Vb-visszatekintő: háromszoros bajnok lett a brazil válogatott – 1970

Cikksorozatunkban a futballtörténelem eddig megrendezett világbajnokságait vesszük sorra.
A világbajnokságok történetének kilencedik tornáját Mexikóban rendezték, ahol Brazília harmadik címét nyerte el.

1997955_big-lnd

A brazilok kapitánya, Carlos Alberto akcióban az olaszok elleni döntőben
(Forrás: fifa.com)

1970-ben Mexikó kapta meg jogot arra, hogy világbajnokságot rendezzen. Ez volt ez első olyan torna, amit nem Európában vagy Dél-Amerikában tartottak.

Ez volt az első olyan vb, amit a televíziók színesben sugároztak, ráadásul így, az akkori számítások szerint, közel 600 millió nézője volt a tornának világszerte. Hogy az európai nézők is alkalmas időpontban láthassák a mérkőzéseket, több mérkőzést is déli időpontokra raktak, ez viszont nem tetszett sok játékosnak és szövetségi kapitánynak, hiszen Mexikóban épp ekkor volt a legmelegebb. Emellett ez volt a “legmagasabban” megrendezett világbajnokság, hiszen a legalacsonyabban fekvő stadion, Guadalajarában is 1600 méter felett terül el, míg Mexikóváros 2200 méter feletti magasságban van. Ennek ellenére a csapatok a támadófocit részesítették előnyben, és végül a legjobb gól/mérkőzés átlagot produkálták a vb-k történetében.

Ennek a tornának is volt kabalája az angliai “World Cup Willie” után. Mexikóban egy “Juanito” nevű kisfiú lett az, aki egy mexikói mezt és egy sombrerót viselt.

Az 1970-es vb-n vezették be a hivatalos labdát. A FIFA által kiírt pályázatot az Adidas nyerte el “Telstar” nevű labdájával, aminek nagyon sok kritériumnak meg kellett felelnie: minimum 286, maximum 453 gramm lehetett a súlya, kerületének pedig 68-71 centiméternek kellett lennie. Tehénbőrből készült, vízhatlan bevonattal átitatva, illetve 20 fehér hatszögletű és 12 fekete ötszögletű szelet takarta a felfújható belsőt.

0985ff7d44ddd7409e4a629e55bc271e

Az 1970-es vb hivatalos labdája

Ez volt az első alkalom, hogy világbajnokságon alkalmazták a sárga és piros lapok rendszerét. Az első sárga lapot a Szovjetunió – Mexikó nyitómérkőzésen mutatta be Kurt Tschenscher játékvezető Jevgenyij Szerafimovics Lovcsev szovjet játékosnak. Ugyanígy először engedélyeztek maximum két cserét egy mérkőzésen. Sérülés vagy taktikai elképzelések miatt lehet végrehajtani a cseréket egy kapus és egy mezőnyjátékos esetében. Az első cserét a Szovjetunió hajtotta végre szintén a nyitómeccsen, amikor Anatolij Puzacs állt be Viktor Szerebrjanyikov helyére a 45. percben.

A selejtezőkben 75 nemzet válogatottja kapott engedélyt a részvételre, ám a kizárások és visszalépések után ténylegesen 68 csapat csapott össze egymással, ebből 8-an történetük során először. Anglia mint címvédő, Mexikó mint házigazda automatikusan kvalifikálta magát a tornára, mellettük még 14 hely volt kiadó. Ez volt az első alkalom, hogy a FIFA egy afrikai ország szereplését is garantálta, miután az 1966-os vb-n bojkottálták a szereplést hátrányos megkülönböztetés miatt. Végül 172 selejtező mérkőzést játszottak le, mire kialakult a mezőny. Több futball nemzetnek sem sikerült a kijutás, mint Franciaország, Magyarország, Argentína, Spanyolország vagy Portugália, míg Izrael és El Salvador először jutott be a tornára, ahogy Marokkó is, ami ráadásul az első afrikai csapat volt a vb-n a második világháborút követően.

A torna lebonyolítása lényegében nem változott az előző vb-hez képest, csak annyiban volt változás, hogy az azonos pontszámmal rendelkező csapatoknál a csoportkör végén csak a gólkülönbséget vették figyelembe, és nem volt már rájátszás.

A nyitómeccsre 1970. május 31-én került sor Mexikó és a Szovjetunió között, ami egy gól nélküli döntetlennel végződött. Ez volt az utolsó világbajnokság egészen 2006-ig, amikor a házigazda játszotta az első mérkőzést és nem a címvédő. Mindkét csapat a várakozásokhoz mérten továbbjutott a negyeddöntőbe, ahogy Uruguay és Olaszország is. A 3. csoportban szerepelt Brazília és a címvédő Anglia is. A brazilok többgólos győzelmekkel jutottak be a negyeddöntőbe, míg Anglia két egygólos győzelemmel és egy vereséggel a második helyen ment tovább. A 4. csoportban szerepelt az NSZK, akik Peruval együtt jutottak tovább az egyenes kieséses szakaszba.

