A klasszisok nem szívesen ülnek meg a padon, ennek megfelelően Európa legnagyobb csapatainál jószerével megtalálhatóak olyasfajta játékosok, akiket kizárólag ezen szerep betöltésére igazoltak. A modern futball egyik nagy igazsága azonban, hogy bármely sztár kudarca lehetőséget jelent egy ismeretlen futballista számára a felemelkedésre, a kérdés csak az, hogy tud-e élni ezzel. Jelen cikkemben egy hálóőr kerül bemutatásra, aki a kezdeti nehézségek ellenére tökéletes helyettesévé vált egy klasszisnak, és nem mellesleg a szurkolók szívébe is belopta magát…
2015. nyarán bekövetkezett, ami már jó ideje várható volt: Pepe Reina megelégelte azt, hogy Guardiola esélyt sem ad neki, hogy versenyre keljen a Bayern München elsőszámú kapusával, Manuel Neuerrel (hogy mennyire képviselnek hasonló nívót, azt mindenki döntse el maga), így a távozás mellett döntött.
Bár a hosszú karjai és nagy ritkán bemutatott elképesztő védései miatt “die Krake” (a Polip) becenéven elhíresült Tom Starke már ekkor is a klub alkalmazásában állt, Pep és a vezetőség nem benne látták a hosszútávú megoldást a cserekapus poszton. Kiszemeltjük az éppen abban a szezonban kieső Stuttgart portása, Sven Ulreich volt, akit végül potom 3,5 millió euró ellenében le is szerződtettek.
A bajorrá lett sváb kapussal szemben nem voltak igazán komoly elvárások: egyetlen feladata az volt, hogy leüljön a padra, és ne elégedetlenkedjen a játéklehetőség miatt úgy, mint elődje. Ulreich ennek jó darabig maximálisan meg is felelt, hiszen tisztában volt vele, hogy a VfB kapujában nyújtott teljesítménye nem predesztinálta őt arra, hogy a maga posztját forradalmasító Neuerrel versenyre keljen (afelől meg ne legyenek kétségeink, hogy fizetése volt olyan magas, amiért bárki elücsörögne bárhol 90 percet).
Változást az idei év hozott, hiszen Ulreich rájött, hogy mégsem szeretné cserekapusként visszavonulni, így beadta a távozási kérelmet a klub vezetőségénél, ezzel a döntésével pedig igen sokat esett a szurkolók szemében. Nem is csoda hát, hogy amikor Neuer a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája mérkőzésen sérülést szenvedett, a csapat szimpatizánsai beleborzongtak még a gondolatba is, hogy a szezon hátralévő részében cserekapusuk fogja őrizni kapujukat.
Ulreich egykori csapata, a Stuttgart otthonában is megcsillogtatta a tudását, amikor az utolsó percben kivédte a büntetőt, amellyel a hazaiak egyenlíthettek volna… (kép forrása: bundesliga.com)
Ekkor még nem is ment neki túl jól a játék (ami talán nem meglepő úgy, hogy gyakorlatilag két éve érdemben nem lépett pályára), így különösen rosszkor jött az, hogy április végére ő maga is lesérült.
Mivel szerződése 2018-ig szól a Bayernnel, a szurkolók nyáron szinte követelték, hogy adják el, azonban erre Neuer sérülése és Starke visszavonulása miatt nem került sor.
Az idei szezon kezdetén még úgy tűnt, hogy ezt az idényt is a padon fogja végigagonizálni Ulreich, azonban Neuer sérülésének kiújulásával hamar biztossá vált, hogy az első félszezont neki kell valahogy megoldania a kapuban. És ő megoldotta. De nem is akárhogyan!
Bár az első mérkőzésein még érződött egy kis bizonytalanság (vélhetően szintén a sok kihagyás miatt), ezután fantasztikus formába lendült: a bajnokságban az ellene megítélt 3 büntetőből 2-t megfogott, 21 mérkőzésén mindössze 19 gólt kapott, és 8 találkozón maradt érintetlen a hálója. Ezen teljesítményével kiérdemelte, hogy a Bild újságírói a félszezon második legjobb játékosának válasszák (a teljes listáért katt IDE).
Ezek után nem csoda, hogy a szurkolók a “Sven the Wall” (Sven, a Fal) és a “Sven zu nUlreich” (lefordíthatatlan német szójáték, a “zu null” a kapott gól nélkül lehozott meccsekre utal) beceneveket aggatták rá.
Kérdés azonban, hogy hogyan alakul ezután a 29 esztendős hálóőr sorsa, hiszen januárban Neuer visszatér sérüléséből, így igen valószínű, hogy Sven ezután ismét csak kiegészítőszerephez fog jutni. Amennyiben belenyugszik ebbe, és hosszabbít, biztos lehet benne, hogy a szurkolók szívébe végleg belopja magát, ha viszont a távozás mellett dönt, akkor egy ilyen félszezon után számtalan kérője lehet akár a Bundesliga élcsapatai közül is (pláne ha szabadúszó lesz)…
A választás tehát Ulreichon áll: alázatával, vagy a pályán nyújtott teljesítményével kívánja nevét halhatatlanná tenni?
Írta: Wernigg Márton
