Véget ért a világbajnoki-selejtezősorozat Európában, melyen hazánk válogatottja a várakozásoknak megfelelően 3. helyen végzett csoportjában, így ezúttal sem sikerült kvalifikálnia magát a legrangosabb labdarúgó tornára. Eljött hát az értékelés ideje, megtettük ezt mi is: szerkesztőségünk minden tagja 1-től 10-ig értékelte a “szerethető” legmeghatározóbb játékosait. Az eredmény számos érdekességet tartogat…
Az eb-n még Himnusz járt nekik, ma már csak füttykoncert… (kép forrása: 24.hu)
Ahogy azt az értékelés is mutatja, a sorozat nem elsősorban a kapushibákon csúszott el. Bár Gulácsi Péter neve mellett a 6,3 a tízes skálának igencsak a közepén helyezkedik el, mégis a válogatott egyik legjobb teljesítményét nyújtotta ezzel az eredménnyel. Játékából – a Svájc elleni bakikat leszámítva – talán csak az igazán nagy bravúrok, illetve a pontos kirúgások hiányoznak.
Egy stabil pont a csapatban: Gulácsi Péter
A védelem 5,5-ös átlaggal zárt, így ordas hibái ellenére is a legmegbízhatóbb csapatrészként tekint rá szerkesztőségünk nagytöbbsége. A legmeghatározóbb bekknek a balszélen és középen is bevethető Kádár Tamás bizonyult, akinek 6,8-as értékelése a válogatott 2. legjobb eredménye. A leggyengébbnek a honosított brazil védő, Paulo Vinícius találtatott, ami nem is csoda, hiszen csupán két – igencsak szégyenteljes – meccsen, a Portugália és az Adorra elleni vereségek alkalmával viselhette a meggypiros mezt. Kitűnő teljesítményt nyújtott még ebben a nem túl acélos mezőnyben a Kínában légióskodó Guzmics Richárd, ellenben lefelé lógott ki a francia klubjában padra szorult Lang Ádám is.
A védelem lassacskán fejlődik, de még messze nem elég stabil
A középpálya lett végül a legingatagabb pályarész véleményünk szerint, melyet a 4,9-es átlag is remekül tükröz. A legjobbnak a magyar futball nagy örege, Gera Zoltán választatott ki, ami igencsak szomorú, főleg ha a fiatal utódok teljesítményére (Nagy Ádám – 5,5 és Kleinheisler László 3,8) is tekintünk. Kapitányunk, Dzsudzsák Balázs játéka igencsak középszerű osztályzatot kapott, ám még így is a jobbak közé tartozott… A szövetségi kapitány elsőszámú feladata a Nemzetek Ligája előtt minden bizonnyal a középpálya rendbetétele lesz majd.
Mi lesz velünk Zolink nélkül?! (kép forrása: 24.hu)
A támadósor a védelemhez közeli “elfogadható” minősítést kapott, átlaguk 5,4. Az itt szereplő nevek összeválogatásával igencsak gondban voltam, hiszen rengetegen játszottak 90 és 180 közötti percmennyiséget a trikolór alatt, így például az epizodista Priskin, Sallai, illetve Varga nevét végülis kivettem a kalapból. A csapat legjobbja (és az egyetlen valóban magas osztályzatot kapó játékos) a Hoffenheim magyar gólgyárosa, Szalai Ádám lett, aki 6 mérkőzésen lőtt 5 találatával az egész selejtezősorozat egyik leghatékonyabb centerének számít. Egész jól szerepelt még a Svájc ellen góllal debütáló Ugrai Roland is, Eppel Márton viszont kiérdemelte a csapat legrosszabb játékosa címet 3,5-ős átlagával.
Nemzeti hősből elsőszámú közellenség…
Végül pedig a kapitány, Bernd Storck. A válogatottat az eb-re kivezető tréner vezetőedzői teljesítménye hagy némi kívánnivalót maga után, erről 4,1-es átlaga is sokat elárul. Bár nem végzett olyan hanyag munkát, mint elődei, de hosszútávon végül úgy tűnik, ő sem fog beválni. Sokan a néhány borzasztó egyéni teljesítmény mellett az ő sarának tartják leginkább, hogy a válogatott nem jutott ki a hőn áhított Világbajnokságra. Egy biztos: nagyon kevesen fognak az elkövetkezendőkben a maradása mellett kardoskodni…
Írta: Wernigg Márton