságot. A legjelentősebb akadémiák/csapatok játékosait vettük számításba: olyanok, akik a klub saját utánpótlásából, vagy a tartalékcsapatból kerültek föl a felnőttek közé. Hogy később milyen színekben gyarapították az NB I-es rutinjukat (eligazoltak), azt nem számítottuk. Nyilván árnyalja a képet, ha valaki külföldre igazolt – tehát nem azért kapott kevés lehetőséget, mert a képességeivel bármi gond lenne (Balogh Norbert).
Először azt néztük meg, hogy az így kiszűrt játékosok átlagosan hány NB I-es játékperccel büszkélkedhetnek jelenleg:
Néhány dolgot azonnal le kell szögezni a tisztánlátás végett: a Vasas csak tavaly tért vissza az első osztályba, így érthetően kevesebb lehetőségük volt az ottani fiataloknak NB I-es rutint szerezni, illetve a Puskás Akadémia is egy speciális esetet képez. Ők ugyebár szoros együttműködésben voltak a Videotonnal, ám amikor a felcsútiak elkezdtek önállósulni – megnyerték az NB II-t, majd az első osztályban vitézkedtek -, hirtelen sok játékost kellett fölhozniuk. Többet, mint amennyi adott esetben indokolt lett volna. Így nem is csoda, hogy a nagy létszám okán elég sokan nem jutottak el NB I-es pályára lépésig, vagy csak éppen hogy pár percük van. A Győr esetében csak a 2014/15-ös szezonig néztük a játékosokat.
Jól látható, hogy a Honvéd (2918), az MTK (2555), a Haladás (2455), az Újpest (2434) és a Debrecen (2177) ilyen szempontból kiemelkednek a mezőnyből. A későbbi szűrések után ezek az arányok még változni fognak.
Ha megnézzük, hogy a 2009/10-es szezon óta házon belülről érkező játékosok közül hányan érték el az 1000 játékpercet az NB I-ben, akkor már nem a Honvéd az első. 60%-al az MTK dominál, de ott van a Magyar Futball Akadémia is szorosan mögöttük (57,9%). A Haladás meglepően jó helyen (52,4%), főleg a 21 számított játékost érdemes az ő esetükben feljegyezni, hiszen ilyen szempontból náluk csak az MTK és a Puskás Akadémia “termel” jobban.
Ha emeljük a tétet 2000 perc fölé, akkor már azért egy picit már más a helyzet. A Haladás több helyet is visszaesett – ennek oka az, hogy habár elég sok játékost feljuttatnak a nagyokhoz, hosszú távon azoknak csak egy kisebb része válik be – a maradék nagy eséllyel megy az NB II-be (Jagodics, Mursits, Szakály Attila, Kalász).
5000 minimális játékpercet nézve azonban sokkal árnyaltabb a kép. Az újpest áll az élre, amely elég kevés saját neveléssel dolgozik ugyan, de azok nagyrésze be is válik. Főleg a számított első években hoztak fel kevés fiatalt – ám azok komoly minőséget képviseltek. Simon Krisztián, Barczi Dávid, Egerszegi Tamás, Tajthy Tamás, Lázár Bence, Litauszki Róbert – utánuk viszont nagy űr. Ők dobnak hatalmasat az újpestiek mutatóin, később viszont a fiatal játékosok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Persze Banai Dávid esetében ez erős túlzás, hiszen kapusként sokkal nehezebb is bekerülnie a csapatba (97 perce van eddig). Az újabbak közül egyértelműen Nagy János nyújtja a legjobb teljesítményt közülük (923).
Az MTK-nál 6-an kerültek eddig 5000 perc fölé – ennél többet egy műhely sem tud felmutatni, igaz, náluk van a második legnagyobb keret is ilyen szempontból. A Vasas fiataljainak esélyük sem volt az 5000 perchez: náluk Ádám Martin, Vida Máté és Berecz Zsombor emelkedik ki – majd talán az előttünk álló szezonban gyűjtenek még hozzá. A Puskásnál csak Tamás Márk érte el a bűvös határt, ahogy a Fradinál is csak a kapus, Jova Levente lehet beszámítható, a győri utánpótlást Windecker József tartja versenyben.
