Tegnap a Premier League szuperrangadóján az Ole Gunnar Solskjaerral valósággal főnixmadárként hamvaiból feltámadó Manchester United 1-0-ás győzelmet aratott a Wembley-ben a Tottenham ellen, amivel befogta az Arsenalt a tabellán. Az angol sajtó értesülései szerint Pochettino és Solskjaer a két fő jelölt a United végleges edzői posztjára, így ez külön pikantériát adott a mérkőzésnek. De átment-e a teszten a norvég mester? Ennek járunk kicsit részletesebben utána.
Kezdők
Spurs: Lloris – Trippier, Alderweireld, Vertonghen, Davies – Sissoko, Winks, Eriksen – Alli – Kane, Son
United: De Gea – Young, Lindelöf, Jones, Shaw – Herrera, Matic – Lingard, Pogba, Martial – Rashford
A kezdőket illetően nem volt komoly meglepetés, mindkét együttes a lehető legerősebb csapatát küldte pályára. A hazaiaknál a középpálya, a vendégeknél a védelem közepe volt foghíjas, így abból kellett főzniük az edzőknek, amijük volt.
Spurs építkezés, United presszing
Ahogy arra számítani lehetett, a Spurs megpróbálta magához ragadni a kezdeményezést, és beszorítani a Unitedet, de ez nem ment olyan egyszerűen. Solskjaer ugyanis a korábban használt 4-2-3-1-es játékrendszert felcserélte egy gyémántra, ahol Matic volt a gyémánt alja, Herrera a jobb, Pogba a bal oldala, míg Lingard volt a csúcsa és a két fiatal támadó, Martial és Rashford volt a két csatár. Ez meg is fogta a Spurst rendesen, hiszen így a pálya közepén szinte lehetetlen volt az előrehaladás a nagy népsűrűség miatt.
Rögtön a harmadik percben itt a példa, középen nem tud előrejutni a Tottenham, csak egy harmadik emberes kombinációval tudnak kijutni a nyomás alól Trippier révén.
Trippier fellőtt labdája megtalálja Sont, de jön vele Jones, így a labda környezetében a United pozíció előnyt szerez (Son elesik, innentől nincs játékban), és azonnal meg is van a labda.
A következő kép szintén a Spurs problémáit mutatja, Winkset kiveszi a játékból Lingard a fedezőárnyékával, Sissokónak a passz kockázatos lenne, mert akár Martial, akár Pogba lekapcsolhatná, illetve a visszalépő Sont követi Jones (utóbbi nem látszik a képen). Így két lehetősége van Vertonghennek, vagy Daviest vagy Trippiert választja a szélen, középen nem lehet előretörni.
Utolsó példa erre, Winks és Sissoko megjátszhatatlan, Eriksen próbál visszalépni, de őt meg követi Herrera, meg van fojtva a Tottenham.
Ellenben, ha a Spurs át tudta játszani az első védelmi vonalat, akkor már olajozottan haladt előre a támadás. Rögtön a második percben látszott is Pochettino egyik terve a gólszerzésre, azzal, hogy Trippiert egészen magasra feltolta, volt egy embere a középpályán, aki viszonylag állandóan megjátszható volt, Shaw ugyanis nem léphetett ki, mert akkor Son kihasználhatta volna a mögötte nyíló területet. Ezen a képen Vertonghen találja meg Trippiert, aki a felzárkózó Sissokóval kettő az egy elleni szituációt alakít ki a jobb oldalon és egy igen veszélyes beadást küld középre.
Egy másik példa egy bedobás utáni szituáció. A United megfelelően felveszi az embereket (1. kép), de egy ügyes elmozgással Alli magára vonja Lingard figyelmét, így Winkset meg lehet találni, aki egy testcsellel tisztára játssza magát (2. kép). Innentől pedig bajban vannak a vendégek, az angol középpályás ugyanis így már könnyen meg tudja játszani Eriksent, aki azonnal támadásba dobja a leshatáron helyezkedő Sont. Az akció végén Son találja meg a felérkező Winkset (3. kép), a lövés viszont elég vérszegényre sikeredett.
A letámadás átjátszására Sont használták gyakran a vendégek. Az ő visszalépései és elmozgásai helyet tudtak teremteni a társaknak, akik így fel tudták már hozni a labdát, vagy maga a koreai volt megjátszható, aki már át tudta fordítani a játékot. Az első képen az elmozgásának köszönhetően Herrerának vissza kell lépnie, így Eriksen megjátszható, míg a másodiknál az figyelhető meg, hogy meg tudja tartani a labdát a védő szorításában, így ismételten a dán karmester átfordítja a játékot a bal oldalra.
