Argentína labdarúgása mindig is a világ élmezőnyébe tartozott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a két világbajnoki cím és a számos Copa América trófea. Mellesleg olyan labdarúgók boldogították a glóbusz stadionjainak nagyközönségét, mint Mario Kempes, Diego Maradona, Gabriel Batistuta, vagy manapság éppen Lionel Messi. A címek, az eredmények és a kiváló játékosok azonban egy olyan embernek köszönhetőek, aki még csak nem is Dél-Amerikában született, ugyanis a skót Alexander Watson Hutton teremtette meg mindennek az alapjait. A mai napig hatalmas tisztelettel adóznak tettei és emléke előtt, ténykedésének – számára – legkedvesebb eredménye pedig a 118 esztendős, tízszeres bajnokcsapat, az Alumni AC.
1853. június 10-én Glasgowban született a tanárként kenyerét kereső sportember, aki 29 évesen vándorolt Argentínába. Hitvallását, miszerint a sport alapvető fontosságú az oktatásban, mindig is érvényre kívánta juttatni. Új állomáshelyén helyi tanintézményekben ténykedett az első éveiben, majd 1893-ban öt iskolai klub (Lomas AC, Flores, Quilmes Rowers, Buenos Aires al Rosario Railway és Buenos Aires English High School) részvételével megszervezte az Argentin Szövetségi Futball Ligát. Ennek alapjait egyébként már két esztendővel korábban letette Alex Lamont, de csak egy szezont élt meg a versengés. Ezek a kezdeményezések akkoriban egyedi jelentőséggel bírtak, hiszen a Brit-szigetek mellett az itt zajló bajnokság számított az első labdarúgó egyletek közötti vetélkedésnek.
1898-ban a Watson iskoláját képviselő futballcsapatot Alumni Athletic Club-ra keresztelték és indították hódító útjára. Máig az egyik legsikeresebb egyesületként tartják számon Argentínában 15 országos és 7 interkontinentális címmel. Csak 1904-ben és 1908-ban nem tudták bezsebelni a bajnoki trófeát. Legnagyobb győzelmüket egy Reformer elleni mérkőzésen elért 14-0 jelentette, első nemzetközi összecsapásukat pedig egy dél-afrikai együttes ellen játszották 10 ezer néző előtt.
Annak ellenére, hogy a 20. század első évtizedének legnépszerűbb gárdájáról volt szó, mégis 13 évvel a létrehozását követően megszűnt. Okai egyrészt financiális eredetűek, másrészt pedig arra vezethetőek vissza, hogy a vezetőség nem nagyon alkalmazott az iskola tanulóin kívül más játékosokat, aminek köszönhetően egy idő után már nem volt merítési lehetőség. Megmaradt labdarúgóik így továbbálltak, leginkább a Quilmesbe és más brit eredetű csapatokba.
A klub ugyan 1911-ben feloszlott, de nem tűnt el a történelem süllyesztőjében és a dicső múlt emlékére a későbbiekben játszottak egy-egy gálamérkőzést. Névben mind a mai napig létezik, mivel egy cordobai kiscsapat megálmodói 1934-ben CA Alumni elnevezéssel hívtak életre egy jelenleg a hatodosztály 12. csoportjában vitézkedő egyesületet. A mezük színösszeállítása az iskola egykori uniformisát idézi a fehér alapon piros csíkokkal.
Egy vitrin tele emlékekkel
Watson, még ”szerelme” eltűnése évében nyugdíjba vonult, majd 1936-ban Buenos Airesben hunyt el. A családnév azonban fia által fennmaradt. Arnold Watson Hutton édesapjának kiváló utódaként, a valódi sportember megtestesítője képében tetszelgett, aki a labdarúgás mellett a krikettben, a teniszben és a vizilabdában is jeleskedett. A kis ”Arnoldo” 17-szer szerepelt az argentin válogatottban (6-szor eredményesen) és 15 évesen debütált az Alumniban, amelyben egyszer még a gólkirályi címet is megszerezte.
Alexander Watson, az argentin futball atyja egy nagyszerű örökséget hagyott maga után. Munkájának gyümölcse az évtizedek folyamán beérett és nem szorul többé gondozásra. A tanítvány mára átvette a tanár szerepét.
Forrás: A FociClub.hu társoldala, a FutballKutató
