Kép: Budapest Honvéd Facebook
Rohamrendőrök a metróban. Rohamrendőrök az utcán. Gyanúsan méregetnek maguknak, ahogy a Fáy utcába sietek a meccsre. Nem kéne elkésni. Az oldalt parkoló autókból lila mezes-sálas drukkerek bújnak elő. Dobozos sör a kézben, kezdődhet a buli! Egy kisgyerek is az egyik ilyen konvojjal tart. A felnőttek már javában szidják az ellenfelet – teszik ezt önfeledten, s dalolva. A fiú megkérdezi apukáját: “Ezekkel nézzük majd a meccset?” Jön is a megnyugtató válasz: “Igen, velük ülünk majd egy szektorba.”
Az eső nem esik. A kapuknál már ott vannak a kedélyesen szotyizgató lila-érzelműek, de én most nem őket keresem. A nagy kóválygás közepette megpillantom Bernd Storckot – jó helyen járok. Kis útbaigazítás után nagy nehezen sikerül megtalálnom a sajtó szekciót. Ez a fedett lelátó alatt egy kijelölt sor, ahol van egy kis felszerelt alkalmatosság, amin írni lehet. Ennek az az ára, hogy cserébe a közlekedés megvalósíthatatlan. Takarítás. Áll a por mindenütt, meg hát szotyidarabkák is akadnak szép számmal. Ha jön valaki, akkor fel kell ugrani a székre, hogy el tudjon haladni. A nézők szép lassan helyet foglalnak, én addig a kezdőket vizsgálgatom.
Velem szemben, a pálya túloldalán foglalnak helyet az ultrák: talán egy picivel az újpestiek vannak többen, de a honvédosoknak sincs okuk szégyenkezni a létszám miatt. Bemelegítésképp a két tábor felváltva küldi el egymást az anyjába. A csapatok is érkeznek. Himnusz. Nem sokat hallani – valószínűleg egy szomszédos épületből szólhat, de nagyon halkan. Az utolsó négy sorra aztán nagy nehezen sikerül bekapcsolódni. Igaz, a két oldal pár másodperces ütemkéséssel énekelt, így valódi kánonban szólt a dal. A kezdés után az eső is rákezdett. A fém tetőszerkezeten nagy zajjal járt a sok esőcsepp landolása. Egy néző meg is jegyezte: “Már azt hittem, tapsolnak.”
Mire észbe kapunk, már meg is született az első gól. Nagy erőkkel próbáljuk meg leolvasni a kivetítőről, hogy hányadik percben járunk. Ilyen kis betűk esetében ez nem olyan egyszerű. A nézőtéren a B-közepesek énekelnek, mi élvezzük a látványt. A szétázott pályán minden adott a színvonaltalan, de legalább küzdős játékhoz. A fiúk rohannak, mi nézzük. Az eső aztán a szünetben rákapcsolt, így a tócsák is megszaporodtak.
A látvány helyenként komikus, ámde lebilincselő is. A lelkesedésen nem múlt semmi. A nézőknél főleg a fiatal Banai Dávid, illetve Iványi játékvezető kerültek a középpontba. Feszült a helyzet. Az idő fogytán, a gólok pedig nem akarnak jönni. A szurkolók egyre idegesebbek. “Szar a Kispest!” és “Mocskos lilák!” rigmusok festik alá ezt az iszapbirkózó derbit. Ívelgetések és küzdelem – de nem futball. Szól a hármas sípszó és az ének az esőben. 2-0 a vendégeknek.
Távozáskor nagy nehezen kijutok a többiekkel együtt. A lezárt utcák miatt problémásabb megtalálni a helyes útvonalat. Az eső is szemerkél. Ernyő elő és indulás. Búcsúzóul még egy utolsó kép tárul elém: szirénázó rendőrautók sora, majd a tömött buszok, rajta a Honvédosokkal. Ilyenkor megbénul az egész város. Vagyis majdnem. Elvégre Budapesten most derbi van.
Kép: Budapest Honvéd Facebook
Baranyai Balázs
