A Bajnokok Ligája nyolcaddöntőinek keddi slágermeccsén nem bírt egymással a Liverpool és a Bayern München. Mindkét együttes leginkább a másik erényeinek kioltásával volt elfoglalva, így sajátjaikat kevésbé tudták kidomborítani. A döntetlen igazságosnak mondható, lássuk mi is történt a mérkőzésen!
Kezdők:
A Liverpoolnál leginkább a védelem közepén voltak problémák, ugyanis Lovren, Gomez és Van Dijk egyaránt nem volt bevethető sérülés, illetve eltiltás miatt. Közülük nyilván a holland kiesése a legfájóbb, így Fabinho kezdett a védelem tengelyében Matip párjaként. Firmino játéka kérdéses volt betegség miatt, de végül tudta vállalni a játékot, Shaqiri is kisebb sérüléssel bajlódott, de nem valószínű, hogy kezdő lett volna akkor sem, ha száz százalékos.
A Bayernnél a középpálya volt a legproblémásabb, Tolisso, Müller és Goretzka egyaránt nem léphetett pályára, így az egyedüli kérdés az volt, hogy James megkapja-e az esélyt vagy Rafinha kezd jobbhátvédben és Kimmich lép fel a középpályára, végül Kovac választása a kolumbiaira esett. Robben és Boateng sérülés, Ribéry pedig ötödik gyermeke születése miatt nem volt a kezdőben, bár a francia a meccs végére beállt.
Hogy fojtsuk meg az ellenfelet?
A Liverpooltól már többször láthattuk, hogy a komoly meccseken igen intenzív letámadással kezd, hogy zavarba hozza ellenfelét és korán előnyhöz jusson. Ezúttal is igyekeztek ellehetetleníteni a Bayern labdafelhozatalát, de nem olyan lendületesen végezték a letámadást, mint mondjuk a tavalyi kiírásban a Manchester City ellen. A legfontosabb az angolok számára az volt, hogy megakadályozzák a német rekordbajnok előrejutását a pálya középső területein, ezt a nagyon kompakt támadó és középpályás hatosukkal tették meg.
Látható, hogy középen nagyjából lehetetlen előrejuttatni a labdát, Firmino a fedezőárnyékával gyakorlatilag konstansan kizárta Martinezt a játékból, így vagy Thiago lépett vissza – ekkor viszont őt egy középpályás követte -, vagy kénytelenek voltak a szélen próbálkozni, ahol be voltak szorítva az oldalvonal mellé.
Bár a müncheniek türelmesen passzolgattak hátul, néha elég kellemetlen helyzetbe kerültek. Neuer kiválóan bánik a labdával lábbal is, amire hatalmas szüksége volt most a bajoroknak, így szorult helyzetekből is ki tudtak jönni komoly baj nélkül.
Helyenként viszont kénytelen volt a Bayern előrerúgni a labdát nemes egyszerűséggel, de erre is volt terve Kovacnak. Ezeknek a labdáknak általában Lewandowski volt a célpontja, aki ugyan nem sok sót evett meg Matip és Fabinho szorításában, de látszik, hogy a Bayern készen állt a második labdák támadására.
Megfigyelhető, hogy legalább 2-3 ember van a labda környezetében, és alig várják, hogy kapura törhessenek. Az oka annak, hogy ebből a Bayern nem ért el sok mindent egyrészt az volt, hogy Lewandowski ritkán nyerte meg a fejpárbajait, másrészt pedig James formán kívülisége, a legalsó képből végül az égvilágon nem lett semmi, pedig a kolumbiai klasszis csúcsformában simán képes arra, hogy ilyen helyzetben kapura induljon, vagy kiosszon egy forintos átadást.
Ami a Bayernt illeti, ők sem hagyták a Liverpoolt nyugodtan kibontakozni. Lewandwoski mellé James lépett fel, hogy a középső védőket nyomás alá helyezze, miközben arra igyekeztek ügyelni, hogy ne jusson el Hendersonhoz a labda. A müncheniek így egy 4-4-2-t vettek fel a védekezés első fázisában, amivel sikeresen zavarták az angolok labdakihozatalait.
Ez lelassította a Liverpoolt, de teljesen megakadályozni nem tudta, Firmino visszalépései a védelem és a középpálya közé ugyanis biztosította, hogy az angolok akár a pálya közepén is előrejussanak. A brazilt általában Süle kísérte a védelemből kilépve, amivel helyenként sikerült is megakasztani a támadást, ugyanakkor volt benne kockázat is, hiszen, ha Firmino le tudta készíteni valakinek a labdát, akkor rendezetlen védelemre vezethette a labdát a Pool.
Terv a gólszerzésre
Mindkét csapat a magasan megszerzett labdákból szeretett volna azonnal kapu felé fordulni, de komoly helyzetek ebből nem alakultak ki, leginkább a védelmek fegyelmezettségének köszönhetően. Igazán veszélyes helyen egyszer a Liverpool vesztett labdát, akkor Coman az oldalhálóba lőtt.
Az angolok leginkább Firminón keresztül hirtelen ritmusváltásokkal próbálták megbontani a német védelmet, de Keita vagy Robertson is remekül lépett be a játékba. A skót balhátvédről tudjuk, hogy nagyszerűen segíti a támadásokat, általában azonban Kimmich remek védekezésének köszönhetően ezekből sem alakult ki ziccer.