A támadásokat, ahogy már említettem általában Trippier beadásokkal próbálták befejezni, ami nem volt egy elvetélt gondolat, hiszen az angol védő az egyik legjobban beadó játékos az egész ligában. Az ő labdáira nem csak Kane helyezkedett, hanem a második hullámból érkező Alli is. Általában Alli volt a célpont, ő ugyanis a hosszú oldalt támadta, ahol Ashley Younggal kellett felugrania fejelni, ami eléggé mismatch a United oldaláról nézve. Az első képen Alli fejese látható már a második félidőből, amikor simán lefejeli Youngot, és csak De Gea menti meg a vendégeket a bekapott góltól. A második és harmadik kép a lesgól előtti szituációt mutatja. Egy három a három elleni helyzetet sikerül kialakítani, aminek a végén Trippier tisztán adhat be, a partjelző azonban – jogosan – megakadályozta a gólszerzésben a Tottenhamet.
United támadások
A Vörös Ördögök nem bíbelődtek annyit a labdakihozatallal, mint a hazaiak, De Gea egyből előrerúgta a labdát Rashfordot vagy Pogbát keresve, míg a védők is előszeretettel ívelgették be a labdát a londoniak védővonala mögé.
A Sarkantyúsok Kane-nel, Sonnal és Allival zavarták a nyugodt építkezést, ezért a labdavesztéstől tartva inkább előrerúgták a labdát a vendégek. A következő képen azt szeretném megmutatni, hogy mennyire direkt volt a United támadójátéka. Shaw teljesen nyugodtan megjátszhatná Pogbát vagy a túloldalon Youngot, de ő inkább a védelem mögé lövi be a labdát Lingardnak.
Egyébként ez működött is, Lingard befut Alderweireld mögé (1. kép), majd visszakészít Pogbának, aki a túloldalon így teljesen üresen érkező Herrerát találja meg (2. kép). Young zárkózik, és tisztán adhat be, a tizenhatoson belül 4 manchesteri támadó várja a labdát 4 védővel szemben, végül Lingard ezt a lehetőséget elpuskázta.
Az igazán komoly lehetőségek viszont elsősorban kontrák után adódtak. Az angol rekordbajnok tudatosan támadta a Trippier mögött nyíló hatalmas területeket, így Martialnak nem is kellett visszazárnia, hanem maradt elöl, így 3 a 3 ellen maradtak a védők a támadókkal egy ilyen helyzet után. Az első képen látszik, hogy Eriksen teljesen zavartalanul osztogathat, mert a United visszahúzódott, Trippier jelentkezik a hosszú oldalon, de a passzt lekapcsolják és Pogba indulhat a labdával. Ő megjátssza Martialt, aki azonnal rá is gyorsít a védelemre (2. kép), és ezután látszik mennyire jól megtervezett volt ez a kontra. Lingard és Rashford egyszerre elindul keresztbe, ami erősen megzavarja a védelmeket, Rashford meg is kapja a labdát Martialtól Alderweireld és Vertonghen közt, végül Llorisnak kellett hárítania (3. kép, a szaggatott nyilak a futások irányát, a vastag nyíl a passz irányát jelöli).
A gyilkos United kontrákra újabb remek példa alig 1 perccel később lentebb látható. Egy szöglet után Matic nem vaktában rúgja előre a labdát (1. kép), hanem Lingardnak, aki Martiallal együtt 2 a 2 ellen mehet a védelemre (2. kép). Az angol egy picit hosszú labdát ad, így a kontra elhal, de ez is remekül mutatja, hogy az első félidőben azért inkább a United akarata érvényesült.
A United gólja is egy kontrából született, Trippier vérszegény passzát Lingard kapcsolta le, Pogba pedig azonnal indította a túloldalon sprintelő Rashfordot, az angol támadó pedig gyönyörűen fejezte be a támadást. A korábbi Lingard helyzetnél is alapvetően egy gyors oldalváltásnak köszönhette a United, hogy helyzetbe került, akárcsak most, a meccs utáni interjúban Herrera is megerősítette, hogy ez abszolút tudatos volt.
Az első félidőben még egy kényszerű változtatás történt, Sissoko sérülése miatt Lamela érkezett a pályára, ezzel pedig Eriksen átment jobbra, Alli balra és Lamela foglalta el a támadó középpályás posztot a gyémánt tetején.
Második félidő
Az első félidő is remek mérkőzést hozott, de a második rátett még egy lapáttal. A Spurs felismerve, hogy nehezen jut előre, hadrendet váltott, és áttért 4-2-3-1-re, ahol Son ment ki a bal oldalra, Lamela jobbra, míg Eriksen visszahúzódott Winks mellé. Bár labda nélkül Alli gyakorlatilag árnyékék volt Kane mögött.
Ez kifejezetten jót tett a hazaiaknak, így ugyanis Eriksent sokkal gyakrabban tudták megjátszani, ami gördülékenyebbé tette a labdakihozatalokat, valamint a manchesteriek védelmi és középpályás vonala közt területeket találtak a hazai támadók.
