Fájdalom, gyász, emlékezés a legszebb pillanatokra. Kilenc év elmúltával is hatalmas űr tátong egy szeretett fiú, vőlegény, barát, játékos, testvér hiánya miatt a szívekben. 2004. január 24-én este Guimaresben bajnoki mérkőzést játszott a Benfica, és semmi nem utalt tragédiára. De az utolsó percei a mérkőzésnek…
Győrben mutatkozott be az NB I-ben Fehér Miklós egy Debrecen elleni mérkőzésen 1995. november 4-én. Első élvonalbeli góljára sem sokat kellett várnia. 1996. július 5-én az ő góljával nyert az ETO az MTK ellen. Győri színekben mindössze 62 mérkőzésen szerepelt, és 23 gólja jó ajánlólevélnek bizonyult Portugáliában. Az FC Porto szerződtette a fiatal támadót. A kék-fehéreknél 13 mérkőzésen jutott szóhoz, ezeken a találkozókon egy gólt szerzett. Később kölcsönben előbb a Salgueiros, majd a Braga együttesében futballozott, és mindkét klubnál házi gólkirály lett. Majd jött a Benfica, és a „Sasok”-nál lett igazán elismert játékos. Aki ismerte, szerette a közvetlen, barátságos és segítőkész futballistát. A mindig mosolygós Fehér Mikit. A válogatottban 25 alkalommal szerepelhetett, s ezeken összesen 7 találat – köztük a litvánok elleni mesterhármas – fűződik a nevéhez. Utolsó válogatott gólja 2003 tavaszán született egy Szlovénia elleni barátságos mérkőzésen.
Guimares, 2004. január 24-e. Szakadó eső, tömött lelátók. A Benfica a vendég. Soraiban Fehér Mikivel, aki ugyan csak a kispadon kap helyet, ám a mérkőzés hatvanadik percében José Antonio Camacho beküldi a magyar csatárt, aki a kilencvenegyedik percben gólpasszt ad Aguiarnak. Majd a középkezdés után pár másodperccel egy bedobást akadályoz meg. A játékvezető sárgát ad Mikinek, aki mosolyogva, haját hátratolva vesz tudomásul. Nem sokkal később pedig egyre jobban összegörnyedve hirtelen hátrazuhan. A játékostársak azonnal a segítségére sietnek, miközben a szurkolók közül többen is imádkozni kezdenek. Pár órával később már csak a száraz tényeket tudják közölni: Fehér Miklós hajnali egy óra tájban elhunyt.
A kép, amint megigazítja haját, és mosolyog a sárga lapján, örökre az emlékezetbe, és a szívekbe ivódott. Azon a nyáron lett volna az esküvője szeretett menyasszonyával. Itt hagyta családját, barátait, tisztelőit. Jellegzetes gólöröme, mosolya azonban velünk van. Örökké. A fiú, aki mindig nyerni szeretett. Megvalósította sokak álmát, a világhírű Porto és Benfica futballistája lehetett. Tervek, amelyeket már nem érhet el: Bajnoki címre vezetni szülővárosa együttesét a Győrt, világversenyen szerepelni a válogatottal, és nem utolsó sorban feleségül venni élete szerelemét. Sajnos ezek tervek maradnak. De Miki szelleme, emléke ott van mindenkiben, aki ismerte, vagy csak látta játszani.
Miközben ezen sorok íródnak, bevillannak azok a képek. Az válogatottban játszott percek, gólörömök. A Benficában eltöltött idő, az ott szerzett góljai, és a szívszorító utolsó percek is leperegnek szemeim előtt. Mindössze 24 esztendőt kapott.
