A bivalyerős jugoszláv válogatottat magunk mögött hagyva folytassuk kalandozásunkat egy képzelt világban, ahol a már letűnt nemzetek válogatottjai mérik össze erejüket. A mai epizódban mind térben, mind időben messze eltávolodunk Tito Balkánjától, és a zord Északra látogatunk, melynek elszánt – és válogatott szinten jelenleg is aktív – labdarúgói Vörös Erik nyomdokaiba lépve hódítanák meg a világot.
Kasper Schmeichel (dán, Leicester City)
A gólvonalon nyújtott stabil teljesítményével hozzájárult a Leicester bajnoki címéhez, valamint kiszorította a keretből a világbajnok Zielert. Mindemellett évről évre fejlődött a kirúgások pontosságát illetően, így a viking válogatott támadásainak remek kiindulópontja lehetne.
Victor Lindelöf (svéd, Manchester United)
Bár a Manchester United szurkolói nincsenek maradéktalanul megelégedve a Benfica-tól egy kazal pénzért szerződtetett bekkel, Lindelöf kirobbanthatatlan tagja az Olaszországot kiejtő, vb-résztvevő svéd válogatottnak. Az ő mozgástere a jobbszélen jóval statikusabb lenne, mint azt egy jobbhátvédtől megszokhattuk: neki kellene a labdát minél gyorsabban eljuttatnia a nálánál kreatívabb Sisto-hoz, ám a támadásoknál nem léphetné át a felezővonalat, ezzel biztosítva a viking védelmet az esetleges kontrák ellen.
Andreas Christensen (dán, Chelsea)
A Chelsea 21 esztendős sztárjának mód feletti játékintelligenciája már Pep Guardiola figyelmét is felkeltette, no meg persze Antonio Conte is előszeretettel alkalmazza. A közös válogatott védelmének is vezéralakja lehetne, hozzá igazodnának a társak a lestaktika használatában, illetve az ő utasításai követnék a középpályások az emberfogásban.
Jannik Vestergaard (dán, Borussia Mönchengladbach)
A Bundesliga egyik legstabilabb védője, mutatói a Boateng-Hummels párossal versenyeznek. Parádés szerelési technikája révén egy az egy ellen szinte képtelenség megfogni, mint ahogy a felíveléseket is pazarul takarítja el a tizenhatoson belülről.
Ludwig Augustinsson (svéd, Werder Bremen)
A kiváló formába lendült Bréma vezéralakja, egy klasszikus balhátvéd. Bár ő is inkább védekezésben erős, mintsem támadásban, sebessége a viking offenzívának is hasznára lehetne.
Pione Sisto (dán, Celta Vigo)
9 előkészítésével jelenleg második helyen áll a La Liga “gólpasszlistáján”, ami igencsak megsüvegelendő teljesítmény, hiszen csupán Leo Messi volt képes e tekintetben túlteljesíteni. Sisto robbanékonysága és cselezőkészsége lehetne a kulcsa a viking kontrajátéknak.
Gilfy Sigurðsson (izlandi, Everton)
Az izlandi sztárra nemcsak a betűzőverseny országos döntőjébe illő neve miatt figyelt fel a nemzetközi közönség; klubjaiban nyújtott támadó, és hazája nemzeti csapatában produkált védekező játéka is komoly elismerést váltott ki. A viking válogatottban is – taktikai megfontolásból – ez utóbbi dominálna, ami persze nem jelenti azt, hogy a második hullámból érkezve ne akaszthatna egy-két bődületes horgot a bálna száját jelképező kapuba…
Lasse Schöne (dán, Ajax)
Hat esztendeje az Ajax meghatározó játékosa, és játékstílusa igencsak hasonlít a fent említett Sigurðssonéhoz. Ha ádáz elszántságát, és nem mindennapi gólérzékenységét is át tudná menteni a válogatottba, akkor minden bizonnyal a vikingek legádázabb harcosa lehetne.
Christian Eriksen (dán, Tottenham Hotspur)
A Kócsagok jelenkori felvirágzása jelentős részben a dán szupersztárnak köszönhető, akiért több európai top-klub mellett állítólag már a Real Madrid is bejelentkezett. A balszél ugyan nem az ő specialitása, de Londonban is megfordult már ebben a szerepkörben, így aligha jönne zavarba. Ő lenne az északiak karmestere, aki ballábasként könnyedén szöktethetné Augustinssont vagy Sistot, vagy akár a támadók elé is tálalhatna a megfelelő pillanatot elcsípve.
Alfreð Finnbogason (izlandi, Augsburg)
A másik szép nevű izlandi nevezetessége az, hogy a Bundesliga góllövőlistájának harmadik helyén tanyázik, amit igen nagy dolog egy Augsburgból elérni. Az ó feladatát azt hiszem, nem érdemes túlcifrázni: be kell vernie a kapuba a labdát, mint Thor a rajzszöget a kalapácsával.
Emil Forsberg (svéd, RB Leipzig)
Bár nem klasszikus befejezőcsatár, Finnbogason mögött néhány méterrel találhatna magának üres helyet, ahonnan adott esetben kapura törhet. Az ő helyezkedése nagyon fontos lenne az ellenfél védelmének megbolygatása szempontjából, úgyszólván ő lehetne a “viking Griezmann”.
Heimir Hallgrimson (izlandi, Izland) és Lars Lagerbäck (svéd, Norvégia)
Az Izlandot a 2016-os Eb-re kivezető, majd ott nyolcaddöntőig jutó edzőpárosnál keresve sem találhatnánk jobb szakembereket a társkapitányi posztra. Az általuk alkalmazott 4-4-2-es felállás (melyet már Norvégia és Svédország is átvett) minden bizonnyal elmaradhatatlan része lesz a jövő edzői tankönyveinek, és elképesztő belegondolni, hogy meddig juthatna az általuk irányított válogatott, ha azt valóban a fent említett viking klasszisok alkotnák…
Írta: Wernigg Márton