Atletico: nem találja az utat a kezdőbe a nyáron szerződtetett középpályás

A nyár egyik legpikánsabb átigazolása volt Marcos Llorente klubváltása, aki a Real Madridot hagyta ott a városi rivális Atletico kedvéért. A nagy várakozások ellenére azonban meglepően visszafogott a spanyol játékos produkciója.

Kép: Into the Calderon

Cholo Simeone a Real-drukkerek idegesítésén túl azért szerezte meg Marcos Llorentét, hogy ne legyen gond a távozó Rodri helyettesítése a középpályán. Nos, ezen a téren nincs is probléma: Thomas Partey elképesztő munkabírással robotol középen, a széleken Koke és Saul Niguez játékához természetesen kétség sem férhet. A fennmaradó egy pozíció viszont mégsem a spanyolé lett – meglepetésre Hector Herrera többször jut ott szóhoz, mint “nevesebb” kollégája.

A helyzet az, hogy Llorente kevesebbet játszik, mint amennyit a Realban tudott. 20 perceket kapott az első fordulókban, majd az Eibar ellen egy félidőt töltött a pályán kezdőként – ott épp hátrányban volt csapata, majd a szünet után fordítani tudtak és nyertek. Valószínűleg ez volt az egyik olyan momentum, amikor Simeone kezdte elveszíteni a hitét benne. Eközben a posztrivális Herrera is előlépett, betalált a Juve ellen a BL-ben, így még nehezebb lett Llorente helyzete. A középpályás ráadásul egy Lucas Perezzel szemben bemutatott brutális belépő miatt még kevésbé tűnt ideális opciónak – senki sem hiányolta őt a kezdőből. Idei szezonjának a fénypontja a Granada elleni összecsapás volt november 23-án: ott 75 percet játszott, ez volt a leghosszabb bajnokija idén. Ha a játékperceket nézzük, ő a 19. legtöbbet használt játékosa az Atleticónak – a nyári érkezők közül egyedül Saponjicnak van kevesebb, hiszen a támadó még be sem mutatkozhatott a spanyol pontvadászatban.

A történethez persze az is hozzátartozik, hogy az Atleticónak alapvetően nem a védekezésével vannak most a gondok. A csapat negatív klubrekordot döntött, hiszen ennyi meccs alatt még sosem szereztek ilyen kevés gólt – 16 találatnál járnak, ami holtversenyben a 6. legrosszabb mutató a la Ligában. A Realnak például 32-, a Barcelonának pedig 41 van (úgy, hogy ők egyel kevesebbet is játszottak).

Simeonénak tehát el kell gondolkodnia bizonyos változtatásokon és még az sincs kizárva, hogy a támadójáték feltámasztásában esetleg Llorentének is komolyabb szerepe lehet majd a szezon második felében. Ha ez esetleg nem így lesz, könnyen lehet hogy távozni kényszerül majd a Matracosoktól.