Idehaza a tehetség fogalma egészen más definíciót kap, mint másutt. Meddig lehet valakit tehetségként kezelni, és hol van a határvonal, amikor már ezt nem mondjuk játékosokra? Nálunk ez az életkor igencsak kitolódik, az egymillió futballedző hazájában pedig örök tehetségek rúgják a bőrt.
Mikor érik meg valaki arra, hogy a felnőttek, a profik között futballozzon? Miért nem kerülnek hamarabb előtérbe, és kapnak szerepet a kiemelt tehetségek? Miért más a rendszer, és egyben a gyakorlat is nyugaton, illetve magasabb szinten? Miért csodálkozunk azon, hogy a tehetségeink nincsenek felfedezve? A kérdések sorát nagyon hosszasan lehetne taglalni, a szubjektív válaszok sorából pedig több fejezetes könyvsorozatot lehetne kiadni. Hiszen itthon mindenki szakértő, itthon mindenki ért hozzá, de mégis ott tartunk ahol…
Rövid bevezetőnket, illetve megfogalmazott kérdéseink sorát az egykori válogatott védő Hrutka János rövid, ám annál frappánsabb közösségi bejegyzése ihlette. A mozgatórugó pedig nem más volt, mint a tegnap esti Borussia Dortmund – Paris-Saint Germain BL-mérközés, illetve Giovanni Reyna bevetése, illetve a fiatalok, így például Erling Haaland remeklése.
“Amikor meglátok egy fiatal labdarúgót a komolyabb pontvadászatok, vagy kupák egyikében pályára lépni, sokszor eszembe jut, hogy mi (magyarok) mit nevezünk tehetségnek, mióta várjuk a megváltó(ka)t, a rozsdás futószalag sorozatgyártásra való átprogramozását.
Tegnap egy újabb tinédzser debütált az UEFA Champions League játéknapján. Lucien Favre, a Borussia Dortmund vezetőedzője egy percig sem gondolkozott, amikor a 67. percben, 0-0-ás állásnál, a világ egyik legjobb csapata ellen pályára kellett küldenie a 17 esztendős Giovanni Reyna-t. Nem 3-0-nál, nem az utolsó másfél percre, nem az FC Vaduz ellen.
Két perccel később vezetést szerzett a BVB, 10 perccel a beállását követően pedig gólpasszt jegyzett a fiatal amerikai, mellyel győztes találathoz segítette csapatát. Egy 17 éves passzolt, egy 19 éves befejezett. A mi könyvünkből hiányzik ez a fejezet…”
