Négy év alatt a Megye I-ből az NB I-ig jutott a Kaposvári Rákóczi FC, mely Waltner Róbert vezérletével a másodosztály újoncaként ért el hatalmas bravúrt a 2018/19-es szezonban. A történet egyik legérdekesebb szereplője a keret 19 esztendős hálóőre Bonnyai Márk, aki abszolút mellékszereplőként kezdte az évet, tavasszal debütált a felnőttek között, a hajrában pedig főszereplővé lépett elő. Az ő pályafutását ismerhetik most meg a Somogy Sportja exkluzív interjúján keresztül.
Fotó: Lang Róbert (Kaposvár)
– Pályafutásod Segesdről indult a Megye II-ből. Az első pillanattól kezdve a kapuban álltál?
– Nem, amikor igazolt játékos lettem, akkor eleinte mezőnyben számítottak rám. Én voltam a legfiatalabb, úgymond a „feláldozható”, és nem volt kapus, így egyszer csak a gólvonalon találtam magam. Az első pillanattól komolyan vettem, örültem annak, hogy játszhatok, mivel mezőnyben nem igen jutott nekem szerep.
– Hat éve kerültél a Rákóczi akadémiájára, hogyan jött a lehetőség, ki figyelt fel rád?
– Mérkőzésünk volt a Gyékényes ellen, és azon a találkozón az akadémia kapusedzője Tóth József volt a partjelző. A lefújás után megkérdezte a nevemet, majd felvette a szüleimmel a kapcsolatot, és elhívtak egy próbajátékra, ahol megfeleltem.
– A gólvonal egy igen speciális poszt. Volt-e olyan pillanata a pályafutásodnak, amikor azt gondoltad, hogy abbahagyod?
– Ilyen gondolat meg sem fordult a fejemben. Nem vagyok az a feladós típus. Amikor nem voltam kezdő, akkor azért dolgoztam, hogy az legyek. Igyekeztem az edzésmunkámra mindig rárakni egy lapáttal. Sohasem voltak motivációs problémáim. Az U17-es korosztályban fordult a kocka, onnantól gyakorlatilag folyamatosan védtem, a riválisomat sikerült magam mögé utasítanom.
– Mikor hívtak fel először a felnőtt csapathoz edzeni, hogyan emlékszel vissza rá?
– Először Házi László volt az, aki jelezte, hogy az egyik téli felkészülés során számítana rám a felnőttek között. Ez abban az évben volt, amikor U19-es bajnokságot nyertünk Waltner Róbert irányításával. nagyon meglepődtem, és örültem is, de végül nem lett belőle semmi, mivel változások voltak a felnőtt csapat háza táján. Később maga Robibá volt az, aki beajánlott Artner Tamásnak, így nála voltam először felnőtt edzésen. Elsőre nagyon gyors volt az egész, roppant bénának éreztem magam. Hatalmas volt a szintlépés, nehéz volt felfognom, hogy hol is vagyok pontosan.
– Idén már stabil kerettag voltál, ám eleinte csak harmadik számú hálóőrnek számítottál. Bíztál abban, hogy bemutatkozhatsz?
– Eleinte sok esélyt nem láttam rá, de természetesen bizakodó voltam, és reménykedtem benne, hogy pár mérkőzésen majd szóhoz juthatok. Igyekeztem minden edzésen bizonyítani.
– A felnőttek között a Magyar Kupában debütáltál februárban a Budaörs ellen. Hogyan emlékszel vissza arra a mérkőzésre, illetve Waltner Róbert szavaira, amikor közölte, hogy te kezdesz?
– Továbbjutottunk az Újpest ellen, és megkaptuk a Budaörsöt. Körülbelül két héttel az odavágó előtt Waltner Róbert félrehívott, és azt mondta, hogy debütálni fogok. Arra kért, hogy ennek tükrében úgy készüljek. A mérkőzés előtt volt bennem egy jó nagy adag félsz, izgalom és meccsdrukk, de ahogyan elkezdődött a találkozó megnyugodtam, csakis a játékra koncentráltam és arra, hogy megőrizzem a kapumat a góltól. Jó teljesítményt akartam nyújtani, dolgozott bennem a bizonyítási vágy, és azt szerettem volna, ha a megmozdulásaim nyomot hagynak pozitív értelemben.
– A bajnoki hajrában, az utolsó hét meccsen a te neveddel kezdődött a névsor. Milyen érzés volt főszereplőjének lenni az NB I-es feljutásnak?
– Ez egy olyan dolog, amit jelen pillanatban nem tudok elmondani szavakkal. Álomszerű volt az egész, ahogyan alakult… a saját és a csapat szempontjából egyaránt.
– Milyen a kapcsolatod Pogacsics Krisztiánnal és Slakta Balázzsal? Okozott feszültséget az, hogy kiszorítottad őket?
– Erről szó sincsen, nincsen közöttünk olyan jellegű feszültség, vagy éppen konfliktus, amivel ne tudnánk megbirkózni. Sokat köszönhetek nekik, rengeteget tanultam tőlük, nélkülük talán be se mutatkozhattam volna. Egész évben egymást segítettük.
– Jövőre NB I-ben szerepel majd a Kaposvár. Beszélgettetek már a jövődet illetően?
– Tudom, hogy sokakat ez érdekel, de erről még nem igazán esett szó. A mögöttünk álló napok, hetek az örömről szóltak, most pedig mindenki pihen egy kicsit. Hamarosan biztosan sort kerítünk a beszélgetésre is…
– Végezetül egy kis kulisszatitkot kérnék tőled. Áruld el, hogy ki lő a legkeményebben, és ki a legrafináltabb az edzéseken?
– Nagy János roppant erősen lő, és többnyire ez pontossággal is párosul, míg Beliczky Gergő roppant kiszámíthatatlan, és rafinált, míg Beliczky Gergő roppant kiszámíthatatlan, és rafinált.
Szerző: Őszi Ádám