A fenti képen egy ránézésre teljesen ártalmatlan szituációból indul a Pool, Alexander-Arnold megjátssza Firminót, aki azonnal pörgeti is le Wijnaldumnak, ezzel négy embert kivéve a játékból. Végül egy szabálytalanság árán sikerült megakadályozni a hollandot.
Egy újabb példa erre, egy bedobás után Salah megtartja a labdát, és megtalálja Keitát a vonalak közt, aki már dobja is támadásba Manét. Robertson száguld a bal oldalon, végül Kimmich remek védekezésének (nem engedte Manét befelé menni az alsó képen) nem alakul ki ziccer.
Ehhez kísértetiesen hasonlító szituáció akadt a második félidőben is.
A Liverpool másik fegyvere a védelem mögé belőtt labdák lehettek volna, de ezeket általában elég jól hatástalanította a Bayern. A képeken mindenesetre jól látszik, hogy miért nem akarta a belső védőket és Hendersont szabadon hagyni Kovac, mert nagyszerű passzokra képesek. A képeken a Bayern saját térfélen alkalmazott 4-1-4-1-es formációja is jól kirajzolódik, ezzel a védelem és középpálya közti területet igyekeztek szűkíteni.
Ami a münchenieket illeti, amint sikerült átjutni a Liverpool térfelére, általában a szélen igyekeztek megbontani a védelmet. Azzal, hogy az egyik oldalon elindították a játékot odacsalták a hazai játékosokat, hogy azután egy oldalváltással egyenlő létszámú helyzetet teremtsenek. Alább például az látható, hogy ha Coman jó passzt ad Alabának, akkor az osztrák gyakorlatilag zavartalanul tudott volna centerezni a tizenhatoson belül teljesen üresen érkező Lewandowskinak, az angolok szerencséjére viszont Coman nem jó megoldást választott.
Ezt a fegyvert később is előszeretettel alkalmazta a Bayern, és leginkább Gnabry oldalán voltak vele veszélyesek, aki egyszer nagyon könnyen átjátszotta Robertsont, amiből Matip kis híján öngólt szerzett.
Fontos megemlíteni, hogy Kimmich ritkán jött csak előre vélhetően Manétól tartva, ezt a kompromisszumot bevállalta Kovac. Ezzel a védelem kevésbé volt sebezhető a kontrákkal szemben, viszont elveszítették az előkészítésben jeleskedő Kimmichet a támadásokban.
Majdnem láttunk gólt is
A 20. perc környékétől Kovac egy kisebb taktikai változtatásra szánta el magát, hátrébb húzta Alabát és Kimmichet, hogy ezzel megossza Salah és Mané figyelmét, de ezzel sem tudtak haladást elérni, a hazai középpályások ugyanis nagyszerűen segítették a támadók munkáját.
A második félidőben sikerült is a földön átjátszani a letámadást, akkor Henderson egy sárga lap árán akadályozta meg a komoly helyzetet. Csak egy picit voltak késésben a Pool középpályásai, ami elég is volt a vendégeknek.
Az első félidő közepe felé egy fokozattal magasabbra kapcsolt a Bayern letámadása, amivel Alissont is sikerült zavarba hozni. Az intenzívebb mozgás megnehezítette a Liverpool dolgát, de nagyobb helyet is hagyott a hazai támadóknak.
Ezt azonban nem tartották fent sokáig a bajorok, mert elég volt egy hiba, és rögtön egy olyan helyzettel találták szemben magukat, mint a lenti. Versenyt futni a Liverpoollal pedig nem jó ötlet.
Bár a Liverpoolnak a fentebb bemutatott egy-két ritmusváltással sikerült veszélyt teremtenie a vendégek kapuja előtt, Neuert nem nagyon tudták megdolgoztatni, a Bayern pedig nem vitte túlzásba a támadásokat, hogy nehogy túlságosan kinyíljanak.
Összegzés
Mindkét csapat a biztonságot tartotta szem előtt, nem akartak fölösleges kockázatot vállalni, hogy ezzel esetleg lehetőséget adjanak az ellenfélnek egy kontrára. Ez eléggé rányomta a bélyegét a mérkőzésre, hiszen összesen 3 darab kaput eltaláló lövést tudtak regisztrálni a statisztikusok. A Michael Caley által készített xG (expected goals = egy adott lövésből mekkora valószínűséggel születik gól) térkép szerint a Liverpoolnak simán nyernie kellett volna a mérkőzést. Ez két dolgot mutat meg, az egyik az, hogy Mané nem volt éppen csúcsformában a kapu előtt, sokkal többet is kihozhatott volna a lehetőségeiből. A másik pedig ennek a statisztikai mutatónak az értelmezésében rejlik, a négyzetek a helyzet nagyságát jelölik (minél nagyobb a négyzet, annál valószínűbb, hogy gól születik adott helyzetből), amikből látható, hogy igazából ordító ziccere nem volt az angoloknak sem, és csak a sok kisebb helyzet adódott össze.
A második félidőben nem sok minden változott, a Bayern visszább állt, de a Mersey-partiak sem dolgoztak ki nagyobbnál nagyobb helyzeteket. Úgy tűnt, hogy egyik mester sem feltétlen elégedetlen a 0-0-lal, így még minden nyitott a müncheni visszavágó előtt.
