Bekövetkezhet az, amiről sokan azt gondolták: lehetetlen. Habár még két forduló azért hátra van, az esélyek még sem mellettük szólnak – úgy tűnik, Hollandia nem lesz ott, vagy csak pótselejtező útján tudja magát kvalifikálni a jövő évi Európa-bajnokságra. Íme egy kis elmélkedés a hullámvölgy miértjeiről.
Sokan többféle indokot neveznek meg, ami miatt az oranje gyengélkedhet. Vannak, akik a keret gyengeségét, páran az új kapitányt okolják, mások az ellenfeleket dicsérik – mondván hatalmas fejlődésen megy keresztül ez a játék arrafelé. Hol vannak már azok az idők, amikor az egész világ a csodájára járt a holland modellnek, amely a labdát eldugva kisajátította a mérkőzések megnyerésének lehetőségét, amely fiatal, jól képzett játékosaival akárkivel konkurálni tudott? Ha élni lehet egy egyszerű magánvéleménnyel, akkor én egy kicsit másként ragadnám meg a mostani gyengébb eredmények eredetét: szerintem itt most nem egy hullámvölgyről beszélünk, hanem egy teljes körű, mindenre kiterjedő problémáról, mi a holland labdarúgást sújtja.
Mint ismert, Hollandiában sikerült létrehozniuk egy olyan utánpótlásrendszert, amely gyakorlatilag a legnagyobb sikersztoriként is leírható: minden klubban ugyanazt a játékot sajátítják el már a legkisebb korban is a fiatalok. Ugyanazt a hadrendet alkalmazzák szinte mindenhol, minden csapatnál hatalmas hangsúly van az utánpótláson, a 17-19 éves gyerekeket pedig bátran bedobják már az első osztályban is. Ebben a közegben nagy ütemben fejlődnek a fiatalok, akiknek gyakorlatilag ugyanazokat a feladatokat kell ellátniuk, mint az ificsapatokban – az Eredivisie-ben csak az ellenfelek nagyobbak.
A holland-stílus egy technikás, sok passzra és labdabirtoklásra épülő futball. Széthúzva a pályát, a labdát az ellenfélnek nem átengedve kell játszani – 4-3-3-as felállásban. A narancsmezesek korábban már számtalanszor bizonyították, ha ezt a játékot jól játsszák, akkor nagyon nehéz őket megállítani. Mindezek ellenére viszont ott tartunk, hogy az Ajax csak hatalmas nehézségek árán, 1-0-ás összesítéssel tudta beverekedni magát az Európa Liga csoportkörébe, holott a BL selejtezőkből indult. A válogatott tegnap úgy kapott ki a szintén mélyponton lévő törököktől, hogy minden gólra törő szándék ellenére nem tudtak valós veszélyt jelenteni ellenfelükre. Márpedig ez ellentmond a fent leírtaknak – elvileg nem létezik, hogy Hollandia bárkivel szemben 3-0 arányban alulmaradjon. Most mégis ez történt.
Habár én nem vagyok szakember, még is akad egy valami, amire azt tudom mondani: véget vethet a holland foci varázsának. Ez a tényező pedig az idő. Az elmúlt években rengeteget változott, fejlődött a labdarúgás, köszönhetően például a Guardiola-féle Barcelonának, vagy most a német futball forradalmának is, amely szintén sok mindenre hatással van. A Barca és a spanyol válogatott rendhagyó és ellenállhatatlan stílusa egyértelműen rokon a holland focival – Johann Cruyff mindkettő kialakításából kivette a részét. Ami viszont jelenleg hiányzik a holland mintából, az a német-stílus.
A németek úgy lettek 2014. nyarán világbajnokok, hogy látszólag alig erőltették meg magukat. Annyira gazdaságosan, pontosan játszottak, annyira szervezetten léptek pályára minden alkalommal, hogy nagyon nehéz lenne gyenge pontot találni náluk. A ESPNFC régebben posztolt egy olyan írást, amelyben elemezték ennek a stílusnak a sajátosságait, illetve a legnagyobb előnyeit. A cikkből kiderül, hogy a német-stílusban kulcs szerepe van a “pressingnek”. Főleg az utánpótlásban figyelhető meg ennek a taktikai fegyvernek a remek használata, de a felnőttek is alkalmanzzák: időnként szervezetten véghez vitt letámadásokkal lepik meg ellenfeleiket, akik hirtelen nem tudnak mit kezdeni, kapkodni kezdenek, a németek pedig azonnal lecsapnak. Mindezt a középpályán számtalanszor megcsinálják, gyors döntésekre kényszerítve a többi csapatot – elősegítve a hibák lehetőségét.
Ez a fajta felfogás teljes mértékben hiányzik a holland fociból, illetve ezzel nem is tud mit kezdeni. Ez a kriptonit, ami használhatatlanná teszi játékukat. Mert ugye a világ tanul Németországtól – a legújabb trend a komoly csapatoknál a pressing alkalmazása -, de Hollandia mégis kivétel. A holland foci a megalkotása óta változatlan és érintetlen. Nem reagáltak az idő és a játék változásaira, nem alakítottak, nem finomítottak a gépezeten. Megalkották a “tökéletes játékot”, de nem fejlesztették tovább azt.
És ha azt is hozzávesszük, hogy a holland-stílus talán legnagyobb hátránya a nehezen variálhatóság – taktikailag nem túl sokszínű a repertoár; egy hadrend van, meg a labdabirtoklásuk. Annyi a variáció, hogy tudják ezt lassan és gyorsan is csinálni – ezen túl viszont rá vannak utalva ellenfelükre. Tegnap Törökország ellen láttuk, hogy menet közben nem tudnak változtatni. Egy kellően szervezett, gyors, letámadó csapattal szemben – amely a labdát is meg tudja tartani – nem sokra mennek.
Egy szó mint száz, a holland alkalmazásra ráférne egy frissítés. Mintha ők készítették volna el az első okos telefont, de nem fejlesztenék. Jönnek a vadi új Apple-termékek, jön föl a konkurencia, de ők továbbra is a régi mellett állnak. Pedig az már elég korszerűtlen. Jöhetne egy update.
