2017. február 5-én lejátszották a 2017-es Afrikai Nemzetek Kupája fináléját, melyet a rekordgyőztes Egyiptom vívott Kamerun válogatottja ellen. A mérkőzést végül a “Szelídíthetetlen Oroszlánok” nyerték (ITT olvashattok részletesen a döntőről), és a kontinensviadal végeztével eljött az ideje annak, hogy számba vegyük, mi és miért történt a tornán, illetve mely körülmények vezettek a kameruni nemzeti csapat ötödik ANK-sikeréhez?
A 2017-es ANK győztese, Kamerun (fotó: BBC)
Kamerun a fekete kontinens ura. Ismét.
Ezt a gondolatot ízlelgetheti mindenki, aki valamilyen okból kifolyólag szereti és nyomon követi az afrikai futballt. Mert hát mit is rejt magában egy-egy Afrika-kupa minden évben? Szenvedélyt egészen biztosan. Érdemes végignézni a mérkőzések közvetítése alatt a lelátókon, figyelni az arcokat, a tekinteteket. Ha az ember így tesz, láthatja az ott helyet foglaló szurkolók szemében a szeretetet, amellyel eme csodálatos sportág iránt viseltetnek. Az elhivatottságot, amellyel saját nemzetük válogatottját éltetik. Tényleg érdemes figyelni a nézőket, hiszen valóban elmondható, hogy az afrikaiak ezer fokon élnek meg mindenfajta érzelmet, emocionális, szenvedélyes népekről beszélünk, akik ennek fényében a futballmérkőzések minden apró rezdülésére külön reakciókészleteket tárnak a szemünk elé.
Ez a fajta szenvedély a pályán is tetten érhető. Az Afrika-kupa színvonala nem mindig verdesi az egeket – tegyük a szívünkre a kezünket -, de az biztos, hogy a pályán lévő játékosok soha nem alkusznak meg, a szívük a 90. percben is repíti őket előre, és ha nem is mindig szép, ahogy a labdához nyúlnak, az biztos, hogy teljes odaadással teszik. Helyenként pedig mégis csak megérkezik a színvonal, akadnak emlékezetes, parázs összecsapások, melyekre biztosan jó szívvel gondolnak vissza mindazok, akik hajlandóak voltak követni az ANK eseményeit.
Gaboni szurkolók az ANK-n (fotó: CNN)
BETLIZŐ HÁZIGAZDA, KIPOTTYANÓ CÍMVÉDŐ…
Most, mindössze egy nappal a torna zárultát követően szedjük össze röviden, mi vezetett Kamerun győzelméhez!
Az idei Afrika-kupát a Közép-Afrikában található Gabon rendezte, és a házigazda vérmes reményeket táplált a viadal előtt. A remények egyszemélyes megtestesítője gyakorlatilag egyetlen játékos, nevezetesen Pierre-Emerick Aubameyang volt. A gaboniak gólvágója, gólrekordere, csapatkapitánya, legtöbbre tartott játékosa a Borussia Dortmund csatára, és lényegében tőle várták azt a rendező országban, hogy sikerre vezesse a sárga-kékeket. A sors furcsa fintora, hogy mint később kiderült, valóban Gabon csoportjában kapott helyet a későbbi győztes, csak éppen nem Aubameyang válogatottja volt ez..
Gabon úgy esett ki a tornáról, hogy nem vesztett és nem is nyert meccset, három döntetlen sorakozott a “Párducok” neve mellett a csoportkör végén. Aubameyang igyekezett megtenni a magáét, Gabon mindkét gólját ő szerezte, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a házigazda továbbverekedje magát a kvartettből. A csoportból ugyanis végül Burkina Faso csoportelsőként, míg a későbbi bajnok Kamerun csoportmásodikként masírozott tovább, a hazai szurkolók pedig jobb híján választhattak valakit a bent maradottak közül maguknak…
Marokkó örül, a címvédő Elefántcsontpart szomorkodik (fotó: Sky Sports)
A csoportkör másik nagy bukója mindenképpen a címvédő Elefántcsontpart volt. A 2015-ös Afrika-kupát megnyerő válogatottnál jelentős generációváltás ment végbe, hol voltak már az olyan klasszisok, mint Didier Drogba, Yaya Touré, Kolo Touré vagy éppen Emmanuel Eboué? Így is ígéretes nevekkel telepakolva érkeztek a narancsszínűek, Serge Aurier, Eric Bailly, Franck Kessié, Wilfried Zaha, Wilfried Bony és Salomon Kalou voltak azok a játékosok, akiktől a címvédő hívei az idei sikert várták.
Ez a siker azonban nem jött el, az “Elefántok” ugyanis leszerepeltek a tornán, két döntetlen mellett kikaptak Marokkótól, és már a csoportmeccsek után csomagolni kényszerültek. Persze az már a kontinensviadal előtt látszott, hogy Elefántcsontpart ezúttal nagy kérdőjel, és elég széles skálán mozog az ő várható szereplésük milyensége.
