Némi meglepetésre és szerencsével legyőzte válogatottunk a görögöket a Nemzetek Ligája második csoportmeccsén. Nem is akármilyen gólokkal. Marco Rossi után a játékosok véleményét is közreadjuk.
Végig agilisan, jól futballozott, ráadásul a második gól előtt szépen fűzött be két görögöt is Kovács István, mielőtt Kleinheislernek adott gólpasszt. Látszik a fehérvári labdarúgón, hogy élete szezonját futja, hiszen nemcsak alapembere, de fontos láncszeme is a piros-kékeknek, most a válogatottban is megmutatta, képes váratlant húzni. „Miután a szombati meccs után a szövetségi kapitány magára vállalta a felelősséget a vereségért, ezért a győzelemért viszont a dicséret elsősorban őt illeti, mert ez az ő érdeme volt. Jól reagáltunk a finnországi kudarcra és a taktika is ült. Sajnálom, hogy nem volt közönség, mert nélkülük semmit sem ér a futball, az ilyen győzelmekkel talán gyorsabban egymásra találunk ismét” – fogalmazott Kovács István.
Második meccsén volt csapatkapitány Szalai Ádám, aki ugyan gólt nem szerzett, mégis vezére volt a nemzeti csapatnak. Az első gólból is alaposan kivette részét. „Büszke vagyok arra, hogy ezen a két találkozón én lehettem ennek a csapatnak a kapitánya, és hogy alig néhány nappal egy fájó vereség után ekkorát harcoltunk, és győztünk. Mind a fiatalok, mind az idősebbek remekül álltak a meccshez, pedig az önbizalmunk nincs az egekben az idei szereplés következtében. Szerintem egy csapat csak akkor tud ilyen gólokat lőni, ha mindenkinek megfelelő a hozzáállása, és minden helyzetből a legtöbbet akarja kihozni. Személyesen is éltem már át ilyet, hogy semmi sem sikerül egy jó ideig, de nincs rá más ellenszer, minthogy szorgalmasan kell dolgozni, és egyszer megfordul a dolog. Az üres lelátókhoz is fejben kellett alkalmazkodni, de érzésem szerint ez jól sikerült.”
Szombaton nem, kedden ellenben megkapta a bizalmat Nagy Ádám, aki szerint remek mankót kaptak, amellyel éltek is. A Bologna légiósa ugyanakkor tudja, sokat kell még finomítani a védekezésen. „Nagyon boldog vagyok, hogy most játszhattam, mindig tiszteletben tartom az aktuális edzőm döntését. Úgy érzem, az új stábtól remek koncepciót kaptunk, egyfajta mankót, amit meg kell valósítanunk. De ez nem fog egyik napról a másikra menni, kell hozzá a stabil védekezés, kellenek hozzá a jó eredmények is, hogy könnyebben tudjunk előrelépni és csiszolódni.”
Leginkább a meccs második félidejének végét emlegette Gulácsi Péter. A Leipzig kapusa kiemelte, azután lett veszélyesebb a görög csapat, hogy Mitroglu pályára lépett. „A védéseket nem számoltam, a perceket annál inkább visszafelé. A második félidő óriási meló volt, míg az elsőben a görögök fölé tudtunk nőni. Nagyon jól működött hátul a kommunikáció, talán ez volt az egyetlen előnye annak, hogy nem voltak nézők a stadionban, de reméljük, ez volt az utolsó ilyen alkalom. Mitroglou beállásával veszélyesebbé váltak a görögök beadásai, de mindig volt egy fej, egy láb, ami odaért.”
További vélemények:
Varga Roland: „Tudtuk, hogy a görög jobb csapat, mint a finn. Jobban kellett figyelnünk a védekezésre. Ez már a meccs elején látszott, s a végéig kitartott. Elsősorban mentálisan kellett helyretenni magunkat, ez volt a legfontosabb. Tudtuk, hogy nincs időnk bánkódni, megpróbáltuk javítani a hibákat. Nézők nélkül eléggé edzőmeccs jellege volt a találkozónak. Jobb lett volna telt ház előtt játszani. Sokat számított volna, ha a szurkolók bent vannak a stadionban, és a nehéz pillanatokban buzdítottak volna minket.”
Sallai Roland: „Az ilyen lekészítéseket sokat gyakoroltuk, sok ilyet vezettünk az edzéseken, és pont egy ilyen után sikerült betalálnom. Az új stáb teljesen más szakmai koncepció alapján vezet minket, ezt kell követnünk, ez a siker egy fordulópont lehet az életünkben. Ahhoz viszont, hogy ezt tartósan sikeres folytatás kövesse, az szükséges, hogy ez a hozzáállás megmaradjon, és akkor talán eljuthatunk olyan magaslatokba, ahol 2016-ban már járt a válogatott. A végén már nagyon elfáradtunk, kis erőt adott a stadionhoz érkező drukkerek buzdítása.”
Bese Barnabás: „Egyértelmű, hogy a kapitány külön kérte, hogy fejjel szolgáljam ki így valamelyik társamat. Komolyra fordítva a szót: jókor voltam jó helyen. Végig próbáltunk szervezettek maradni, kár, hogy az ellenfél gyorsan tudott egyenlíteni, igaz, utána mi tudtunk megújulni, fordulás után pedig a nagy csapatmunkának köszönhetően tartottuk meg az előnyt.”
