Minden 2011-től indult el. Az esztendő amikor egy bizonyos Antonio Conte megérkezett a Juventus vezetőedzői pozíciójába! Szenvedélyével, mentalitásával és keménységével visszavezette a helyes útra a torinói alakulatot, mellyel sorozatban nyerte a bajnoki címeket. Három év elteltével elérkezett a váltás ideje, s eljött a nagy taktikus, Massimiliano Allegri, aki az AC Milan élén eltöltött időszak alatt kapott hideget és meleget is. Allegri azonban gyorsan elhallgattatta kritikusait, hiszen remek idénnyel nyitott a Juventus élén, mi több újabb szintre emelte a csapatot. No, de hogyan is jutott el idáig a klub és miért is lehet az aktuális szezon ilyen nyögvenyelős? Erre próbálunk választ találni…
Az Antonio Conte éra, avagy az építkezés időszaka…
Antonio Conte 2011-2014-ig irányíthatta a Juventus-t, melynek színeiben ugyebár korábban játékos pályafutása alatt is megfordult. A szenvedélyes edző több sikert is elért a csapat menedzserként is, de Allegri tevékenységét látva, a Conte érát inkább lehet az építkezés időszakának hívni. Első évében rögtön bajnoki címet nyert a csapattal, ráadásul veretlenül. A torinói alakulatban rengeteg volt az új arc, Andrea Pirlo, Arturo Vidal, Mirko Vucinic, Stephan Lichtsteiner. Olyan futballisták, akik nagyban meghatározták a csapat sikerességét, s közülük egy – nevezetesen Lichtsteiner – még mai is a Juventus-t erősíti. Conte a következő évben kipróbálhatta edzői tudását és az együttes minőségét a Bajnokok Ligájában is, a nagy visszatérés összességében nem végződött kudarccal, hiszen a Juve a legjobb 8 közé jutott.
Antonio Conte vezérlete alatt kialakult talán a világ egyik legjobb középpályája a zebráknál, Paul Pogba, Arturo Vidal és Andrea Pirlo egy rendkívül erős triót alkottak, s talán kijelenthető, máig nem tud hasonló erősségű középpályás sort felmutatni a klub, de természetesen Claudio Marchisio-t sem szabad kihagyni a sorból, aki szintén sokat tett hozzá. Közben aztán érkezett még egy-két nagyobb név a klubhoz, Fernando Llorente a Bilbaótól szerződött a Juvéhoz, míg Carlos Tevez a Manchester Citytől. A 2013/2014-es Bajnokok Ligája szezon egyértelműen csalódást keltett a közvélemény körében, hiszen a klub csak a harmadik lett csoportjában, ráadásul a Juventus az Európa-ligát se tudta elhódítani.
Conte tehát 2014 nyarán távozott a torinói klub éléről, mellyel három bajnoki címet és két Olasz Szuperkupát hódított el. Az együttes elindult vele egy bizonyos úton, de egy bizonyos szinten meg is rekedt vele a csapat, de emellett azt is el kell ismerni, akkoriban közel sem a Juventus rendelkezett a legjobb kerettel a Serie A berkein belül, amikor Conte irányította a klubot, s az se elképzelhetetlen, hogy a vezetőség nem vele képzelete el azt, hogy a Juve ismét a csúcsra érjen nemzetközi szinten is. Akár hogyan is volt, Antonio Conte felemelt egy megtörtnek tűnő, szétszedett csapatot…
A Massimiliano Allegri éra, avagy visszatérés a legjobbak közé…
Massimiliano Allegri kinevezésének híre eléggé vegyes fogadtatásra sikerült, mivel az olasz trénert sokan megtalálták, miután az AC Milan egyre inkább csak lejjebb és lejjebb süllyedt az évek során (azt utólag valószínűleg kijelenhetjük, nem Allegri hibája volt a Milan lejtmenete….). Nos, az első Juventusnál eltöltött éve után azonban gyorsan elhallgattatta kritikusait, hiszen az együttest bajnoki címre, Olasz Kupa-sikerre és BL-döntőig vezette. Allegri taktikailag sokkal jobban beletudott nyúlni egy adott meccsbe, mint elődje Antonio Conte, s a Bajnokok Ligájában leginkább a 4-2-3-1-es felállást preferálta illetve ami még nagyobb húzás volt a részéről, Carlos Teveznek sokkal nagyobb teret adott, mint amit Conte biztosított a számára. Allegri tehát erősen kezdett a Juventus kispadján, kérdés volt, vajon tudja-e tartani ezt a szintet.
A válasz igen, tudta tartani, bár a következő szezon kicsit döcögősen indult a számukra, a Juve szépen lassan felállt a gödörből, s visszaállt a dolgok rendje. Bár a BL-döntő nem jött össze, de a bajnoki és az Olasz-kupa címét megvédte a klub. A harmadik szezonjában viszont megtudta ismételni azt, ami az elsőben, azaz bajnoki címe, Olasz-kupa-győzelem és BL-döntő. Nagy esélyesnek tartották a Juventus-t, ám a finálé második felére teljesen leblokkolt a csapat, s végül sima Real-siker született. Allegrinek kellett sok nehézséggel megküzdenie az utóbbi években azért, főleg mikor a nagy középpályát szétbontották, kezdődött Vidal, majd Pirlo, végül Pogba távozásával, elment közbe Tevez is.
Aztán igaz jött Pjanic, Dani Alves, Dybala, Higuain és Mandzukic. Az olasz tréner Mandzukiccsal húzta talán a legnagyobbat, a horvát csatárból szélsőt csinált, aki teljesen alárendelte magát a csapat érdekeinek, küzd, hajt, visszajár rendszeresen védekezni, a csapat igazi szíve-lelke. Dani Alves csak egy évig volt Juve-játékos, de a szezon fontosabb részében megmutatta azt a bizonyos magas szintet, amit a Barcában képviselt, fontos gólokat, gólpasszokat adott rendre a brazil védő. Aztán maradt helyette a jól megszokott Lichtsteiner, akin látszódik, mindent belead a csapatért, harcol szívvel-lélekkel, de egy Alves után talán visszalépésnek mondható a “svájci expressz”. Ráadásul volt még egy nagy távozó, méghozzá Leonardo Bonucci személyében, aki az elmúlt 2-3 évben a világ egyik legjobb védőjévé vált, az ő pótlása pedig gondot jelent a klub számára, még akkor is, ha a védelem nem áll rossz nevekből. A Juventus az aktuális szezont is döcögve kezdte, akárcsak az első BL-döntős év után. Talán hamarosan ismét magára talál a csapat, s újra minden a régi lesz vagy valóban eljött a trónfosztása esztendeje és a Napoli vagy az Inter netán a Lazio érhet fel a csúcsra? Nos, ez hamarosan kiderül…
Szerző: Németh Boldizsár