A negyeddöntőkben az olaszok 1-0-ás hátrányból fordítva, 4-1-re győzve búcsúztatták a házigazda Mexikót, míg az Uruguay – Szovjetunió találkozó a hosszabbítás vége előtt 3 perccel dőlt el a dél-amerikai csapat javára. Anglia és az NSZK megismételte az 1966-os döntőt, és a németek revansot vehettek a angolokon, egy nagyon izgalmas mérkőzésen. A brazilok Peruval találkoztak, és a kétszeres bajnok kerekedett felül egy gólgazdag és szórakoztató mérkőzésen. Az elődöntőkben egy európai és egy dél-amerikai párosítás született. Brazília hátrányból fordítva győzte le Uruguayt, míg az olaszok az NSZK-val találkoztak egy drámai mérkőzésen, ahol a hosszabbításban egymást követték a gólok, de végül az olaszok kerekedtek felül, és jutottak be a fináléba. A németek a harmadik helyért folyó mérkőzésen 1-0-ás győzelmet arattak Uruguay felett.

A döntőt két korábbi világbajnok játszotta 1970. június 21-én játszottak 107 ezer néző előtt a mexikóvárosi Azteca stadionban. Pelé találatával megszerezték a brazilok a vezetést, ám az olaszok kiegyenlítettek Boninsegna góljával a 37. percben, kihasználva a dél-amerikaiak védelmi hibáját. A második félidőben jött ki, hogy a braziloknak sokkal kreatívabb a támadóereje, míg az olaszok inkább defenzív játékot játszottak. Először Gerson erős lövéséből lett gól, majd Jairzinho talált fejjel a hálóba, végül pedig Carlos Alberto találatával zárták le 4-1-re a mérkőzést. Ezzel a brazil válogatott a vb-k történetének első háromszoros bajnoka lett, aminek következtében örökre WorldCup1970lpostermegtarthatták a Jules Rimet-kupát, amit végül 1983-ban elloptak egy riói kiállításon. A döntő összefoglalója IDE KATTINTVA tekinthető meg!

A győztes brazil válogatottat minden idők legtámadóbb szellemű csapatának tartották. Ez volt az egyetlen csapat, amely minden meccsét megnyerte egy tornán, a csoportmérkőzéseket is beleértve. A csapatkapitány Pelé, akinek ez volt a negyedik világbajnoksága, az egyetlen olyan játékos, aki három vb-címet is nyert. A brazilok szélsője, Jairzinho mind a hat mérkőzésén legalább egy gólt szerzett, erre a bravúrra azóta sem volt képes senki. A brazil válogatott csapatkapitánya, Mario Zagallo az egyetlen olyan személy a futball történetében, aki játékosként (1958, 1962) és edzőként is világbajnokságot nyert.

A torna gólkirálya viszont a német Gerd Müller lett 10 találattal, aki ráadásul két mérkőzésen is mesterhármast szerzett. A torna legjobb fiatal játékosa a perui Teofil Cubillas lett, aki 5 gólt szerzett.

Az 1970-as angliai világbajnokság adatai:

Dátum: 1970. május 31. – június 21.

Győztes: Brazília Második: Olaszország Harmadik: NSZK Negyedik: Uruguay

Résztvevő csapatok száma: 16

Résztvevők: Mexikó, Anglia, Brazília, Peru, Uruguay, El Salvador, Szovjetunió, NSZK, Olaszország, Bulgária, Belgium, Csehszlovákia, Románia, Svédország, Izrael, Marokkó

Házigazda: Mexikó

Helyszínek: 5 város: Mexikóváros (Azteca stadion), Guadalajara (Jalisco stadion), Leon (Nou Camp stadion), Puebla (Cuauhtemoc stadion), Toluca (Luis Dosal stadion)

Gólkirály: Gerd Müller (NSZK): 10

Legjobb fiatal játékos: Teofil Cubillas (Peru)

Összes nézőszám: 1.603.975 fő

Lejátszott meccsek száma: 32

Összesen lőtt gólok száma: 95

Gólátlag: 2,97 gól/meccs

Eddigi cikkjeink a sorozatban:

Vb-visszatekintő: mindent a világbajnokságokról 1930-tól 2014-ig

Vb-visszatekintő: a legelső világbajnokság a futball történelmében – 1930

Vb-visszatekintő: európai helyszínt kapott a második világbajnokság – 1934

Vb-visszatekintő: döntőben a magyarok, ám a címvédőt nem tudták legyőzni – 1938

Vb-visszatekintő: 12 év után ismét Dél-Amerikába ment a világbajnokság – 1950

Vb-visszatekintő: Magyarország a második döntőjét veszíti el – 1954

Vb-visszatekintő: elérkezett a brazilok ideje – 1958 

Vb-visszatekintő: a legagresszívabb torna a vb-k történetében – 1962

Vb-visszatekintő: a trófea visszatalált a futball hazájába – 1966