Coutinho szemrebbenés nélkül visszament Barcelonába, ám sokan nehezebben élik meg, ha el kell köszönniük az Anfield Roadtól. A korábbi aranylabdás Michael Owen emlékezett vissza.
Kép: Kicktv
2004 augusztusában 12 millió euróért szerződött Liverpoolból a Real Madridhoz Michael Owen. Az angol válogatott gólvágó a nevelőegyesületét hagyta ott a spanyol fővárosért, ahol az öltözőt olyan zsenikkel kellett megosztania, mint Zidane, Raul, Beckham, Ronaldo, Roberto Carlos, vagy Figo. Hogy mennyire nem az ő világa volt az ott Spanyolországban, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy pontosan egy év múlva már ment is haza Angliába – igaz, akkor már a Newcastle együtteséhez (soha többé nem játszhatott a Poolban). A madridi kaland kezdetére Owen így emlékezett vissza:
“Eldöntöttem, mennem kellett, de végig sírtam a házamtól a repülőtérig vezető úton. Egy részem sose akart elmenni. Amikor a Real Madrid megkért, hogy csatlakozzak hozzájuk 2004-ben, az egy részemnek nagyon hízelgő volt.”
Elkerülhetetlen az összehasonlítás a vörösöket szintén elhagyó játékossal, Coutinhóval, aki szintén ikon lehetett volna a klubon belül, ám ő is a távozás mellett döntött. Ám ahogy Owen is megemlíti, az ő esete egy kicsit más.
“Azokból a fotókból megítélve, amiket Coutinhóról készítettek a Barcelonába vezető útján, ő nem érzett úgy, ahogy én. Természetesen ebben is mások a dél-amerikai játékosok, el kell fogadnunk, hogy számukra a Barcelona, vagy a Real Madrid jelenti a karrierjük csúcspontját.”
Ami pedig a korábbi csatárt illeti, ő végül csak össze tudott hozni egy Premier League-győzelmet a Manchester Uniteddel – de még mindig úgy gondolja, hogy ha maradt, volna, akkor a Poollal issikeres tudott volna lenni.
“Végül, ha maradtam volna Liverpoolban a karrierem hátralévő részében, most lenne egy nagyszerű hagyatékom, mint Gerrardnak és Carraghernek. Megnyertem volna a Bajnokok Ligáját, ahogy azt ők meg is tették egy évvel később. Naivan azt gondoltam, mint Ian Rush, amikor a Liverpoolból elment a Juventusba, hogy meg tudok csinálni ott egy vagy két évet, aztán visszamegyek.”
