Igen vegyes érzelmű délelőtt, U20-as mérkőzés áll a magyar futballtársadalom háta mögött, avagy válogatottunk tisztességgel helytállt Brazília ellen, ám a játékvezetői nyomást nem lehetett elviselni. Szubjektív gondolatmenet következik a FociClub.hu főszerkesztőjétől.
A brazil és a magyar futball jelenje, elmúlt évtizedei egy lapon sem említhetőek, ez pedig igaz az utánpótlásra is. Így nem volt kérdés, hogy a mai mérkőzésen melyik csapat volt a találkozó toronymagasa favoritja. A két válogatott megmérettetett egymással, avagy szerelmi háromszög alakult ki a meccsen. Mi szerettünk volna focizni és nyerni, a játékvezető pedig szerette a brazilokat, így szemernyi esélyt sem hagyott a magyar csapatnak, s mikor már minden kötél szakadt, a semmiből befújt egy kamutizenegyest.
Egy szaúd-arábiai “sípmester” nyomában, avagy sajnos nem a labdarúgás, hanem a játékvezetés döntött és dominált a két csapat mérkőzésén, avagy a brazilok elődeik által kiharcolt tekintélyükkel gyakorlatilag megnyerték a mérkőzést.
Az már az első percekben kiderült, hogy érdekes felfogásban vezet a sporttárs, akit inkább nem is említenék nevén. Nem volt figyelmeztetés, tucatszabálytalanságokra adott sárgát mindkét oldalon, s a szabálykönyvet oly komolyan vette, hogy az 5. percben Tamás Krisztián részére sárgát ítélt egy elrúgott labda végett. Butaság ez tény és a szabály az szabály, csakhogy tíz játékvezetőből ha egy betartja ezt. Ezen buta megnyilvánulás pedig a 15. percben csúcsosodott, Tamás egy tényleg sárgát érő belépő révén máris a pályán kívül találta magát. A játékvezető nem figyelmeztetett, nem volt angolos stílus, gyorsan belenyúlt a meccsbe. Ekkor vezettünk, lenyeltük, elfogadtuk, s koncentráltunk a feladatra, avagy kibekkelni a meccset, s lehetőleg kontrákból veszélyt kialakítani.
Az egyiknek szabad a másiknak nem!? Aki látta a mérkőzést az tudja, hogy Forgács kapufáját követően Sallait buktatták a büntetőterületen belül, a síp azonban néma maradt…! Pedig ha 2-0 lett volna az állás…! Ezt követően aztán egyre jobban kibukott a bili, avagy minden apró magyar szabálytalanságot lefújt a bíró, míg a brazilok még könyökölhettek is, a spori tudomást sem vett róla, hogy Kalmár a földön fekszik, támadhattak a “kis kedvencei”.
A magyar csapat hősiesen védekezett, a brazilok pedig látván a játékvezető “udvarlását” még rá is tettek egy lapáttal, s kicsit dobálták magukat. Így tettek a 85. percben a büntetőnél is, kiváló színészi teljesítmény, s a bíró el is döntötte a meccset. Nem sikerült másodszor áttörni a magyar falat, valamit tenni kellett, büntetőnél pedig nincsen hatásosabb a vége előtt pár perccel.
Nem elég tehát, hogy emberhátrányban játszott a magyar nemzeti csapat, még egy külső erő, a játékvezető is nagyon látványosan segítette a nevükből élő brazil csapatot. Igen a nevükből élőt, ugyanis semmi különöset nem mutatott a Selecao…! Kimondhatjuk, nem érdemeltek győzelmet.
Hogy mi értelme így? – Hát semmi! Így, ilyen hozzáállással és játékvezetéssel nem lehet futballozni. Sokszor elfogultak vagyunk, ám ezen a mérkőzésen nagyon kilógott a lóláb…
Őszi Ádám
