Lezárultak a találgatások…
Két izgalmas találkozóval kezdett az E-csoport négy csapata, de gólszerzéssel adódtak problémák.
Az Immobile-Haaland csatárrangadó döntetlenre végződött, csapatszinten viszont egyértelműen az olaszok voltak jobbak.
Gulácsiék is győzelemmel kezdtek.
Az emberelőny ellenére is kijött a minőségbeli különbség.
Duplával nyitott a nagy visszatérő…
Ronald Koeman nem hazudott, valóban erős kezdővel várja a zöld-fehéreket.
Cikksorozatunkban a futballtörténelem eddig megrendezett világbajnokságait vesszük sorra. A világháború nem tett jót a tornának, hiszen 12 évet kellett várni a következő vb-re.
Az uruguayi Alcides Ghiggia győztes gólja Brazília ellen a híres Maracana stadionban (Forrás: fifa.com)
A negyedik világbajnoki kiírásra 12 évet kellett várni, mivel a második világháború közbe szólt. A rendezés jogát Brazília kapta meg 1950-ben, így a torna ismét visszakerült a dél-amerikai kontinensre, ami annak is volt köszönhető, hogy a háború során Európa nagy részét lerombolták. Az elnyerhető trófeát ekkor nevezték el Rimet-kupának, a vb alapítójának, Jules Rimet-nek a tiszteletére. Ez egy vándorkupa volt, ami négy évenként az új győzteshez került egészen 1970-ig, amikor a brazilok elhódították a negyedik címüket is, és megtartották a trófeát.
A FIFA-nak ezután össze kellett szednie a résztvevőket. Olaszország, címvédőként először nem akart elutazni, egyrészt a háború utáni újjáépítés miatt, másrészt a válogatott kezdőjének a fele meghalt egy évvel a torna előtt egy repülőgép-szerencsétlenségben. Végül úgy döntöttek, részt vesznek a vb-n, úgy, hogy a FIFA fizette az utazási költségeiket. Németország a háború után kettészakadt, Ausztria és Japán nemzetközi szankcióknak volt kitéve, így nem kvalifikálhatták magukat a vb-re. A brit szigetek azonban elérkezettnek látták az időt, hogy végre képviseltessék magukat a világbajnokságon, miután az első hármat saját döntésükből bojkottálták. Az 1949–1950-es brit nemzeti bajnokság volt a selejtező, ahol az első két helyezett jutott be a tornára. Anglia végzett az első, Skócia pedig a második helyen, de a skótok a visszalépés mellett döntöttek. Végül 16 csapat kvalifikálta magát, de csak 13 indultak el a tornán, mert a skótok után India és Törökország is visszalépett. A helyükre Franciaországot és Portugáliát hívták meg, de ők elutasították a szereplést. Magyarország, ahogy a többi Oroszország által megszállt ország, szintén nem fogadta el a meghívást.
A kevés csapatnak köszönhetően megváltozott a torna lebonyolítása is. Sorsolás útján kialakítottak két négycsapatos, egy háromcsapatos és végül egy kétcsapatos csoportot. Az első helyezettek bekerültek a csoportgyőztesek csoportjába, ahol szintén mindenki játszott mindenkivel, és az első helyen végzett válogatott nyerte meg a világbajnokságot.
A torna első mérkőzését 1950. június 24-én rendezték Brazília és Mexikó között, ahol a házigazda nyert nagy fölénnyel. A csoportkörök egyik legnagyobb meglepetése az volt, hogy az angolok először az Egyesült Államoktól kaptak ki 1-0-ra, majd a spanyoloktól, ezzel pedig ki is estek a világbajnokságról. A végső csoportba Uruguay, Brazília, Svédország és Spanyolország került. Már ekkor látszott, hogy a cím a brazilok és uruguayiak között fog eldőlni, és ők játszották az utolsó, mindent eldöntő mérkőzést is 1950. július 16-án a Rio de Janeiró-i Maracana stadionban. A házigazdának elég lett volna egy döntetlen is, hogy elnyerje a kupát, és az is nekik kedvezett, hogy Friaca megszerezte nekik a vezetést a második félidő elején. Uruguay azonban a 69. percben Schiaffino góljával kiegyenlített, majd 11 perccel a vége előtt Alcides Ghiggia megfordította az eredményt, ezzel pedig az uruguayi válogatott megnyerte a második vb-címét. A brazilok ezt a megrendítő és váratlan vereséget Maracanazónak (macaranai katasztrófának) hívják, amelyről maga a győztes gól szerzője, Ghiggia így nyilatkozott: „Mindössze három ember volt képes elhallgattatni a Maracanát: a Pápa, Frank Sinatra és én.” A döntő összefoglalója IDE KATTINTVA tekinthető meg! A torna gólkirálya a brazil Ademir lett 8 találattal.
Dátum: 1950. június 24. – július 16.
Győztes: Uruguay Második: Brazília Harmadik: Svédország Negyedik: Spanyolország
Résztvevő csapatok száma: 13
Résztvevők: Brazília, Uruguay, Bolívia, Chile, Peru, Anglia, Olaszország, Mexikó, Paraguay, Spanyolország, Svédország, Svájc, USA, Jugoszlávia
Házigazda: Brazília
Helyszínek: 6 város: Rio de Janeiro, Sao Paolo, Belo Horizonte, Curitiba, Porto Alegre, Recife
Gólkirály: Ademir (Brazília): 8
Összes nézőszám: 1.045.246 fő
Lejátszott meccsek száma: 22
Összesen lőtt gólok száma: 88
Gólátlag: 4,0 gól/meccs
Vb-visszatekintő: mindent a világbajnokságokról 1930-tól 2014-ig
Vb-visszatekintő: a legelső világbajnokság a futball történelmében – 1930
Vb-visszatekintő: európai helyszínt kapott a második világbajnokság – 1934
Vb-visszatekintő: döntőben a magyarok, ám a címvédőt nem tudták legyőzni – 1938
Két izgalmas találkozóval kezdett az E-csoport négy csapata, de gólszerzéssel adódtak problémák.
Az Immobile-Haaland csatárrangadó döntetlenre végződött, csapatszinten viszont egyértelműen az olaszok voltak jobbak.
Az emberelőny ellenére is kijött a minőségbeli különbség.
Duplával nyitott a nagy visszatérő…
Ronald Koeman nem hazudott, valóban erős kezdővel várja a zöld-fehéreket.
“Ha szervezetten játszunk, akkor nem elképzelhetetlen a pontszerzés…”
Kiszorult a kezdőből, így máshol próbálna szerencsét.
Brutális csapattal fogadja a Barcelona a Ferencvárost.
Egyáltalán nem tűnik tartalékosnak a Barca az előjelek alapján…
Hétfő este a Barca stadionjában tréningezett a magyar bajnok…
Pedig a győzelemre is volt esélyük emberhátrányban…
37 évesen is a klub egyik meghatározó alakja.