Jonathan Smith-nek jelent meg egy írása az ESPN-en, amely a két manchesteri gigász utánpótlásképzését hasonlította össze. Talán kicsit meglepő, de az elsőre gyengébbnek tűnő műhelyből könnyebben be lehet kerülni a PL-be.
Angliánál jelenleg kevés jobb hely van egy tehetséges fiatal játékos számára. Ha megnézzük az UEFA Ifjúsági Ligát és az ott szereplő angol csapatok eredményeit, egyértelműen kirajzolódik, hogy miért. A Chelsea és a Manchester City korosztályos csapatai manapság a legszűkebb elithez tartoznak, de még az Arsenal és a Manchester United sincs olyan nagyon lemaradva tőlük. A világ minden tájáról halásszák el folyamatosan a tehetségeket a Premier League-klubok megfigyelői, ami garantálja a színvonalat – ez az angol korosztályos válogatottak tavalyi eredményein is rendesen érződik.
De mi a helyzet Manchesterben? Ahogy arról szó volt, papíron a City-nél jobb minőségű képzés zajlik. A Manchester United fiataljai tartják a rekordot, mivel ők 10 alkalommal tudták megnyerni az Ifjúsági FA-kupát; viszont az elmúlt 10 évben mindössze egyszer jutottak el a döntőig. Ezzel szemben a City-nél három éve folyamatosan ott vannak a fináléban – habár mindannyiszor ki is kaptak a Chelsea-től. A United tavaly a harmadik körben pottyant ki a Southampton ellen, akiket aztán a City könnyedén, 4-0-al búcsúztatott a következő fordulóban.
De az utánpótlás nem az eredményekről szól! Az, hogy 17-19 évesen halomra nyerik magukat a srácok, még nem jelenti azt, hogy hosszú távon is jobb karriert futnának be. Ennek ellenére árulkodó, hogy a vörösök korábbi legendái közül többen is a világoskékekhez járatják a gyerekeiket, hiszen minőségi képzést szeretnének (például Robin van Persie, Phil Neville, Darren Fletcher). Jó edzők, pengés játékosok, kitűnő oktatás – a legjobbak ráadásul rendszerint a felnőtt csapat edzésein is kipróbálhatják magukat. A nyári felkészülés például olyan reménységek előtt nyitotta meg a lehetőséget, mint Phil Foden. A stockporti születésű szervező-középpályás az amerikai edzőtáborban hívta fel magára a figyelmet és nem egyszer ott van Guardiola meccskeretében. A katalán tréner így nyilatkozott róla:
“Sok idő eltelt, amióta hozzá foghatót láttam. A teljesítménye egy másik szinten volt. 17 éves, City-játékos, az akadémián nőtt fel, szereti a klubot – ő egy City-szurkoló, számunkra pedig egy ajándék.”
A spanyol csatár, Brahim Diaz is hasonlóan járt, jelenleg ő is az első kerettel készül Adarabioyóval és Muriccsal együtt – ők mind a klub akadémiájából kerültek fel a felnőttek közé. Ezzel pedig nagyjából a pozitívumok végére is értünk, hiszen a sort nehezen tudnánk folytatni. A kékek növendékei közül egyértelműen Iheanacho jutott a legmesszebb, tavaly megharcolt a helyéért Guardiola irányítása alatt, ám most nyáron mégis megváltak tőle: 25 millió font ellenében ő végül a Leicester City-hez került. A legtöbb fiatalt kölcsönadják, vagy visszavásárlási opcióval engedik csak el. Maffeo és Aleix Garcia egy évre a testvércsapat Gironához került a spanyol élvonalba, Angelino a NAC Bredában játszik, Angus Gunn pedig a Norwich futballistája. De a sor folytatható, hiszen Enes Ünal, vagy Ntcham is távozott Zuculinivel együtt. A ritkábbik eset az, amikor innen visznek el valakit és az végül karriert is be tud futni: a monacói Rony Lopesnek, a barcelonai Denis Suareznek, vagy a Herthában játszó Rekiknek akár ez is sikerülhet. És persze ne feledkezzünk el a Dortmund által megvásárolt Sanchóról sem, akit tegnap már bemutattunk részletesebben is.
Kép: Newsweek
De mi a helyzet a Manchester Uniteddel? Jose Mourinho három saját nevelést tudott beépíteni a csapatba ittléte alatt: Rashford, Lingard és Pogba – utóbbi igazából a Juventusnál bontakozott ki, Mou-nak nem nagyon kellett bedobnia a mély vízbe. Az Old Traffordon folyamatosan próbálták csinosítgatni az akadémiájukat, hogy alternatívát tudjanak kínálni a városi riválissal szemben. A City-től sikerült elcsábítaniuk néhány szakembert és játékost is, ám igazából egyik megoldás sem működik valami jól. Az említett Sanchót ráadásul ők is próbálták megszerezni, de alulmaradtak a Dortmund ajánlatával szemben.
Nagy pozitívum viszont velük szemben, hogy náluk legalább van lehetőség berobbanni az első csapatnál. És itt az említett három fiatalember csak a jéghegy csúcsa. Ismerősen csenghet például Fosu-Mensah, Januzaj, Borthwick-Jackson, Pereira, vagy Wilson neve is. Igaz, még van Gaal volt anno a nagy kísérletező, aki gondolkodás nélkül képes volt bedobni néhány fiatalt, de mostanában még mindig nagyobb az esély Mourinho kezei alatt bejutni a PL-be saját nevelésként, mint Guardiolánál. Vagy mégsem? Pedig régebben a Barcelonánál még sportot űzött ebből Pep, mostanra viszont inkább kedvére vásárolgat.
Ha te választhatnál a két utánpótlás közül, melyikhez mennél?
