A nevető harmadik – Sevilla-Atleticó elemzés

A vasárnap lejátszott Sevilla – Atleticó Madrid mérkőzés igazi győztese a Barcelona volt, akik a Getafe elleni győzelmükkel 7, illetve 5 pontos előnyre tettek szert üldözőikkel szemben. De miért is lett döntetlen ez a rangadó?

Kezdők

Sevilla: Vaclik – Gnagnon, Carrico, Gomez – Navas, Sarabia, Banega, Mesa, Escudero – Ben Yedder, Silva

Atleticó: Oblak – Juanfran, Savic, Godín, Saúl – Koke, Thomas, Rodri, Lemar – Griezmann, Correa

A Sevillánál Kjaer végül nem épült fel teljesen, így a fiatal elefántcsontparti, Joris Gnagnon foglalta el a jobb oldali középhátvéd posztot. Mindössze harmadik mérkőzését játszotta a bajnokságban, de egészen szenzációsan teljesített, nem lennék meglepve, ha maradna a kezdőben Kjaer felépülése után is. Ezt leszámítva nem volt komoly meglepetés a hazaiak kezdőjében.

Az Atleticónál vészes balhátvéd hiány van, ugyanis Lucas Hernández és Filipe Luis egyaránt sérült, így Saúl volt ismételten a kényszer balhátvéd, egyéb váratlan húzás nem volt.

Első félidő

Az Atleti igen aggresszíven kezdett, az első 10 percben a Sevilla gyakorlatilag a saját térfeléről sem tudott kijönni, ami leginkább az intenzív letámadásnak volt köszönhető.

Szokásos 4-4-2-es védekezési formát választott Simeone, a szélre kényszerítették a labdát, ahol leszűkítették a területet, a Sevilla pedig nem tudta kihozni a labdát, csak úgy, ha felívelték, de azt meg Godínék elfejelgették. Ahhoz, hogy a Sevilla építkezése ilyen mértékben meg legyen fojtva, szükség volt Banega kikapcsolására. Griezmann és Correa igyekezett úgy helyezkedni, hogy fedezőárnyékával takarja az argentin játékmestert, ha pedig ez nem jött össze, akkor Koke lépett fel, ahogy az a képen is látszik.

Fentebb még több példa látható Banega őrzésére, a Sevilla így csak lassan tudta járatni a labdát, amit az Atleticó könnyűszerrel levédekezett.

Ilyenkor alakultak ki olyan helyzetek, hogy a csapat teljesen kettészakadt, így az andalúzok számára maradtak a felívelések.

A Sevilla a saját térfelén elvégzett bedobásokból sem tudott építkezni, mindig előre vágott labda lett a vége a vendégek letámadásától tartva.

A Sevilla játékosai a mérkőzés elején rendre ilyen szituációkban találták magukat, nagyon kis területen kellett volna nagyon sok ellenfél mellett kihozni a labdát – nem is sikerült.

Ennek köszönhetően eleinte inkább az Atleticó vezetett támadásokat, és ekkor remekül látszott Simeone egyik taktikai húzása. Támadásban ugyanis 3-4-3-mas játékrendszerben játszott az Atleticó, ahol Juanfran volt a harmadik középhátvéd, míg a két szárnyvédő Thomas Partey és Saúl, Lemar pedig fellépett a támadósorba Griezmann és Correa mellé. A három középhátvédet talán a Sevilla kontráitól való félelem indokolta, így ugyanis Silva és Ben Yedder mindig minimum 3 védővel találta volna szemben magát, ezzel nagyobb biztonságot adott csapatának Simeone. A másik ok pedig vélhetően Saúl volt, aki nem balhátvéd, őt igyekezett az argentin tréner inkább előrébb hasznosítani.

A fenti képen szépen kirajzolódik a 3-4-3, ugyanakkor azt nem mondhatnánk, hogy ez olyan nagyon hatékony lett volna. Helyzetekig nem sikerült eljutnia a madridiaknak, ugyanis mindegyik támadó inkább a védővonal mögé igyekezett volna befutni, ahelyett, hogy valamelyikük visszább lépve elkérte volna a labdát a vonalak közt. A Sevilla 5-4-1/5-3-1-1-es rendszerben védekezett, ahol Silva lépett visszább a két támadó közül, ezzel egy igen kompakt blokkot alkottak a kapujuk előtt, nem csoda, hogy nem tudták feltörni a védekezésüket.

