A bajnoki döntő visszavágója csak jó meccset hozhatott.
Két alapembere nélkül volt kénytelen pályára lépni a Videoton, miután az előző fordulóban Lazovicsot és Negót is kiállították. Előbbi három, utóbbi egy meccset kénytelen kihagyni, ráadásul pont a rangadón nem léphettek pályára. Ennek megfelelően átszervezte kissé csapatát Nikolic mester, hogy jól döntött arról gondoskodott Anel Hadzic, aki egy remekül kijátszott akció végén mattolta Grófot. Onnantól kezdve nyugodtabban futballozhatott a listavezető, ám azért a Honvéd jelezte, nem elégszik meg a szimpatikus vesztes szerepével. Ugyanakkor kellett ehhez, hogy Scepovic a kapufára lőjön, valamint Gróf nagy védése is. A nagyobb ziccerek a hazaiak előtt adódtak, mígnem Lanzafame három szöglete sem hozott eredményt. A harmadik azonban már nem középre ment, hanem kicsiben, Gazdag beívelése után a lepattanó Holender elé került, aki egy pattanás után lőtte ki a jobb alsót. Szép megmozdulás volt. Itt érdemes kiemelni, hogy az eredetileg középpályás Holender ezúttal a védelem bal oldalán kapott játéklehetőséget, és feladatát hiba nélkül oldotta meg, egy ízben a kapu torkából mentve tartotta meccsben együttesét.
A második félidő első perceiben összesen történt annyi esemény, mint az elsőben összesen. Ezt a játékrészt is a Videoton kezdte jobban, helyzetbe azonban a Honvéd került: előbb Banó-Szabó lövését fogta Kovácsik, majd Nagy Gergő lövése halt el az oldalhálóban. Majd kisebb Videoton lehetőségeket jegyezhettünk fel, minden eredmény nélkül, pedig Stopira fejese például alig kerülte el Gróf kapuját. Aztán Lanzafame gyengébbik lábával emelhetett volna a hazai kapuba, célt tévesztett, hogy aztán egy mintaszerű támadás végén Eppel hagyja ki a kihagyhatatlant három méterről. Marko Nikolic többször is belenyúlt a meccsbe, megpróbálva átszervezni együttesét. Erre reagálva van der Meer is többször variált, hogyan tudja megbontani ellenfele védelmét. A második játékrész második felében jól látszott, hogy egyik csapat sem vállal nagyobb kockázatot hátul, elől viszont hiányzott az elképzelés, ami így kellően kioltotta a kreativitást mindkét oldalon. Ami volt, az is kimaradt. Például Henty beadására hiába érkezett Scepovic, csizmaszárral mellé pörgetett. A végén még Varga is megnyerhette volna a meccset a Videotonnak Henty beadása után, hogy aztán a találkozó lezárásaként Lanzafame lőjön, Kovácsik védjen. Összességében megérdemlet pontosztozkodás született. Ezzel a Videoton továbbra is őrzi előnyét a tabella élén.
Videoton – Honvéd (1-1)
Pancho Aréna, 2449 néző, vezette: Bognár Tamás
Gólszerzők: Hadzic (3.) ill.: Holender (40.)
Sárga lapok: Suljic (8.), Fejes (28.), Fiola (44.) ill.: Lovric (29.)
Kiállítva:
Videoton: Kovácsik – Fejes (Szolnoki, a szünetben), Fiola, Juhász, Stopira – Hadzic, Pátkai (Géresi, 88.) – Suljic, Kovács I. (Varga J., 65.), Henty – Scepovic. Vezetőedző: Marko Nikolic
Honvéd: Gróf – Latifu, Lovric, Baráth, Holender (Bobál D., 71.) – Tömösvári (Banó-Szabó, a szünetben), Kamber, Nagy G., Gazdag D. – Lanzafame – Eppel. Vezetőedző: Erik van der Meer
A bajnokság állása:
A góllista élmezőnye:
~GS~
