Ahogy tegnap már részletesen is foglalkozunk vele, a Valencia remekül kezdte a spanyol bajnokság küzdelmeit. A siker egyik letétményese, Simone Zaza, akinek jó pár honfitársa fordult már meg az egyesületnél, de a legtöbbjüknek nem sikerült mély nyomot hagynia a szurkolók emlékezetében.
Úgy tűnik, Zaza Spanyolországban megtalálta a számításait (foxsports.com)
Az olasz támadó a 2013-2014-es szezonban robbant be a futballlköztudatba, a Sassuolo gárdájában nagyszerű csatárpárost alkotva Domenico Berardival. Nem is maradt sokáig a zöld-feketéknél, a Juventus 2015-ben szerződtette. Torinóban azonban nem sikerült stabil kezdővé válnia és a nyári EB után a West Ham gárdájához igazolt. Ez utólag elhibázott döntésnek bizonyult, Londonból fél szezon után, lőtt gól nélkül távozott a Valenciához. A spanyol csapatnál jó teljestménnyel és 6 góllal zárta a 2015-2016-os szezont. Jelenlegi kiváló formáját mutatja, hogy idén hat forduló után már majdnem meglőtte ugyanezt a gólmennyiséget.
Itt válik érdekessé a történet, ugyanis Valenciában az elmúlt 20 évben több olasz játékos és edző is megfordult, akiknek a nagy többsége ugyan címmel vagy címekkel távozott, de egyéni teljesítményüket figyelembe véve nem igazán sikerült maradandót alkotniuk.
Nem az utóbbiak közé tartozik Amedeo Carboni, aki a Valencia „aranykorszakának” oszlopos tagja volt, 1997 és 2006 között két bajnoki címet, egy Spanyol Kupát, egy UEFA-kupát, egy Európai Szuperkupát és egy Intertotó-kupa nyerve, nem beszélve a két elveszített BL-döntőről. Carboni utódja a bal hátvéd posztájn honfitársa, Emiliano Moretti volt, aki öt szezon alatt egy Spanyol Kupát és egy Európai Szuperkupát gyűjtött be.
Carboni igazi klublegendaként vonult vissza (forrás: elperiodic.com)
A ’90-es évek végén a későbbi olasz gólkirály, Cristiano Lucarelli (19 tétmérkőzés/3 gól) is megfordult egy szezon erejéig a Valenciánál, nem sikerült azonban beilleszkednie, ennek ellenére ő is egy Spanyol Kupával távozhatott.
Aztán 2004-ben valóságos „olasz invázió” érte a csapatot Bernardo Corradi, Stefano Fiore és Marco Di Vaio személyében. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, Corradi (30/4) és Fiore (24/2) egy, Di Vaio (52/15) másfél szezon után távozott, mindannyian Európai Szuperkupa-győztesként. Hogy az utóbbi kupagyőzelem kapcsán teljes legyen a kép: Carboni, Corradi és Di Vaio kezdő volt (utóbbi gól is szerzett), Fiore a padról nézte a mérkőzést, ahonnan Claudio Ranieri irányított.
Simone Zaza előtt Francesco Tavanónak (6/0) volt még egy kósza próbálkozása a Valenciánál 2006-ban, a csatár azonban fél szezon után, rúgott gól nélkül távozott.
A vezetőedzőknél kisebb volt a mozgás, mindössze Claudio Ranieri és Cesare Prandelli dirigálta a spanyol egyesületet. Ranieri előbb 1997 és 1999 között, majd egy fél szezon erejéig 2004-2005 fordulóján. Mérlege egy-egy Spanyol Kupa, Európai Szuperkupa és Intertotó-kupa győzelem. Prandelli jóval kevesebb lehetőséget kapott, 2016 decemberében mindössze 3 hónap után felállt a kispadról.
Jelenleg tehát Simone Zazán van a felelősség, hogy javítson az olasz játékosok megítélésén Valenciában, akár egy újabb kupagyőzelemhez segítve a csapatot.
(zp)