Az utolsó szűrő azonban a “kicsiken” nem kegyelmez. Az utánpótlásprogrammal nem kiemelten foglalkozó, vagy csak a fejlődés korai szakaszában járó akadémiák csúnyán elvéreznek ezen a ponton (kivéve az Újpestet). Meglepetésre az MTK is leeresztett kissé (csak Tischler Patrik maradt benn tőlük), meg Debrecenben is csak egy maradt (Bódi Ádám). Az első három helyezett közül az Újpestről ugyebár esett szó (évekkel ezelőtti tehetségek tartják őket az élen, azóta semmi), a Honvéd és a Hali viszont még eddig kitárgyalatlan maradt.
A Magyar Futball Akadémiát az egyik legjobb hazai utánpótlás-műhelyként tartják számon. Az MTK és a Puskás Akadémia mellett talán ott a legeredményesebb a szakmai munka. Eredményesebb? Eredmény alatt ez esetben nem az U16-os, vagy 17-es, vagy 19-es bajnoki címeket, helyezéseket értjük, hanem a kinevelt játékosokat és azok minőségét. Minél többen tudnak elhelyezkedni az NB I-ben, minél többet játszanak és közülük minél többen mutatkoznak be a válogatottban, annál jobb utánpótlásképzésről beszélünk. Ilyen szempontból a Haladásnál meglepően jók az eredmények, a Honvéd viszont a lehetőségeihez képest nem igazán emelkedik ki.
A felhozott játékosok száma nem kirívóan nagy – nem olyan nagy, mint lehetne -, közülük pedig elég sok tehetség van, aki meglepően kevés lehetőséghez jut. Bobál Gergely (597), Csábi Mihály (267), Kapacina Valér (281), Lőrinczy Attila (293) – ha például ők stabilan játszanának a csapatukban, akkor a Honvéd és az MFA is sokkal eredményesebb lenne ezekben a mutatókban.
Bobál Gergely nem játszott túl sokat a Honvédban. / Fotó: hir24.hu
Azt viszont kár tagadni, hogy a maradék saját nevelésre lehet alapozni, hiszen sokan alapemberek lettek klubjukban: Hidi, Baráth, Vernes, Vécsei, Holender, Nagy Gergő, Botka, Prosser, Gazdag – ők jelenleg már a Honvéd jelenét képezik. A többiek viszont lehet, hogy másutt sokkal több lehetőséghez jutottak volna. Ha nem lennének az MLSZ szankciói, akkor vélhetően nem lennének rákényszerítve még ennyi fiatal szerepeltetésére sem. Jelenleg úgy tűnik, hogy náluk kell a legnagyobb tehetség és a legnagyobb befektetett munka ahhoz, hogy valaki eljusson az első csapathoz.
Debrecenben sem megy minden simán. Mert bár ők is optimális mennyiségű játékost nevelnek ki maguk számára, azok a fiatalok ott sem jutnak eléggé hamar szóhoz. Hosszú távon terveznek mindenkivel Debrecenben, de az ottani fiatalok már talán nem is annyira azok. Ludánszki Bence 638 NB I-es perccel büszkélkedhet és már 24 éves. A következő Dzsudzsákként beharangozott Ferenczi ugyancsak annyi.
Győrben a Nagy Gergely, Kalmár Zsolt, Windecker József trió hozza a számokat, egy ember viszont lemarad a statisztikákról, pedig nem ügyetlen gyerek: Mervó Bence most már külföldön próbál meg érvényesülni. A Fradinál Jova, Sváb, Holman, Csilus Tamás és persze Nagy Ádám emelkedik ki, de már készülődik az újabb korosztály, hogy őket is megismerhessük: Valencsik, Silye, Lakatos, Csilus Ádám, Haris. Ők ugyan még nem sok NB I-es rutinnal rendelkeznek (sőt!), de attól még ugyanúgy ott vannak a statisztikában. Persze minden csapatnál vannak olyanok, akik még fiatal korukból adódóan nem tudtak kiteljesedni, habár már a felnőtt keret tagjai – csapatonként 3-4 ilyen játékossal érdemes számolni.
Végül pedig nézzük meg, kik termeltek a legjobban. Talán kicsit meglepő módon a középpályások és a csatárok dominálnak ebben a mutatóban.
Hidi Patrik a maga 11 943 játékpercével az élen áll, Iszlai viszont ott van a nyomában 11 924-el. Rendesen elverték a mezőnyt. Bódi 10 987-el a harmadik – ezt a számot már fehérváriként tudja csak szaporítani -, Tischlerről (9 355) már volt szó és ott van még Radó András is (9 038). Utóbbi kapcsán az azért nem semmi, hogy meg bírta előzni a szintén szombathelyi Kovács Istvánt. A kis Kokó valóban többet padozik,mint kellene.
Baranyai Balázs
