Eltelt kicsivel több, mint másfél év. Ennyi ideje hiányzik a Serie A kirakósából egy nagy darab, bár azt gondolom, hogy ez a darabka a világ futballjának egyaránt értékes. Ugyanis 2015 június 22-én jelentette be hivatalosan is a csődöt a Parma és süllyedt le egészen a negyedosztályig. Most megnézzük, mi is történt azóta a csapattal.
Ennyi Istent egy helyen…
Kezdjük az elején.
Bár a futballtársadalom nagy része tisztában van azzal ,hogy mi történt azzal az egyesülettel, amelyik hajdanán a fiatal és már akkor is tökéletes férfival, Buffonnal, a már akkor sem magas Cannavaro testvérekkel és az akkor már kopaszodó Di Vaioval állt fel, de a teljesség igénye miatt, elevenítsük fel a történteket. Lényegében a csapatnak sikerült egy több, mint 75 millió eurós tartozást felhalmozni, amit nem hogy nem tudtak törleszteni, de legalább növelték minden egyes eltelt hónapban. Ugye a hóember építésnél is van egy bizonyos pont, amikor már nem tudod tovább görgetni azt az Istenver..áldotta hókupacot. Június vége volt ez a pont a Parma megyei, Parma városában lévő, Parma FC-nek. Érdekessége a történetnek, hogy az olasz szövetség megpróbált rajtuk segíteni, de igazából egy-egy jelképes összeget sikerült csak összehozni. Emellett senki nem tudta, vagy akarta megvenni a klubot. A végén olyan szintre jutott el a gárda, hogy amikor megkérdezték Alessandro Lucarellit, hogy mégis mi a helyzet most a csapatnál ezt mondta:
“Most már a mezeket sem tudjuk kimosni, mert nem mennem a mosógépek.”
Nem volt mit tenni. Csődöt kellett mondania a klubnak. Na és mi történik ilyenkor? Hiszen, attól még ha egy cég lehúzza a rolót, az adósságai megmaradnak. Felszámolásra kerül minden, ami a vállalkozással kapcsolatos volt. Ez a futballkluboknál nem érvényes. Amennyiben egy együttes “bezárja” magát egyszerűen bejelenti, hogy “hello leléptem” és slussz-passz.
Volt mit tenni!
Ezért egy futballklubnak lenni jóval egyszerűbb, mint egy cégnek. Ugyanis egy ilyen csőd esetén is, fogják magukat és egy egyszerű névváltoztatással újjá lehet születni. Persze ez azzal jár, hogy amit korábban nyert a klub, azt nem viheti tovább. Ezt pedig a Parma vállalta.
Szóval elnevezték a gárdát Parma Calcio 1913-nak. Ezzel pedig új korszak kezdődött meg a csapat életében. Főnix madárként támadt fel a számlák el nem égetett és be nem fizetett kupacaiból. Természetesen nem a Serie A-nál jelentkeztek felvételre. Az olasz szövetség kénytelen volt egészen a Serie D-be száműzni az egykori UEFA-kupa , (az “egykori “ kifejezést, tényleg vegyük szó szerint) győztest. Szépen elkezdődhetett a klub újjáépítése. Jobban mondva egy új klub összeeszkábálása.
Az avarból.
Lejjebbről tényleg csak akkor indulhatott volna az “új” egyesületünk, ha a körzeti ligába regisztrálja be magát. Ám sok mást nem lehetett tenni. Meg kellett kezdeni a mászókázást a létra legalsó fokáról, lehetőleg úgy, hogy ne legyen belőle pofaráesés.
Nem is lett. Legalábbis a tavalyi kiírásban nem. A Serie D legalsó csoportját veretlenül hozták le Thuramék, mármint Lucarelliék. A harminckilenc találkozójukból huszonnyolcat nyertek meg, tizenegyszer pedig döntetlent értek el az adott ellenféllel szemben. Összesen 94 pontot kapirgáltak össze egy nem túl szerény 65+-s gólaránnyal. Ez pedig úgy jött össze, hogy 82 találatot szereztek és mindössze 17-t kaptak. Igazán imponáló egy teljesítmény ez. Ám ahol Crespo és Dino Baggio van elől.. mármint ahol Yves Baraye és Melandri van elől ott ez nem is csoda.
Level up!
Mondhatjuk, hogy az első lépcsőfoknál nem volt megcsúszás és ennél fogva már a következő szintre emelhették fel a feneküket Alberto Malesani fiai… mármint Luigi Apolloni játékosai (Malesani Európa második számú trónjára tette fel Verónékat). Szóval a 2016/17-s idényt második lépcsőfoknál a D-nél nem túl híresebb “Lega Pro – Girone B”, vagyis ez még mindig a Serie D, csak éppen egy csoporttal feljebb került az együttes.
Annak ellenére, hogy már más irányítja a csapatot (Roberto D’Aversa), az egykori kupagyőztes gárda igencsak férfiasan vitézkedik. Bár már belefutottak négy vereségbe is, szépen oda biggyesztették magukat a második helyre úgy, hogy csak három pontra vannak az első, Venezia együttesétől. Mondhatjuk jól haladnak a dolgokkal, elvárhatjuk tőlük, hogy megint ugorjanak egyet a D ligában.
Lényegében nehéz szülés volt ez a cikk, már ha az ember írhat ilyet. Aki valamilyen szinten is kapcsolódik az olasz futballhoz, az valamilyen szinten kapcsolódik a Parmahoz is. Rengeteg jobbnál jobb, ikonikus játékos került ki a gárdától, akik később meghatározták a futballtörténelmet és nem esik jól az embernek azt tapasztalni, hogy ez ilyenformában megszűnt. Mindenesetre remélem/reméljük, hogy a lehető leghamarabb viszontlátjuk a Parmat a legmagasabb osztályban!
Szerző: Borbély Szabolcs
