1993 óta először játszik Bajnokok Ligája-selejtezőt a Budapest Honvéd együttese – akkor végül a Manchester United állta útjukat, de most sem lesz sokkal egyszerűbb a dolguk. Mire számítsunk ma este?
Hasonló helyzetben szokás ilyenkor óvatoskodni a párharc előtt. Az érintettek hangoztatják, hogy szoros párharcot várnak, felkészültek az ellenfelükből, de ők sem tudják biztosan, hogy mire is számítsanak. Most csak az utóbbi tűnik biztosnak: tényleg csak találgatni lehet, hogy mi is lesz a forgatókönyv az odavágón. Ennek elsődleges oka a Honvéd holland edzője, Erik van der Meer és a nyári edzőváltás.
Lehet vitatkozni azon, hogy alapesetben mennyi esélye lenne a Honvédnak izraeli ellenfelével szemben. A Beer-Seva tavaly az El-ben parádézott és az izraeli bajnokságot is valamivel magasabban jegyzik, mint a mi NB I-ünket. Viszont látva a Vasas és a Beitar ütközetét az Európa-liga első körében, meg kell hagyni: nagyságrendi különbségek a két liga között azért nincsenek. Mert habár az eredményt nézve a jeruzsálemi alakulat szépen helyben hagyta az Angyalföldieket, tudásban közel sem volt ilyen nagy különbség a felek között – mondhatni a Vasas védelme sztárokat csinált a Beitar támadóiból. Ha kivesszük az egyenletből a tavalyi magyar bronzérmes csapat rutintalanságát és védelmének szervezetlenségét, akkor nem kapunk komoly különbséget. Épp ezért lehet abban bízni, hogy – főleg a szezon elején – a Beer-Seva talán fogható lesz, nem egy másik dimenzió, amit képviselnek.
Ott van viszont a tavalyi szezon. A Hapoel úgy lett bajnok, hogy közben még egy európai menetelés is belefért a részükről. A Celtic elleni BL-selejtezős kiesés után az El-csoportkörében folytathatták, ahol az Inter, a Southampton és a Sparta Praga csoportjából sikerült továbbjutniuk, a kieséses szakaszban pedig a Besiktas állta útjukat. Ez alapján elmondható, hogy habár az izraeli liga önmagában még nem ér sokkal többet a magyarnál, a Hapoel Beer-Seva együttese mégis egy másik szintet képvisel hazájában. Három belsővédős szisztéma (Korhuttal megtámogatva a baloldalon), kulturált, technikás foci és az eredményekkel sincs baj.
De mi a helyzet a Honvéddal? Azon túl, hogy a tavalyi bajnoki bravúr összejött nekik, alapvetően nehéz lenne mellettük érvelni – már csak azért is, mert mondjuk a visszavágón hazai környezetben még csak a szurkolóik támogatását sem élvezhetik. A keretük olyan, amilyen. Magyar szinten is inkább csak közepesen erősnek mondható az az alapanyag, amivel a trénereknek dolgozniuk kell, de nem is első sorban az egyéni kvalitásokon múlt a tavalyi csoda. Sokkal inkább a csapatjáték és az összhang ért aranyat – Rossi távozása miatt pedig félő, hogy pont ez hiányozhat majd.
Az új edzőről nem sokat tudni. Szakmai önéletrajza nem különösebben mondható erősnek, a klub vezetősége viszont valamit bizonyára megláthatott benne, ha már kinevezték. Bemutatásakor van der Meek utalt rá: nem készül radikális változtatásokra a Honvéd játékában. Szeretné kicsit nagyobb nyomás alá helyezni az ellenfeleket, de az alapszisztémába és a játékoskeretbe sem készül belenyúlni komolyabban – inkább csak finomhangolások várhatóak tavalyhoz képest, ami elég jó jel.
Az is pozitívum, hogy miket nyilatkoztak a meccs előtt. A holland tréner realistának vallja magát és teljesen józanul látja a helyzetet, a játékosokkal együtt. Az pedig azért megint csak jól mutat, hogy a srácok tudják, hol a helyük. Teszik a dolgukat, aztán majd eldől, mire lesz elég.
A Honvéd tavaly akkor teljesített a legmagasabb színvonalon, amikor a legjobban kellett. A Videoton elleni bajnoki döntőn nagyon fegyelmezettek voltak és taktikailag nagyon érett csapat benyomását keltették. Az a védekezés és csapatmunka egyértelműen európai szint – a kérdés csak az, hogy vajon elég erős-e egy ilyen ellenféllel szemben is. Illetve, hogy most mennyire lehetnek majd képesek megközelíteni azt a formájukat? Elvégre a szezon legelején vagyunk és senki sincs csúcsformában. Kérdéses, hogy fizikálisan és taktikailag milyen produkciót tudnak felmutatni. A többi három magyar csapat eddigi selejtezős meccseiből kiindulva óvatosnak kell lennünk: a Fradi, a Vidi és a Vasas is alaposan elmaradt attól a szinttől, amiről amúgy tudjuk, hogy képesek.
Összegezve tehát: egyértelműen a Hapoel Beer-Seva a favorit. Az ő továbbjutásukon kívül minden más forgatókönyv kis túlzással a csoda kategóriája lenne, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen esélytelenként lépnének pályára ma este a piros-feketék. Az izraelieknek ugyanúgy év eleje van, náluk is lesznek majd hibák, valamint lélektanilag közel sem biztos, hogy úgy fel bírnának majd pörögni egy “kisebb nevű” ellenféllel szemben, mint mondjuk egy El-meccsre. Lazázhatnak, alábecsülhetik a magyar csapatot és akkor adódhat egy sansz. A Honvéd pedig egy határozott, masszív, szervezett játékkal még akár meglepetést is okozhat. Az első meccs után majd elválik, mennyire van értelme reménykedni.