A címvédő kiesése mindenesetre egyúttal azt is biztossá tette, hogy az idei Afrika-kupán új győztest fognak avatni. Kandidáló csapatokból pedig akadt jó pár!
KAMERUN ÚTJA A DÖNTŐIG
Innentől fókuszáljunk Kamerunra, hiszen a “Szelídíthetetlen Oroszlánok” becenévre hallgató válogatott mégis csak a torna újdonsült győztese lett.
Az ANK előtt leginkább negatív hírek miatt cikkeztek a kameruni csapatról. Egyrészt a hiányzók miatt, akik lemondták a válogatottságot – a liverpooli Joel Matip és a Schalkét erősítő Choupo-Moting -, másrészt a balhé miatt, amelybe végül is a Kameruni Labdarúgó Szövetség belebonyolódott az említett Matippal (ez egy olyan hercehurcát jelentett, amely a szövetség, a szóban forgó játékos és a FIFA között zajlott, lényege pedig az volt, hogy a kameruni szövetség ki akarta járni a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnél, hogy a válogatottságot lemondó 26 esztendős védő ne szerepelhessen klubjában a kontinensviadal időtartama alatt).
A borongós hírek tetejében még a kameruni keretet se taksálta túl sokra a közvélemény. Sehol egy Roger Milla, sehol egy Samuel Eto’o-hoz fogható kaliber, csupán jó értelemben vett iparosok, és néhány ígéretes, de igazából még semmit se bizonyító tehetség. A padon belga vezetőedző, Hugo Broos, aki legnagyobb tetteit jó 20-25 esztendővel ezelőtt érte el, hiszen akkor vezette belga bajnoki címre a Club Brugge csapatát.
Biztató jelekből tehát nem volt túlságosan sok Kamerun háza táján, de olyan csoportba került a zöld-piros-sárga együttes, amelyet azért abszolválhatónak tartottak a szurkolók.
Kamerun ugyanis Gabon, Burkina Faso és Bissau-Guinea mellé került az A kvartettbe, és ha nem is számított egyértelmű esélyesnek a gárda, jó eséllyel pályázott a továbbjutásra.
Az első körben Burkina Faso következett, és az Afrika-kupa egyik slágereredményének számító 1-1-es döntetlen született. Nem rossz kezdés, erre lehet építeni, gondolhatták az “Oroszlánok” hívei. Következett a csoport “kötelezője”, Bissau-Guinea, akiket egyöntetűen a négyes leggyengébb láncszemének titulált a szakma. Az első körben viszont megfricskázta a házigazda Gabont Bakiro Candé válogatottja, így Hugo Broos is óvatosságra intette övéit. Végül szenvedett is Bissau-Guineával a kameruni válogatott, sőt egészen a második félidő közepéig vezetett is az esélytelenebbnek vélt gárda, azonban végül Siani és Ngadeu-Ngadjui góljaival fordítani tudtak Broosék, és megnyerték az összecsapást.
Négy ponttal állt tehát a kameruni nemzeti csapat, és mivel a másik meccsen döntetlen született, az “Oroszlánoknak” egyetlen árva pont elég volt ahhoz a rendező Gabon ellen, hogy bejussanak a legjobb nyolc közé. Végül egy jó iramú, de gólt nem hozó meccsen meg is szerezte a hőn áhított egy egységet Kamerun, és a negyeddöntőbe menetelt!
Fabrice Ondoa, a Szenegál elleni meccs hőse (fotó: FourFourTwo)
Itt azonban már igazán komoly erőfelmérő következett, hiszen a jó erőkből álló Szenegállal kellett összecsapniuk Aboubakaréknak. Abszolút nem a kameruni csapat volt a meccs esélyese, hiszen a szenegáliak 6 gólt termeltek a csoportküzdelmek során, kiejtették a nagy esélyesnek tartott Algériát, és sokak szerint a legjobb kerettel rendelkeztek a tornán. A negyeddöntőben aztán itt is, ott is adódtak nagy helyzetek, de egyik csapatnak se sikerült dűlőre vinni a dolgot, így idegőrlő büntetőpárbaj következhetett. Egészen az ötödik körig nem hibázott senki, akkor azonban a szenegáliak legnagyobb sztárjának tartott Sadio Mané büntetőjét kivédte Ondoa, majd Aboubakar értékesítette a maga 11-esét, így Kamerun elődöntőbe jutott!
Voltak persze fanyalgók, hiszen a kameruni csapat összesen három gólt szerezve tudott a legjobb négyig jutni, nyerni pedig lényegében csak egyszer tudott. Hugo Broos gárdája előtt azonban ott volt az esély, hogy minden egyes kritikusát elhallgattassa, hiszen az elődöntőben a két évvel ezelőtti ezüstérmest, Ghánát sodorta eléjük a véletlen.
