Néhány éve történelmi vereséget szenvedett el a magyar korosztályos válogatott, ráadásul egy kiemelten fontos mérkőzésen, Felcsúton. A megsemmisítő, 6-1-es gálában főszerepet játszott egy portugál fiatalember, akinek a nevét akkor nem sokan ismerték, ám mára egyértelműen az elitbe jutott. Lássuk, hogyan is alakult az az este.
2014-et írtunk, a magyar fociszeretők pedig az itthon rendezett U19-es Európa-bajnokság lázában égtek. Ahogy az lenni szokott ilyenkor, az emberek elkezdtek hinni. A magyar sajtóban már hónapokkal korábban megindult a propaganda a magyar fiatalok rátermettségéről, kimagasló tehetségéről és persze a felkészülési meccseken elért biztató eredményekről (mondjuk az angol “C” válogatott ellen aratott parádés, 4-2-es siker is ilyen). Budapesten járva a reklámtáblákról Mészöly Kálmán mosolygott vissza ránk, biztatva az embereket, hogy menjenek ki meccset nézni, hiszen most van esély egy jó magyar eredményre. Fia, Mészöly Géza pedig a csapat szövetségi kapitányaként kapott szerepet. Mondani sem kell, hogy az emberek elhitték, a szakma elhitte, és a játékosok is, hogy itt bizony a házigazdának is lesz keresnivalója a nyolc csapatos tornán – nem lett.
Kezdődött minden a Szusza Ferenc Stadionban, ahol közel 10 000 ember előtt kezdte meg a szereplését a magyar csapat Ausztria ellen. Azt rögtön hozzá kell tenni, hogy papírforma szerint egyértelműen az osztrákok voltak a favoritok. Habár az jól kivehető volt, hogy nincs jelentős tudásbeli különbség a két csapat között, a kulcsszituációkból rendre a vendégek jöttek ki jobban. A kiélezett helyzetekben menetrend szerint érkezett egy-egy magyar rövidzárlat, amit nem kell különösebben ecsetelni, hiszen akkoriban ez a legtermészetesebb jelenség volt bármelyik magyar válogatott kapcsán (utánpótlástól kezdve egészen a felnőtt csapatig). Ennek eredményeképp egy torz, a valós erőviszonyokat nem feltétlenül hűen tükröző eredmény született, habár az osztrákok számára a győzelem kétségtelenül megérdemelt volt. Bytyqi találatával kerültek fölénybe (aki a Manchester City utánpótlásában pallérozódik, de már a koszovói válogatott tagja), majd alig három perccel később már kettő volt az előnyük. A második félidő elején meglett a harmadik góljuk is, így a 60. percben esett Varga Szabolcs gól miatt már nem fájt a fejük – simán nyertek.
A kiábrándult magyar szurkolók aztán gyorsan felébredtek az álomból és ismét a jó öreg magyar valóságban találták magukat. Az elizgult első meccs után egyből leírták a csapatot, a játékosok és a szakmai stáb viszont azért még fogadkoztak, hogy majd Portugália ellen megmutatják, mire is képesek valójában. És ezen a ponton érkezünk meg a főtémához, a magyar-portugál mérkőzéshez. Ha Ausztriára azt mondhattuk, hogy erősebb Magyarországnál, akkor ez Portugáliára hatványozottan igaz volt. Az abban az évben útjára indított UEFA Ifjúsági Ligában a Benfica kimagasló teljesítményt nyújtva jutott a döntőbe, ahol a Barcelona állította meg őket – de rajtuk kívül ott volt még a mezőnyben a csoportkörben elvérző FC Porto is. A portugál U19-es csapat gerincét tehát a Benfica fiataljai adták, őket egészítették ki olyan tehetségek, mint a Portóban 6 ifi BL-meccsen 4-szer betaláló Andre Silva (a gólkirály abban az évben egyébként Munir El Haddadi volt 11 találattal). A magyar keretben mindössze egy olyan ember volt, aki pályára lépett abban a sorozatban: Tamás Krisztián az AC Milan színeiben csapata mind a 6 meccsén kezdő volt (ezt a keretben csak hárman mondhatták el magukról), sőt még gólt is szerzett, nem is akármilyet (0:57-től).