A fenti képeken is látszik, hogy nincs jelenléte az Atletinek a vonalak közt, így többször előfordult olyan, hogy az egyik szélen lévő játékos (mint a fenti képen Partey) teljesen elszigetelődött a többiektől. A fővárosiak ennek megfelelően csak távoli lövésekkel tudtak veszélyeztetni, igaz ezeknél tényleg volt dolga Vacliknak.

Az első 10 percet követően a Sevilla átvette az irányítást és kezdett a mérkőzés az eleinte is várt mederbe terelődni. Az Atleticó két négyes láncával szemben a Sevilla passzolgatott, és kialakult egy patthelyzet. A hazaiak elsődleges fegyvere a beadás volt, többnyire a jobb oldalról. Ennek két oka lehetett, az egyik, hogy Navas jobb támadásban, mint Escudero, a másik pedig, hogy Saúllal találta szemben magát, aki nem is védő. Machín mester kérte a játékosaitól, hogy támadják a beadásokat, gyakran 4-en tartózkodtak a tizenhatoson belül a labdára várva, a két csatár mellett a túloldali belső középpályás (Mesa vagy Sarabia), valamint a túloldali szárnyvédő (Navas vagy Escudero).

Ebből alakították ki a 15. percben a mérkőzés első helyzetét is, amikor Mesa lőtt kapásból mellé.

Az Atleticó letámadásának az volt a hátránya, hogy mivel az egyik belső középpályás kilépett Banegára (Koke), ezért az ő helyét a túloldali szélsőnek (Lemar) kellett pótolnia, hogy ne kerüljenek létszámhátrányba a pálya közepén. Ekkor viszont a szárnyvédő szabadon maradt, így ha őt meg tudták találni, akkor gyorsan tudott előrejönni a Sevilla.

Itt látható, hogy a vendégek hogyan szűkítik le a területet a pálya mellett, illetve, hogy a túloldalon Navas teljesen üres. A képen látszik, hogy Correa későn ér oda Sergi Gómezre, aki így remek labdát ad Navasnak, ő meg már robog is a kapu felé.

A Sevillának hasonló problémája volt támadásvezetésnél, mint az Atleticónak, azaz, hogy a vonalak közt nem volt megjátszható ember. Ezzel statikussá és kiszámíthatóvá váltak a támadások, szinte kivétel nélkül mindegyik a jobb oldalon futott és Navas beadással végződtek.

A bekarikázott rész az, ahol egyetlen Sevilla játékos sem tartózkodik, Silva, Ben Yedder és a túloldalon Escudero jelentkeznek a labdáért, de  mindannyian inkább a védelem mögé futnának ahelyett, hogy a labda felé lépnének.

Azt hihetnénk, hogy akkor ezek szerint minden az Atleti szája íze szerint alakult, de ez nem így volt. Simeone csapata ugyanis nem tudott kontrát vezetni, mert nagyon mélyen voltak, így a labda általában visszakerült a Sevillához, akik folytatták a veszélytelen passzolgatást.

A fenti képeken látszik, hogy hiába indultak meg többször a vendégek a megszerzett labdával, nem tudtak vele mit csinálni. A legelső ember mindkét esetben Griezmann, aki a saját kapujától 40 méterre lehet, ha pedig előrébb tartózkodott, akkor teljesen egyedül maradt, mert a társak nem értek fel mellé segíteni (harmadik kép).

Szóval elég kevés lehetőség volt az első fél órában, a vendégek csak távoli lövéssel, a hazaiak meg csak beadással tudtak veszélyeztetni, de komoly gólhelyzet egyik oldalon sem alakult ki. A mérkőzés eddigi szakaszát elég jól leírta a passzpontosság, ami egészen siralmas volt mind a két oldalon.

A status quo-ból Pablo Machín mozdította ki a meccset, aki André Silvától és Pablo Sarabiától kérte, hogy mozogjanak a vonalak közt.

Az Atleticó védői nem tudták felvenni őket, mert akkor könnyen beindulhatott volna Ben Yedder a kilépő védő helyén, így zavartalanul fordulhattak a hazai támadók a kapura. A 36. percben, amikor Silva megkapta a labdát, lendületből vezethette a kapura, aminek az eredménye egy szenzációs lövés és egy zúgó kapufa lett. Nem utolsó sorban pedig a gólt eredményező szöglet.

Kis szögletet követően a labda visszakerül Navashoz, aki az előre érkező Carricót játssza meg, a spanyol pedig azonnal fut tovább.

Lemar lemarad, Carrico visszateszi a labdát Navasnak, akinek a beadása után Ben Yedder megszerzi a vezetést a hazaiaknak.

