Pablo Daniel Osvaldo 1986-ban született az argentínai Lanúsban és 19 évesen került Olaszországba, az Atalanta együtteséhez. A kisebb-nagyobb balhéiról is ismert támadó ezután gyakorlatilag évenként csapatot váltva szerepelt a Lecce, a Fiorentina, a Bologna, az Espanyol, a Roma, a Southampton, a Juventus, az Inter, a Boca Juniors, a Porto, majd újra a Boca színeiben, felvéve az olasz állampolgárságot, a válogatottban is jutott neki 14 mérkőzés.
A Boca színeiben (forrás: 101greatgoals.com)
Osvaldo – némi meglepetésre – 2016 szeptemberében, mindössze 30 évesen felhagyott a profi labdarúgással és azóta másik szenvedélyének, a zenének él, három társával a Barrio Viejo nevű együttes tagja. A napokban a La Gazzetta dello Sport közölt vele egy hosszabb interjút, ennek fordítása olvasható a következőkben.
Mikor döntötte el, hogy felhagy a profi labdarúgással?
„Amikor a Bocában játszottam. Túl sok pletkya keringett rólam, már a házból sem léphettem ki nyugodtan. Féltem az emberektől, elviselhetetlen volt.”
Pedig nem volt hiány az ajánlatokból…
„Kinából és BL-résztvevő csapatoktól is kerestek, de akkor már döntöttem. Elkezdtem utálni azt, amit mindig is imádtam. A pénz helyett többre értékelem az ’asadót’ és egy sört a haverokkal.”
Nem hiányzik a foci?
„Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem. Nem lehet csak a pénzért játszani, a foci tiszteletet érdemel, soha nem tudtam volna „megcsalni”.
És ha most megkeresne valaki?
„Mondok egy vicces esetet. 2016 decemberében felhívott Sampaoli a Sevillától: «Dani, nem kérek tőled semmit. Csinálj azt, amit akarsz a pályán és azon kívül, de nekem most egy csatárra van szükségem». Erre én: «Mester, egy rockfesztiválra kell készülnöm.» Erre ő: «Igaz, elfelejtettem. Menj csak, nem hagyhatod ki». Két bolond, gondoltam magamban.”
Több barátot vagy ellenséget szerzett pályafutása során?
„Nem is tudom, de nem egy olyan volt, aki nem a javamat akarta. Első sorban Prandellire gondolok, aki a selejtezőkön szerzett góljaim után nem vitt ki a 2014-es vb-re. Sajnos a médiára és a szurkolókra hallgatott, akik nem akartak egy argentínt a 10-es mezben látni. Aztán kivitte helyettem Casssanot. Ez nagyon rosszul esett, persze Antonióval semmi bajom.”
Sokszor mondták önről, hogy nem éppen profihoz méltó életmódot folytat.
„Hülyeség. Mindig teljes erőbedobással edzettem, de sokaknak nem tetszett az extravagáns stílusom. A 90. percben nekem véget ért a mérkőzés. Az igaz, hogy utána nem az edzőterembe rohantam, mint Cristiano Ronaldo, de ez nem jelent semmit. Más dolgaim is voltak, ezekért kellett fizetnem.”
Legyen őszinte, mi hiányzik a fociból?
„Nagy csapatokban szerepeltem. Játszottam Tottival, De Rossival, Pirloval, Buffonnal és még sok más hatalmas játékossal. Az adott pillanatban ez fel sem tűnik, minden olyan természetes. Csak most, hogy visszavonultam, értettem meg, hogy milyen szerencsés voltam, de nem hiányzik.”
Osvaldo és Totti (forrás: gazzettagiallorossa.it)
Elégedett azzal, amit elért?
„Ha másmilyen lettem volna, mondjuk profibb szemléletű, akkor nem követtem volna el bizonyos hibákat. Nem az a fajta voltam, aki folyamatosan jobb és jobb akart lenni, megelégedtem a velem született tehetséggel.”
Esetleg valami, amit megbánt?
„Rómában bizonyos helyzeteket jobban kellett volna kezelnem. Nem volt egyszerű korszak, szó szerint focibolondok élnek abban a városban, akik, ha nem csókolod meg a mezt, egyszerűen neked mennek. Azt akartam, hogy visszasírjanak, csak ezért maradtam volna még egy évet.”
Lamelával kibékült már?
„Persze… Azonnal lerendeztük, csak a média csinált belőle felhajtást. Remek srác, szívélyesen üdvözlöm, ha találkozunk.”
És Mancinivel?
„2015-ben ököllel ütöttem felé egy Juvetus-Inter mérkőzés után. «Bunyózni akarsz?», kérdeztem. Erre ő: «Ezt ne így mindenki előtt csináld». Ha nem rakott volna ki a keretből, elvesztette volna a tekintélyét a többiek előtt. Aztán szinte sírva mentem be az irodájába, borzasztóan szégyelltem magam. Remek ember, nagyszerű személyiséggel.”
Mancini és Osvaldo (forrás: 90min.com)
Úgy mint Icardi?
„Csak elküldtem a fenébe, semmi több. Nagyon jó játékos, remélem a válogatottban is ontja majd a gólokat. Csak ez számít, nem a magánélete.”
Csalódott az Internél eltöltött időszak miatt?
„Nem, ezután kerültem a Bocához, ezzel egy álmom vált valóra.”
Az Espanyolnál volt a legszebb időszaka?
„Igen, a római kalanddal együtt.”
A legfontosabb személyek az életében?
„A család, a barátok és az ügynököm, Decoud.”
A kedvenc edzője?
„Pochettino egyedi, de Conte a legjobb, mindekivel elhiteti, hogy fontos szerepe van a csapaton belül. Rajtuk kívül Zeman. Különbözik mindekitől, kevésbé heves vérmérsékletű, de nagyon jó kedélyű, leginkább Menottira emlékeztet.”
Zeman és Osvaldo (forrás: gettyimages.com)
Létezik a fociban barátság?
„Persze, számomra De Rossi szinte egy testvér. Igaz barát, kiváló ember.”
Hasonlóság Balotellivel?
„Több marhaságot csinált, mint én! Az U21-es válogatott óta ismerjük egymást, kedvelem.”
És Totti?
„Kalapot emelek előtte, az olasz és a világ futballjának szerves része. Nagyszerű srác, halálra tud nevettetni.”
Jobban, mint Cassano?
„Nem, ő utólérhetetlen. De ne is hasonlítsanak hozzá, én sokkal nyugisabb vagyok.”
Cassano azzal dicsekszik, hogy 6-700 nővel volt dolga.
„Akkor nagyon előttem jár. Nekem kicsit fura az ízlésem, számomra az intelligencia fontosabb, mint a szépség.”
Mi a véleménye a közösségi médiáról?
„Ma az első dolog, amit a játékosok az öltözőben csinálnak, az az, hogy megnézik a mobiljukat. Elképesztő, de sajnos ma ilyen világban élünk.”
Valami tapasztalat a doppinggal kapcsolatban?
„Korábban jobban jelen volt, a mi generációnk már kordában volt tartva.”
És a homoszexualitás?
„Vannak meleg játékosok, de nem merik bevallani a közvélemény előtt, de a foci világa még nincs kész erre, szerintem szétszednék őket.”
Mit mondana egy hatéves kissrácnak, aki arról álmodik, hogy focista lehessen?
„Érezze jól magát, kerülje a rossz embereket és mind azt a mocskot, ami körbevesz minket.”
(zp)
