Szombat este a Bozsik Stadionban találkozott egymással a Budapest Honvéd és az Újpest együttese, döntés azonban nem született – 1-1-es döntetlen lett a vége.
A fővárosi derbin ezúttal a hangulatra nem lehetett panasz, a szurkolókon nem múlt semmi sem. / Kép: Budapest Honvéd Facebook
Ez a találkozó mindent megadott, amit egy magyar bajnokira kilátogató néző elvárhat. Sok néző (relatíve), jó hangulat, minőségi játék (relatíve), gólok, szoros meccs. Persze jobb ezeket a dolgokat a helyén kezelni, de akkor is: magyar pályán soha rosszabb meccset ne lássunk! Nézzünk is bele kicsit jobban, hogy mi történt.
A találkozó első két harmadában a felek fegyelmezetten betartották az edzői utasításokat. Bebizonyosodott, hogy gondosan fel lettek készítve és igenis tudnak a játékosok a feladatukra koncentrálni. A hajrá viszont már más volt: elindult a rohanás egy mindent eldöntő gólért, így a csapatok egyre kevésbé figyeltek oda a taktikára. Ösztönösen próbáltak cselekedni, támadni – ez persze a nézőknek sokkal jobban tetszett, mint az addig jellemző első periódus.
Vignjevic nagy húzásai
Ahogy arról szó volt, a végéig leginkább a két edző párharcaként volt értelmezhető ez a meccs. Rossi és Vignjevic is a biztos védekezésre alapozott és onnan próbált meg valamiféle nyomást gyakorolni az ellenfelére. Jöttek a letámadások, a csapatrészek szépen együtt mozogtak – csak nagyobb hibák, vagy komolyabb egyéni alakítások után alakultak ki helyzetek.
A két mester ezúttal kitett magáért, de egyikük sem nyert. / Kép: Budapest Honvéd Facebook
Ezen a téren a Honvéd nem sok újat mutatott: a tőlük elvárható 4-3-3-at játszották, kicsit talán konzervatív középpályával (Hidi, Kamber, Gazdag). Inkább a kivárásra játszott az olasz mester, ám a túloldal már nem volt ilyen kiszámítható. Az újpestieknél meglepetésre Balázs Zsolt kezdett a jobboldali védő pozíciójában, no meg a középpályán is akadt újdonság: Cseke és Bardhi meg lettek cserélve, így a magyar középpályás tűnt fel Lázok mögött a középpálya közepén. Érdekes elgondolás ez, hiszen a macedón játékostól szokhattuk meg azt, hogy elöl szervez – ezúttal viszont Cseke feladata nem a szervezés volt. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az utánpótlás-válogatott Cseke nem a mérhetetlen kreativitásáról és a játékintelligenciájáról híres – sokkal inkább az elképesztő munkabírása, a labdaszerzései és a megbízhatósága miatt számít ő a csapat egyik kulcsemberének. A szerb tréner viszont most úgy döntött, hogy nem a megszokott helyén, Windecker mellett számít rá, hanem följebb tolja. Vélhetően az volt az elgondolás, hogy majd ő a szintén mozgékony Lázok mellett hatékonyabban tud majd letámadni és nagyobb nyomást tudnak majd gyakorolni az ezúttal Bobál nélkül fölálló hazai védelemre.
Igazából a 4-2-3-1-es (néha 4-4-2) felállásban a középső irányítóként tevékenykedő Cseke nem is tett rossz benyomást – ellenben Bardhi teljesen súlytalan volt hátul. Nem tudott a macedón mélységi irányítóként nagyot alkotni, vagyis ez a szisztéma így, ebben a kivitelezésben nem volt sikeres. Ezt még csiszolgatnia kell Vignjevicnek.
Cseke áthelyezése csak részben bizonyult jó megoldásnak. / Kép: Budapest Honvéd Facebook
Igazságos döntetlen
Mind a két csapat tett a győzelemért, nem is játszottak rosszul, de ezúttal az is kiderült, hogy nincs jelentős tudáskülönbség közöttük. A tabellán is egymást követi a két gárda, nyáron pedig az első fordulóban pedig szintén nagyot csatáztak (igaz, ott a lilák egyértelműen jobban játszottak, ám mégis kikaptak). Most mindkét oldalon megvoltak a lehetőségek, de a harmadik gól elmaradt. Sokat elárulhat az is, hogy Lázok gólja egy elég lesgyanús szituáció után született, ahol a védők jelentős lemaradásban voltak, míg Lanzafame szabadrúgásból tekert a kapuba. Ez is azt mutatja, hogy itt csak apróságok, pillanatnyi megingások, nagy húzások döntöttek.
Baranyai Balázs
