A szezon még csak most kezdődött, így nyilván nagyon korai még eldönteni, hogy ki volt jó igazolás és ki nem. Az elmúlt két meccsén két gólt és egy gólpasszt jegyző Paulinho kapcsán azonban megpróbálunk valamelyest kivételt tenni és eldönteni, mennyit és miképp profitálhat belőle a Barcelona.
A Barca ritkán ad ki 40 millió eurót egy játékosért, különösen akkor, ha az illető 29 éves és Kínában futballozik. Most nyáron ez mégis megtörtént, ráadásul épp Neymar eladását követően – nem túlzás kijelenteni, hogy az ő érkezése egy méretes PR-katasztrófát okozott a katalán klubnál. Finoman fogalmazunk, ha azt mondjuk: a szakma és a klub szimpatizánsai sem vártak sokat a brazil középpályástól, a legtöbben már azt is aláírták volna, ha nem lesz teljes bukás ez az üzlet.
Aztán jött az, amire csak kevesen számítottak. Kétszer lépett pályára csereként – mind a két alkalommal már megnyert meccsbe szállt be és szinte semmi dolga nem volt – aztán jött a Getafe elleni idegenbeli kaland, ami fordulópontot jelentett. Egy igazán nehéz, szenvedős találkozón állt be a hajrára 1-1-es állásnál, 10 perccel később pedig az ő találatával fordított a csapat, amely így végül meg is nyerte az összecsapást. Legközelebb már a kezdőcsapat tagjaként bizonyíthatott, ami egy újabb gólban és egy Messinek kiosztott gólpasszban fizetődött ki az Eibar ellen.
A számok jól mutatnak tehát, de mégis: mit ad hozzá a csapat játékához Paulinho?
A nyáron, amikor felmerült, hogy vehetne középpályást a gránátvörös-kék csapat, egyből egy Xavi-pótlékra gondoltak az emberek. Ezen a téren egyértelműen Seri megszerzése jelenthette volna a megoldást, ám az afrikai játékos kapcsán nem sikerült megegyeznie a két klubnak (mondhatni a Barca nem akarta őt eléggé). Ennek tetejébe még a fő célpont Coutinhóról is lecsúsztak, aki viszont egy támadószellemű játékos, igazi karmester. Lett helyettük aztán Paulinho, aki viszont egyikükre sem igazán hasonlít, Xavira meg pláne nem.
A Teljes Terjedelem nevű podcast-ben nem rég Egri Viktor volt a vendég, aki hírhedt brazil foci szerelmes és sokkal jobban ismeri Paulinhót, mint az átlagos focirajongók. A Digi Sport kommentátora akkor azt mondta, hogy ő sokkal inkább látja a brazilt Rakitic alternatívájaként, mint Busquetséként. Ez akkoriban furcsán hathatott, hiszen Paulinhóról tudva lévő, hogy ő egy védekező középpályás, a Barcában pedig köztudottan Busquets uralja ezt a posztot. Adta magát, hogy az öregedő katalán klasszis cseréjének szerződtették Paulinhót, aki viszont nagyon úgy tűnik, hogy a legkevésbé Busquets helyére jelent veszélyt.
Kép: Goal.com
Xavi távozása után Rakitic vette át a megüresedő helyet, ami nem egy hálás feladat. Ennek ellenére a horvát játékos szépen helytállt új szerepkörében, még akkor is, ha stílusa nem sokban hasonlít Xaviéhoz. Rakitic hatalmas melót végez a középpályán, ami a rengeteg mozgástól kezdve a különböző védekező feladatokon át sok mindent lefed – nagyon hasznos, cserébe viszont kreativitásban jócskán elmarad Xavitól (mondjuk azt nem nehéz). Az eddig látottak alapján Paulinho teljesítménye talán az övére hasonlít a legjobban, első ránézésre valóban sok a közös pont.
Az Eibar elleni meccs első félidejében Paulinho (felállt védelemmel szemben) nem remekelt, álmos volt – csak úgy, mint a csapat többi része. A fordulás után aztán a biztos előny birtokában felpörgött a Barca és Paulinho is egyre jobban ráérzett a tempóra. Ahogy nőttek a területek és a Barca játéka gyorsabbá, direktebbé vált, úgy kezdett egyre jobban lubickolni Paulinho. Lendületes volt, jól mozgott labda nélkül, Eibar-megindulásokat akadályozott meg, majd továbbadta a labdákat a támadásokhoz jobban értő, kreatív személyeknek (pl.: Messi, Iniesta). Passzainak 95%-a pontos volt, ám egyik sem ment az ellenfél tizenhatosán belülre – csak a biztos átadásokra ment rá, nem neki kellett kockáztatnia. Egyetlen egy helyzetet alakított csak ki, igaz, abból Messi be is talált, megszerezve a mesterhármasát.
Szó ami szó, nem kezdett rosszul. Ahhoz képest, hogy a legtöbben nem vették őt komolyan, ezek az első benyomások egészen biztatónak tűnnek. Azt kell csak meglátni, hogy nem egy mélységi karmestert ismerhettünk meg az ő személyében (bár aztán ki tudja?), hanem egy másik melós arcot, aki a zongoracipelő szerepében dolgozik alá az est főszereplőinek. Ráadásul az sem mellékes, hogy ő lehet a legerőteljesebb középpályása a csapatnak Rakitic 2014-es szerződtetése óta. Mert a Barca játékosairól sok minden jót el lehet mondani, de a fejpárbajok és a közelharc nem tartoznak az erősségeik közé.
Kép: Goal.com
A Squawka elemzésében Muhammad Butt egy régi ismerőshöz, Cesc Fabregashoz hasonlította. Őt elméletileg Guardiola is azért csábította vissza a Barcához annak idején az Arsenaltól, hogy direktebbé, dinamikusabbá tegye a középpályát; hogy diktálja a tempót; valamint adott esetben ha úgy van, fel tudjon lépni a támadóharmadba és a gólok terén is be tudjon segíteni (pontosan, ahogy a Getafe ellen láthattuk Paulinhótól). Cesc három szezont töltött a Camp Nouban: 15, 14, majd 13 gól volt a termése – Paulinhótól nem lenne bölcs dolog hasonló mutatókat várni. Habár a látottak alapján a brazil sem jön zavarba a kapu előtt és középpályás létére könyörtelen befejező, sosem jutott még 13 gól fölé egy szezonon belül. Persze Messi csapattársa sem volt még, soha…
És persze amikor Fabregashoz hasonlítjuk, kár lenne letagadni a spanyol technikai fölényét, kreativitását, amivel utódja előtt jár – Paulinho viszont magasságban és testi erőben tud olyat mutatni, amit Cesc nem. Paulinho sokkal inkább a szerelések és a gólok terén teljesedhet ki, míg Fabregas inkább volt egy labdatartó, szervező.
Paulinho nem fog a Barca történetének legjobb középpályásai közé tartozni, viszont egy olyan karakter, ami eddig hiánycikk volt. Ő is egy értékes fegyver lehet Valverde kezében, aki egy nagy létszámú középpályával dolgozhat, ráadásul sok, különböző karakterű játékossal. Paulinho sokat tehet azért, hogy tehermentesítse a társakat és lökést adjon a csapatnak mondjuk egy hullámvölgy közepén. Amennyiben képes lesz konstans, jó formát hozni a szezon során, valóban hasznára lehet a Barcelonának legjobb esetben 2-3 évig.
Az mondjuk egy másik kérdés, hogy ezért megérte-e ezért kifizetni 40 milliót.
