A világbajnoksághoz közeledve az egyes válogatottak sajtó szakosztályai egyre komolyabban tesznek azért, hogy országukban minél hamarabb kirobbantsák az ilyenkor eluralkodó futballőrületet. Nincs ez másképp Németországban sem, ahol a Szövetség munkatársai ezen felhajtás részeként összeválogatták a Nationalelf történetének legfontosabb győzelmeit.
NSZK – Magyarország 3-2 (2-2)
Gólszerzők: Morlock (18.), Rahn (26.. 84.) ill. Bozsik (6.), Puskás (8.)
Az ’54-es világbajnokság döntőjében látszólag minden tényező a magyar válogatott mellett szólt, hiszen a csoportkörben hazánk válogatottja 8-3 arányban páholta el a németeket, és két sérülés miatt kihagyott mérkőzés után visszatért a kezdőbe az Aranycsapat kulcsjátékosa, Puskás Ferenc is. A mérkőzés a vártaknak megfelelően kezdődött: Bozsik és Puskás góljával már a 8. percben úgy tűnt, hogy ezúttal is kinéz egy alapos verés az NSZK-nak. A csoda azonban éppen itt következett, ugyanis a kontrákra, és fizikális párharcokra kihegyezett németek először fel tudtak állni, majd végül meg is tudták nyerni a mérkőzést, ezzel véget vetve a magyar válogatott 31 mérkőzés óta tartó veretlenségének.
Az elemzők szerint döntő tényező volt Németország első világbajnoki címének megnyerésében a csapat kifogástalan fizikai állapota volt, szemben például a sérüléséből valószínűleg nem 100%-osan felépült Puskással. No, meg azért befújt a bíró egy lest Öcsi bácsi 90. percben szerzett góljára teljesen alaptalanul…
Lengyelország – NSZK 0-1 (0-0)
Gólszerzők: – ill. Müller (76.)
A lengyel válogatott az 1974-es világbajnokság egyik legkomolyabb támadóerejével bírt, emellett pedig kiválóan tudták uralni a játékot rövidpasszos stílusukkal. A németek homlokegyenest ellenkező harcmodort képviseltek: mély védekezésükből hosszú kontrákkal hozták veszélybe az ellenfelek kapuját Beckenbauerék. A két csapat közti elődöntőt azonban egy igen kényes tényező tette élvezhetetlenné: az időjárás.
A zuhogó eső, és a játszhatatlanul mocsaras pálya okozta “kellemetlenségeket” végül az NSZK válogatottja bírta jobban, és Gerd Müller góljával a döntőbe lőtte övéit, ahol aztán elhódították az ország történetének második világbajnoki trófeáját.
NSZK – Hollandia 2-1 (0-0)
Gólszerzők: Klinsmann (51.), Brehme (85.) ill. Koeman (89. – büntetőből)
Kiállítva: Völler (22.) ill. Rijkaard (22.)
A német és a holland válogatott közötti történelmi rivalizálás a ’80-as évek végére már-már véresen komolyra fordult. Történt ugyanis, hogy az 1988-as Eb elődöntőjében Hollandia 2-1 arányban kiejtette a házigazda Németországot, és az ünneplés részeképp a sikertől megrészegült Ronald Koeman a nemesebbik részét törölgette Olaf Thon mezével…
Nem csoda hát, hogy két esztendővel később bosszúra szomjazva vágott neki a Nationalelf az Oranje elleni vb-nyolcaddöntőjének, melynek már a 22. percében kitört a perpatvar: egy ronda verekedés után Völlernek és Rijkaardnak is el kellett hagynia a játékteret. Ezzel új helyzet állt elő, hiszen a németek támadószekciója, és a hollandok védelme is kulcsemberét veszítette el. Végül az NSZK bizonyult alkalmazkodóbbnak, és kiejtették a gyűlölt riválist, majd meg sem álltak a harmadik világbajnoki győzelemig…
Németország – Brazília 7-1 (5-0)
Gólszerzők: Müller (11.), Klose (23.), Kroos (24., 26.), Khedira (29.), Schürrle (69., 79.) ill. Oscar (90.)
A brazil válogatott nemcsak az elődöntő, hanem az egész vb toronymagas esélyesének számított, mielőtt jött Németország… A Nationalelf sikerére még Neymar kiválásával is kevesebb reményt láttak az elemzők, mint a hazai továbbjutásra, hiszen a németek nem világsztárjaik, hanem fegyelmezett játékuk révén jutottak oly messzire a sorozatban. Ennek ellenére a germánok összeroppantották az általuk korábban a végletekig kielemezett brazil védelmet, és rekordszámú rekordot döntöttek (legnagyobb arányú német győzelem, legnagyobb arányú brazil vereség, leggyorsabb két gól egy játékostól stb.).
Azt pedig azt hiszem, már említenem sem kell, hogy Németország ezúttal is megnyerte a világbajnokságot, így Löw fiai címvédőként utazhatnak Oroszországba.
Írta: Wernigg Márton