Az a legnagyobb kérdés a tegnapi Barcelona-Leverkusen BL-csoportmeccsel kapcsolatban, hogy vajon a Barca verte-e meg saját magát, a játékosok tették sztárrá a Leverkusent, vagy a vendégek fejlődtek rengeteget az elmúlt időszakban.
Kép: www.as.com
Igazából mindegyik verzió mellett lehetne érvelni, de leginkább egyik sem adja vissza, mi történt a mérkőzésen. Valójában a Barcelona nem a Leverkusen, hanem a rohamosan fejlődő német futball miatt szenvedett. A fehér mezesek olyan gyönyörűen valósították meg a modern kori német foci legjavát, hogy az már szinte példa nélküli. Élmény volt nézni, milyen fegyelmezettséggel mozogtak együtt és milyen ütemérzékkel rohanták le a hazaiakat.
Elvégre pont ez a lényeg. A presszing. A félpályán felhúzni egy vonalat, majd ha eljön az idő, azon túl is keményen letámadni. Nem egyfolytában beszorítva a Barcelonát, hanem csak néha, amikor sebezhetőnek tűnik a védekezés. Ezek a hirtelen letámadások azt eredményezik, hogy a szenvedő félnek kapkodnia kell, hiszen alig marad idejük a labda tartására – mindenhol fehér mezesek, akik ráadásul közelednek is. A Barcának erre most nem volt ellenszere.
Az első félidőben szerettek volna ők támadni, de nem tudták hozni a saját ritmusukat. Sietniük kellett. Iniesta, Busquets és Rakitic is igyekezett gyorsan megszabadulni a labdától, elvégre rengeteg mozgással folyamatosan nyomás alatt tartotta őket a remekül együtt mozgó leverkuseni középpálya. A védőknek is kijutott a jóból, hiszen labdaszerzésekben kiemelkedtek a vendégek, a megszerzett labdákat pedig többnyire pontosan játszották meg. Csak idő kérdése volt, mikor szerzik meg a vezetést.
Ami a végeredményt illeti, a bukásukat végül a saját taktikájuk hozta meg, ezt a fajta focit ugyanis 90 percen keresztül nem lehet csinálni. Chicharito lecserélése után visszavettek a tempóból és kicsit magukra engedték a Barcelonát – a hazaiaknak pedig sokkal több idejük volt jó döntéseket hozni, sokkal több területük volt. Ez volt a siker kulcsa.
Kép: www.as.com
De mi van a Barcelonával? A szurkolók gyorsan elővették az idén már nem először hibázó Andre ter Stegent, akinek azért valljuk meg: nincs könnyű dolga. Az ő speciális szerepköre eleve magában hordozza a veszélyt (félig söprögetőként is számítanak rá, ezért kap félpályáról gólokat), plusz a közvélemény sem kényezteti el. Folyamatosan kritizálják őt, holott nem egy hatalmas védést is bemutatott már idén. Arra pedig már egy bizonyos Dárdai Pál is kitért már korábban a válogatotthoz jövet, hogy ez a dolog bizalom nélkül nem megy. Lehet, hogy profi játékosokról van szó, de bizonyos dolgoktól az ember sehogy sem tudja függetleníteni magát. Ilyen ez a sok kritika is. Ha a szurkolók nem bíznak benne és türelmetlenül változásokat sürgetnek, akkor nem segítenek. Sőt! Ter Stegen egy kitűnő kapus, képességei vitathatatlanok. Nem véletlenül került oda, ahol most van. Viszont az is látszik, hogy most éppen egy nehezebb időszakon megy keresztül, ahol inkább támogatásra lenne szüksége a Barca “családjától”, mintsem erre. Kicsit hasonlít a szituáció a Real Madrid drámájára, ahol folyamatosan kritizálták Casillast és csodálkoztak, hogy egyre rosszabb formában van, majd elmegy máshová.
Amúgy nem kizárt hogy nem a német kapus nyújtotta a legrosszabb teljesítményt: Mathieu legalább olyan rossz napot fogott ki. Az első játékrészben nem véletlenül vezettek rá minden akciót, hiszen lassú volt és dekoncentrált. A kapussal nagy összhangban ketten hozták össze a leverkusen gólját – persze azt nem szabad elvenni a németektől, hiszen a kivitelezés mesteri volt. Azért mindenképpen meg kell említeni vele kapcsolatban azt is, hogy a második félidőre stabilizálta magát, és hasznára tudott lenni a csapatnak.
Messi hiánya sem mentség semmire. Sandro három 100%-os ziccert is elszórt – ha Suarez vagy Neymar keveredik oda, akkor minimum kettő bemegy azokból a próbálkozásokból – pech, hogy pont a fiatal csatár járt arra. Majd legközelebb.
Összességében az egyértelmű, hogy a Barcelona nincs jó formában. A csatárok csak most kezdik megtalálni a formájukat, játékban még nem tudnak úgy dominálni mint tavaly, a sérülések pedig hatalmas kárt okoznak nekik, mivel meglehetősen szűk a keretük a támadók vonatkozásában. Nehéz hetek elé néznek, de ha a kiegészítőemberek képesek felnőni a feladathoz, akkor viszonylag jól is kijöhetnek a történetből. Ha nem, akkor lehet, hogy már a téli szünet előtt temethetik is ezt a szezont.
Baranyai Balázs
