Idén nyáron valami történt a magyar labdarúgásban, hiszen nagyon sokan vonultak vissza. Közülük többen a válogatottban is szerepeltek, így úgy gondoltuk, hogy pályafutásuk lezárását, pályafutásuk felelevenítésével, bemutatásával tesszük “emlékezetessé”.
Tegnap a “Mágikus Magyartól” vettünk érzékeny búcsút, s most jön egy újabb búcsúzó “legenda”. Elgondolkoztunk rajta, hogy ki legyen a következő, végül a válogatottságot számát vettük figyelembe, s Vanczák Vilmos mellett döntöttünk.
Vanczák a diósgyőri utánpótlásban nevelkedett, s az internetes statisztikák elfelejtenek egy meccset az életéből, mikor is a Diósgyőri FC színeiben bemutatkozott az NB I-ben 2000 tavaszán. A Diósgyőr a bajnokság végén megszűnt, ekkor indultak el a költözködések, hiszen egyik évben a Monor, másik évben Borsod Volán végül a Balaton FC költözött Miskolcra. Vanczák viszont felszabadult, s mivel nem akart a harmadik vonalban játszani (hiszen a Borsod Volán onnan lett Diósgyőr) így a Vasashoz igazolt, ahol az utánpótlásban játszott. A klub akkori utánpótlását finanszírozó cég viszont a következő idényben Újpestre tette át a székhelyét, s vitték magukkal a fiatal focistákat, köztük Hősünket is. Vanczák ekkor a lila-fehérek színeiben is pályára lépett az NB I-ben. Közben azért kettős játékengedéllyel a másodosztályú Újpest FC Fót csapatában is szokta a felnőtt futballt. A lila-fehéreknél összesen 91 NB I-es meccsen 4 gólig jutott. 2006 nyarán szeretett volna külföldre igazolni, s mivel az újpesti vezetők nem gördítettek akadályt távozása elé, kölcsönadták a belga St. Truiden-nek. (ugye később közös tulajdonosa lett a két klubnak, de ekkor még semmi közük nem volt egymáshoz) Egy évig maradt Belgiumban, 30 meccsel és 3 góllal a háta mögött visszatért Újpestre. 2007 nyarán pedig szerződtette a svájci FC Sion. Hamar a klub meghatározó játékosa lett, összesen 258 meccsig s 31 gólig jutott. Állítólag többször hívták más csapatok, de ő hű maradt kenyéradójához 2016 nyaráig. Ekkor felmerült, hogy esetleg visszatér Újpestre, esetleg Diósgyőrbe, de nem ő inkább az akkor NB II-es felcsúti Puskás Akadémiát választotta. Szó volt róla, hogy játéka mellett az utánpótlásban is dolgozhat, így elindulhat edzői karrierje is. 40 meccsen 3 góllal segítette a feljutáshoz, majd az élvonalban maradáshoz Pintér Attila csapatát. Igaz Pintér idén tavasszal már nem számított a játékosra, rendre a második csapatban lépett pályára. Vanczák nyáron bejelentette, hogy az edzői stáb tagja lesz, felhagy a futballal. Ez így is lett, de azért látszik, hogy nem tud a pályáról olyan könnyen levonulni, hiszen az elmúlt hetekben a Puskás II. csapatában játszott a védelemben.
A válogatottban 2004-ben mutatkozott be egy Szlovákia elleni barátságos mérkőzésen. (Thaiföldön! Bangkokban.) Lothar Matthäus volt a szövetségi kapitány, s az ő idejében jó pár olyan focista is magára öltötte a címeres mezt, mint az eheti dán válogatottban. (egy meccs, s soha többet) No Vanczák Vilmos azért nem így járt, hiszen ő 79 fellépésen 4 gólig jutott. Bernd Storckig bezárólag az összes kapitány számított rá, még a német edző is bevetette Észak-Írországban az utolsó percekre. Első gólját Győrben egy oroszok elleni barátságos mérkőzésen szerezte 2010-ben. (1-1) A következőt Moldova ellen már Eb-selejtezőn (2-0) egy évvel később. 2013-ban pedig kettőt előbb a románok elleni vb-selejtezőn (2-2), majd a Kuvait (1-0) elleni barátságos meccsen volt eredményes.
Vanczáktól is búcsúzunk, személyében a csapataihoz hű focistát “veszítettünk”, aki, ha a tapasztalatait, külföldön profi világban eltöltött 10 évét át tudja adni a fiataloknak, már nyert vele a labdarúgásunk.