A Földbolygó legjobban várt sporteseményének, a labdarúgó világbajnokságnak az éve 2018., éppen ezért mi, a Fociclub.hu szerkesztősége is kitüntetett figyelemben részesítjük az oroszországi futballtornát, és igyekszünk minden apró mozzanatáról beszámolni, hogy a labdarúgás szerelmeseitől az interneten szörföző átlagemberig mindenki találjon számára érdekes, szórakoztató tartalmat. Ennek része Út a csúcsra című sorozatunk is, melyben a világbajnokság legnagyobb esélyeseinek versenyfutását követjük nyomon lépésről lépésre a tavaszi klubszezon kezdetétől egészen a trófea magasba emeléséig…
Négy a legnagyobb elmék közül… (sorrendben balról jobbra: Joachim Löw, Fernando Santos, Jorge Sampaoli, Tite)
Brazília – Tite két rövidebb egyesült arab emirátusokbeli kitérőt leszámítva kizárólag saját hazájában, Brazíliában tevékenykedett edzőként, amikor 2016-ban a válogatott élére kinevezték. A nemzeti csapat az ő vezetésével gyakorlatilag megállíthatatlan: első helyen végeztek vb-selejtezőcsoportjukban, méghozzá veretlenül. Egyetlen hibájaként talán azt lehet felróni, hogy eleddig nem tudta kiaknázni a Firmino-Coutinho páros adta lehetőségeket, ezzel válogatottja kissé ki van szolgáltatva Neymar pillanatnyi formájának.
Németország – Joachim Löw egy korszakos zseni, akinek az edzői pályafutásához csak nagyon keveseké fogható: 2006-os kinevezése óta a válogatott minden tornán legalább az elődöntőig jutott, háromszor döntőt játszottak (2008 – Eb, 2014 – vb, 2017 – Konföderációs Kupa), melyből az utóbbi kettőt meg is nyerték. Levezényelt már több generációváltást, kitűnően variálja a taktikát, jó érzékkel nyúl a fiatalokhoz… Gyakorlatilag nem lehet rá rosszat mondani. Meggyőződésem, hogy amennyiben megvédi a címét a Nationalelf, az leginkább Löw személyének lesz köszönhető…
Franciaország – Didier Deschamps kapott már hideget-meleget kapitányi pályafutása során: a 2014-es vb után rengetegen bírálták hazájában a németek elleni vereség miatt, amire válaszul bosszút állt az ősi rivális náción a 2016-os hazai rendezésű Eb-elődöntőjében. Elővették a Giroud-Gignac páros favorizálása miatt is, na meg Payet játszatásáért, de előbb-utóbb a legtöbb döntése igazolta magát. Számára ez egy nagy lehetőség, hogy az elbukott hazai Eb-döntő után kiengesztelésül világbajnoki trófeát vigyen haza a gall szurkolóknak…
Spanyolország – Julen Lopetegui kívülről-belülről ismeri a spanyol futballt: a Castilla-ban nevelkedett, játszott a Barcelonaban, dolgozott a Real Madridnál, valamint az összes korosztályos válogatottnál. Bár Vicente del Bosque öröke igen nehéz, a jelenlegi kapitány személyében eddig úgy tűnik, méltó utódra talált a spanyol szövetség: a válogatott Lopetegui 2016-os kinevezése óta nem szenvedett vereséget. Az 51 esztendős szakember szintén óriási stratéga: remekül használja a spanyolok túltöltött középpályáját a labda megtartására, majd a hálóba juttatására…
Argentína – Jorge Sampaoli a modern labdarúgás egyik legnagyobb vagánya! Az 57 esztendős, mindkét karján végigtetovált, a játékkal teljességgel együtt élő argentin dolgozott már Peruban, Chilében, Ecuadorban és Spanyolországban, sőt chilei szövetségi kapitányként a 2015-ös Copa America-döntőben éppen hazáját, Argentínát verte meg! Bár jelenlegi állomáshelyén még semmi meggyőzőt nem mutatott, korábbi csapatainál mindig a kiszámíthatatlan, és heves szenvedély által fűtött támadó-futball dominált, így az általa irányított Argentína üde színfolt lehet a roppant megfontolt és taktikus csapatok mezőnyében.
Belgium – A belga aranygenerációnak már a 2016-os Eb-n is minden adott volt a végső győzelemhez – a megfelelő edzőt leszámítva. A Benelux állam szurkolói abban bíznak, hogy Roberto Martinez lehet majd a sikerkovácsuk, amire meg is van az esély, hiszen a spanyol tréner vezetésével lassan két esztendeje veretlen tétmeccsen a válogatott. Martinez egy kiváló szakember, aki 39 éves korában már FA Kupa-győzelmet ünnepelhetett a nem túl veretes nevű Wigan Athletic élén, kérdéses azonban, hogy mennyire képes összefogni a vallon-flamand ellentét, és az egyre több gyarmati születésű játékos miatt rendkívül klikkes nemzeti csapatot…
Portugália – Fernando Santos, avagy hogyan rontsuk el az ellenfél játékát? A portugál zseni gyakorlatilag minden neves portugál és görög csapat élén megfordult már, beleértve a két ország válogatottját is. 2016-ban sokak meglepetésére felültette Európa trónjára a bukdácsoló Portugál válogatottat, ami már eleve magáért beszél. Santos előszeretettel játszatja csatár nélkül övéit, és rendkívül alaposan kielemzi az aktuális ellenfél stílusát, amelyre kivétel nélkül valami sajátságos ellenszert eszel ki. Bár Portugália korántsem tartozik a torna legnagyobb esélyesei közé, már csak a vén ravasz ügyeskedése miatt is könnyen lehet, hogy ezúttal is meglepetést okoznak…
Anglia – Gareth Southgate a kakukktojás ebben a mezőnyben, őt ugyanis az Angol Szövetség nem mint sztáredzőt igazolta le, hanem az idő előtt távozó Sam Allardyce helyére ugrott be ideiglenesen, és az ekkor nyújtott teljesítményével érdemelte ki a végleges szerződést. A válogatott irányítása alatt veretlenül jutott ki a világbajnokságra, ami azért is nagy szó, mert eközben rengeteg játékossal és felállással kísérletezett. Southgate eddig kihozta a maximumot minden idők egyik leggyengébb angol válogatottjából, de ki tudja, hogy meddig tart az ő csodatevő szakértelme?!
A sorozat előző része: Futballnemzetek a piaczárás után
A sorozat következő része: febr. 16 (jövő péntek) 17:00
Grafika: Bács András
Írta: Wernigg Márton