Szóval egy fontos mérkőzés, ahol nem nekünk állt a zászló. Hiába a hazai pálya, a kilátogató 3695 néző nem tudott olyan erőt és tartást adni a csapatnak, amire igazán szükségük lett volna. A felcsúti stadionra ráadásul lecsapott egy vihar is, ami miatt a pálya közel használhatatlanná vált. Persze nem illik egy ilyen vereséget a körülményekre fogni, hiszen mind a két csapat egyformán szenvedett az átázott gyepen, de vélhetően ez is hozzájárult a magyar fiatalok totális összeomlásához. A magyarok nem kis szerencsével azért meg tudták úszni az első fél órát kapott gól nélkül, így ebben a tekintetben túl tudták szárnyalni pár nappal korábbi produkciójukat. A 32. percben azonban Ivo Rodrigues tizenegyesgóljával elkezdődött a kivégzés, ami egyben a magyar Eb-álmok végét is jelentette. Andre Silva összesen négy alkalommal villant, többnyire a végletekig kijátszott támadások végállomása volt ő. Mert hát ez csapatmunka volt. A bordó mezesek úgy csináltak bohócot a magyar védelemből, ahogyan csak akartak. Tehették, mert az alapanyaguk megvolt hozzá.
Ha a mai állapotot nézzük, akkor abból a portugál támadósorból csak ketten vannak 20 millió euró fölött a Transfermarkt szerint. Közülük Gelson Martins játékát akár tegnap is megcsodálhattuk a Sporting Lisszabon meccsén a BL-selejtezőben (és igen, a portugálok bejutottak a csoportkörbe); illetve ott van maga Andre Silva, aki a Portót elhagyva ezen a nyáron az AC Milanhoz igazolt 38 millió euróért és az újraformálódó Milan nagy gólvágója lehet majd. Egyébként 13 meccsen 8-szor talált be a portugál felnőtt válogatottban, így vele is vigyázni kell majd a vb-selejtezőn nemsokára. Azon a meccsen még az is belefért, hogy a karmester, Rony Lopes nem fogott ki túl jó napot. A Manchester City-ben nevelkedő középpályás nem szerzett gólt, de még csak egy gólpasszra se futotta tőle – le is cserélték. Ő ma egyébként a Monaco futballistája és az idei lehet az ő nagy éve, ami meghozhatja az áttörést a karrierjében.
De mi a helyzet a magyarokkal? A Tamás Krisztián, Lenzsér, Asztalos, Talabér összeállítású védelem nem lett megdicsérve, ahogy a csapat többi része sem. Mervó Bence az egyetlen, akinek bármiféle öröme lehetett, hiszen a 73. percben ő rúgta a magyarok egyetlen gólját azon az estén. Később az Izrael elleni utolsó csoportmeccsünkön sikerült összehozni egy győzelmet és így a fiúk kvalifikálták magukat az U20-as vb-re, de attól még maga a torna nem a magyar labdarúgás üde színfoltjaként fog bevonulni a történelembe. Az Európa-bajnokság válogatottjába egyébként egy magyarnak sikerült bekerülnie: az RB Leipzig kötelékébe tartozó Kalmár Zsolt így végül egész jó tornát zárt (Portugália amúgy 5 játékost adott az álomcsapatba).
Portugália hibátlanul, 9 ponttal zárt az A-csoport élén, az elődöntőben pedig büntetőkkel verték csak a később U20-as világbajnok Szerbiát (Grujic, Milinkovic-Savic, Gacinovic). A fináléban aztán fejet kellett hajtaniuk Németország előtt, ahol Mukhtar góljával végül 1-0-ra kikaptak. Az a német csapat sem volt egyébként rossz: Joshua Kimmich neve ma már nem hangzik rosszul a középpályán, de mondjuk a Leverkusenben villogó Brandt se rossz. Andre Silva egyébként végül nem lett gólkirály. Mindössze egy találattal előzte őt meg a németek üdvöskéje, Davie Selke, aki később az egész U19-es Eb legértékesebb játékosa lett. Az RB Leipzig neveltjét amúgy most nyáron szerezte meg klubrekordot jelentő összegért a Hertha, így Selke akár Dárdai Pál csapatában is bizonyíthat majd.
(A magyar-portugál meccs összefoglalóját ezen a linken lehet elérni)
Magyarország–Portugália 1–6
Helyszín: Felcsút, Pancho Aréna, 3695 néző. Vezette: Tore Hansen (norvég)
Gólszerző: Ivo Rodrigues (32. – 11-esből), André Silva (45., 66., 89., 92.), Mervó (73.) Gelson Martins (75.)
Magyarország: Székely – Talabér, Asztalos, Lenzsér, Tamás K. – Németh M. (Mervó, a szünetben), Nagy Dominik., Kalmár – Farkas Z. (Zsótér, a szünetben), Balogh N., Forgács (Varga Sz., 65.). Szövetségi kapitány: Mészöly Géza
Portugália: André Moreira – Mauro Riquicho, Joao Nunes, Domingos Duarte, Rafa – Francisco Ramos (Joao Palhinha, 68.), Podstawski, Marcos Lopes (Raphael Guzzo, 68.) – Gelson Martins (Jorge Intima, 78.), André Silva, Ivo Rodrigues. Szövetségi kapitány: Hélio Sousa