A legtöbben Ghánát kiáltották ki az elődöntő esélyesének, de a “Fekete Csillagoknak” azon a napon nem osztottak lapot. A második félidőben Kamerun bedarálta ellenfelét, Ngadeu-Ngadjui és Bassagog góljaival ugyanis 2-0-ra nyerni tudtak Hugo Broos tanítványai, és bejutottak a fináléba!
Akik otthon vannak az afrikai fociban, azok elégedetten csettinthettek, hiszen az Afrikai Nemzetek Kupájának két legeredményesebb válogatottja feszülhetett egymásnak vasárnap este! Kamerun ugyanis 6 döntőt játszott, ezekből négyet megnyert, míg Egyiptom 8 fináléban volt érdekelt ezt megelőzően, és ezek közül hetet meg is nyert! Hét győzelmével ráadásul rekorder is az észak-afrikai csapat.
Itt már igen nehéz volt esélyest kikiáltani, hiszen Kamerun is szép skalpokat gyűjtött a libreville-i döntőig vezető úton, míg Egyiptom, amelyet talán a történelmi tények miatt favoritnak tippelhettek volna az emberek, igencsak nyögvenyelősen evickélt el a fináléig. A csoportkörben szépen teljesítettek Héctor Cúper fiai, de a nyolc között Marokkóval alaposan megszenvedtek, és ha a kapu előtt pontosabbak lettek volna a zöldek, akár ki is pottyanhatott volna a rekordgyőztes. Végül azonban továbbment, és az mindenképpen elképesztő tett volt, hogy az elődöntőig gólt sem kapott az egyiptomi válogatott! A négy között azonban már igen, Burkina Faso alaposan megszorította a “Fáraókat”, ám végül hosszabbításban győzedelmeskedtek Salahék, és így farkasszemet nézhettek Kamerunnal a döntőben.
A finálé végül egy kiváló mérkőzést hozott, Egyiptom Elneny góljával vezetett a félidőben, ám a második játékrészben N’Koulou fejesével és Aboubakar csodagóljával fordítani tudott Kamerun, így pedig ötödik elsőségüket zsebelték be Hugo Broos fiai (a gólokat ITT nézhetitek meg)!
Kameruni boldogság a fináléban (fotó: Goal)
MIÉRT NEM SZELÍDÜLTEK MEG AZ “OROSZLÁNOK”?
Ha arra keressük a választ, miért nyerhetett Kamerun, talán ott kell keresnünk a megoldás kulcsát, ahol a cikk elején még a problémákat taglaltuk. A zöld mezesek ugyan jó pár klasszisukat nélkülözni kényszerültek már a torna előtt, talán állt a balhé a szövetség körül, talán élt még a fejekben a 2014-es vb és a 2015-ös ANK csúfos kudarca, de nagyon könnyen elképzelhető, hogy épp ezek az események kovácsolták egységes egésszé a társaságot, akik a sok negatívumot pozitívummá formálták át, és dacból is odatették magukat a tornán. Összefogva, együtt küzdve.
A formaidőzítés is kiváló volt, ez alighanem Hugo Broos szövetségi kapitányt is dicséri. Kamerun teljesítménye exponenciálisan javult, ahogy a torna egyre inkább a végelszámoláshoz közeledett. A csoportkör során még minden egyes meccsét nyögvenyelősen abszolválta a közép-afrikai csapat, minden pontért keményen meg kellett harcolniuk az “Oroszlánoknak”, az egyenes kieséses szakaszban viszont már lényegesen jobban futballoztak Szenegál ellen. Ez a mérkőzés pedig alighanem a győzelem egyik kulcsa volt, hiszen a torna egyik legjobb csapata ellen sikerült továbbmenni drámai körülmények közepette. A kameruniak mentális erejéről tett tanúbizonyságot, hogy a párbaj során egyetlen büntetőt sem rontottak!
Az elődöntőben alighanem legjobb játékukat mutatták Ghána legyőzésének alkalmával, a fináléban pedig másodszor fordítottak hátrányból a tornán, ami nem kis szó, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az Afrika-kupa történetének legjobb válogatottja ellen sikerült ez a bravúr a döntőben. Ismételt bizonyíték Kamerun mentális erejére, amiért mindenképpen tapsot érdemel a 64 éves belga szövetségi kapitány, Hugo Broos.
A győztes hadvezér, Hugo Broos (fotó: Mirror)
Két év múlva pedig saját otthonában próbálhatják megvédeni címüket a “Szelídíthetetlen Oroszlánok”, ugyanis az Afrika-kupa rendezője 2019-ben épp Kamerun lesz!
Az Afrika-kupa legérdekesebb statisztikáit, leglényegesebb adatait összesítő cikkünket IDE kattintva olvashatjátok.
Szerző: Draskovics Tamás