Volt esélye a Sevillának a vezetőgól megszerzése után, hogy akár le is zárja a meccset, az üres területekbe mozgó Sarabia és Silva problémákat okozott a vendég védelemnek, aminek több lövőhelyzet, illetve egy Ben Yedder ziccer lett az eredménye, utóbbit Oblak védte bravúrral. Úgy tűnt, hogy az Atleticó már csak a szünetet várja, de ekkor megvillant Griezmann klasszisa, aki meseszép szabadrúgást tekert Vaclik kapujába.

Második félidő

Simeone érzékelte a Navas beadásai jelentette veszélyt, ezért kicsit átrendezte a csapatát. Eredetileg Thomas volt a jobb oldalon, középen Rodri és Koke, bal oldalon pedig Lemar, de a szünetet követően a védekezésben kevésbé hatékony francia Correa helyét vette át Griezmann mellett. Az argentin ment ki jobbra, Thomas középre, Koke pedig balra. Ezzel valamennyire sikerült is csökkenteni a veszélyt, Navas kevésbé élt, mint az első félidőben, de így is megforgatta párszor az emberét.

A 3-4-3-mas támadóformációt elvetette Simeone, visszatért a jól bevált 4-4-2-höz, így Juanfran is többet jött előre a támadásoknál, a védelem biztosítását pedig Rodri és Partey végezte.

A madridiak visszább húzódtak, ami megnyitotta a Sevilla előtt a nyugodt építkezés lehetőségét.

A három védő előtt Banega helyezkedik, míg az Atleti középpályás- és védővonala közt többen is megtalálhatóak. Ezzel gördülékenyebb lett a hazaiak játéka, de veszélyt továbbra is csak beadásokból tudtak jelenteni. Akár kontrákból is dolgozhattak volna ki helyzeteket, hiszen sokkal lendületesebben indultak meg a labdával, mint az Atleti, de általában egy szabálytalanság vagy egy elrontott passz megakadályozta, hogy komoly lehetőség alakuljon ki egy kontra után.

Itt éppen Silva indul a labdával és sprintel mellette Ben Yedder és Mesa is, az Atleticó elöl ragadt, de egy pontatlan passz miatt nem tudták büntetni a vendégeket.

A Matracosok ritkán támadtak le a második félidőben, de egyszer sikerült labdát szerezniük, amikor Banega nem nézett hátra.

Itt éppen az argentin karmester kapja a labdát, de látszik, hogy Rodri már azonnal indul, hogy nyomás alá helyezze. Meg is van a labda, de gól ebből sem született.

Az Atleticó megpróbált kombinációs játékkal a védelem mögé jutni, gyakran Koke is bemozgott középre, hogy keresse az összjátékot Griezmannal. Ez egyszer majdnem sikerre vezetett, amikor a francia világsztár ziccerbe került.

Griezmann, Koke és Partey összjátéka után sikerül átjátszani néhány Sevilla játékost, Gómeznek muszáj kilépnie, de az ő helyén meg indul Griezmann, aki egy az egyben találja magát a kapussal szemben, Vaclik óriási bravúrral védett.

A mérkőzés utolsó 10 percében elvégezte utolsó átalakítását Simeone, a fiatal Montero érkezett balhátvédnek, így Saúl följebb léphetett.

Griezmann helyzete után végleg visszaálltak a vendégek, már csak az egy pontot őrizték. Partey-nak volt egyedül egy távoli bombája, amit Vaclik kitornázott a léc alól, de a játék inkább valahogy így nézett ki:

Griezmann a legelső ember, 30 méterre a saját kapujától, nem csoda, hogy a Sevilla ezt nem tudta áttörni, bár az egész mérkőzésen parádésan játszó Gnagnon majdnem bevette Oblak kapuját egy szép tekeréssel.

Összegzés

A döntetlen igazságosnak mondható, az Atleticó eleinte meglepte a Sevillát a letámadásával, de az andalúzok átvették a mérkőzés irányítását, és Navas oldalán megbontva az ellenfél védelmét, valamint Silva és Sarabia mozgásaival akár meg is nyerhették volna a meccset. Vélhetően az Atleticó elégedett az eredménnyel, még akkor is, ha 5 pontra nőtt a különbség köztük és az éllovas Barcelona közt, a Ramón Sánchez Pizjuanban nem könnyű nyerni. Ha lett volna bárkinek bármi kétsége, a Sevilla simán odaérhet a BL-helyekre, ez egy nagyon erős csapat, kíváncsian várjuk tudják-e tartani a lépést a továbbiakban is a Barcával és az Atleticóval, hogy akár a bajnoki címért folyó versengésbe is beleszóljanak.