Innentől kezdődött a De Gea parádé, aki sorra fogta Kane, Alli és a többiek lövéseit helyenként egészen zseniális védéseket bemutatva. A Tottenham feljavulásának Kane és Eriksen egyszerre volt az oka. Kane-től megszokhattuk, hogy nem csak a védők között álldogálva várja a labdát, hanem sok mozgásával megbontja a védelmet, és elosztja a labdákat. Erre két példát mutatok, az első esetben a United presszingjét átlövi a Tottenham, Kane megtartja a labdát, Eriksen pedig indítja Allit, csak a labda egy picit hosszú volt. A második képen pedig a Spurs legnagyobb ziccere látható talán, az angol csatár csodálatos passzt tálal Alli elé, aki egészen a kapuig gyalogol vele, de végül De Gea ezt is védte.
Bár félig-meddig a kényszer szülte, Eriksen visszavonása a középpályán majdnem nyerő húzásnak bizonyult Pochettino részéről. A dán játékmester valósággal szórta a jobbnál jobb labdákat, és minden támadás rajta futott keresztül. Őt egyszerűen nem tudták őrizni a manchesteriek, így a második félidő jelentős részét a saját térfelükön töltötték. Az első félidőben leginkább a vendégek éltek vele, a másodikban viszont Eriksennek köszönhetően számolatlanul jöttek a védelem mögé belőtt labdák. Alább mindkét képen Eriksen teljesen szabadon, egyszer sikerül tisztáznia a védelemnek, a második képen viszont Alli kerül ziccerbe egy remek labdaátvételt követően, csak De Geán ezen a napon nem lehetett kifogni.
A Spurs letámadása is sokkal jobb lett a második félidőben, a vendégek nem tudták kihozni a labdákat szűk területen.
A United nem adta fel egyébként a támadás lehetőségét a második félidőben sem sőt, akár le is zárhatták volna a meccset. A letámadást sem adták föl, ahogy az lentebb látható, de Kane sokkal könnyebben megtalálható volt a fellőtt labdáknál, mint az első félidőben, így tudtak fordulni a londoniak.
Később már inkább visszahúzódtak a saját térfelükre a megszokott 4-3-3-as hadrendben, aminek lehetett oka a fáradtság is például, hiszen nem lehet 90 percen keresztül bírni a letámadást. Lentebb látható, hogy Trippier és Eriksen is mutatja magát a vonalak közt, a Spurs simán tud támadást vezetni így, hogy nincs a védőkön nyomás.
A United támadójátéka azért is volt kissé esetleges a második félidőben, mert nem ismerték fel az előttük adódó lehetőséget. Lentebb látható, hogy a túloldalon Martial előtt óriási szabad terület van, de nem kap labdát, valamint a Spurs vonalai közt is van hely bőven. Végül Pogba belép a résbe, és egy egyéni akció után kis híján gólt szerez.
A másik igazán komoly lehetőség szintén Pogba nevéhez fűződött, ekkor egy nagyon szép támadást vezetett a bal oldalon a Manchester United, és majdnem büntették Trippier hibáját. Az angol szélsővédő túl közel helyezkedik Martialhoz, akinek több sem kell, és azonnal indul az üres területbe. Meg is kapja a labdát Lingardtól, okosan visszakészít Pogbának, de Lloris szépen hárította honfitársa kísérletét.
A meccs legvégén Pochettino behozta Llorentét Winks helyett, ezzel a spanyol támadó lett a legelső ember, Kane Alli helyét vette át, utóbbi pedig kicsivel visszább lépett (bekarikázva a Spurs 4 támadója látható). A spanyol csatár feladata egyértelmű volt, a felívelt labdák megtartása és lekészítése, vagy azonnali lövés. Nem is csinálta rosszul a dolgát, egyszer Kane-nek alakított ki egy helyzetet szépen, egyszer pedig ő maga tesztelte De Geát. Solskjaer behozta Lukakut Martial helyett, ezzel Rashford ment át balra, hogy kordában tartsa Trippiert, míg a belga tank a labdákat próbálta meg elöl megtartani, hogy kissé fellégezhessen a védelem. Érkezett még Dalot Lingard helyett, hogy friss emberként próbálja lassítani a Spurs támadásait.
Összegzés
Most már nincs hova bújni, Solskjaerral a Manchester United már egy igen komoly csapat ellen is diadalmaskodott, zsinórban ötödik bajnoki győzelmével pedig befogta az Arsenalt. Az is egyértelmű volt, hogy nem csak motivátor a norvég mester, ugyanis az első félidőben látható gyémánt meglepte a Tottenhamet, és sikerült is megszerezni a vezetést. Pochettino azonban jól reagált, és a második félidőben könnyen meg is fordíthatta volna a mérkőzést a londoni együttes, de David de Gea elképesztő formában védett, és megőrizte kapuját a kapott góltól. Hogy tényleg ezen a meccsen dőlt-e el, hogy Pochettino vagy Solskjaer lesz a United következő menedzsere, az nem valószínű, viszont a megbízott szakember egyre több embert kezd maga mellé állítani.
