Őszi értékelő sorozatunk utolsó előtti részében a második helyen telelő Videoton őszét vizsgáljuk meg közelebbről.
Az őszi szereplés
A transfermarkt.de adatai szerint a Videotoné a második legértékesebb keret az NB I-ben – ennek megfelelően a második helyen is találhatóak. Aligha örülnek viszont ennek Fehérváron, hiszen az utolsó őszi fordulókig a tabella élén trónoltak a piros-kékek.
Hullámzó őszt produkált összességében a nyáron kinevezett Marko Nikolic csapata, kezdve az Európa Ligában a Bordeaux elleni bravúros továbbjutással, mely után következett a Partizan elleni megalázó kiesés…Az EL-kudarc után azonban nem zuhant össze a csapat, rögtön a Ferencváros legyőzésével jelezték, idehaza továbbra sem verhetőek. Ez egészen a kilencedik fordulóig volt igaz, mikor is a Vasas pályaválasztása mellett szenvedtek vereséget. Ettől függetlenül november végéig remekül meneteltek, ekkor azonban következett három nehezen magyarázható vereség: a Magyar Kupában Vácott kaptak ki 3-1-re, majd a bajnoki szezon legfontosabb meccsén a Fradi múlta őket felül meggyőző játékkal, az utolsó őszi fordulóban pedig Szombathelyen is kikaptak a feltámadó Haladástól. Ennek a két vereségnek köszönhetően a Vidi három pontos hátrányból várja a tavaszi folytatást a nagy rivális Fradi mögött.Ettől függetlenül nem lehet kérdés, mi lenne Székesfehérváron az egyetlen elfogadható eredmény az idény végén.
Nehéz lenne elvenni a székesfehérváriaktól, hogy övék a legjobb támadógépezet a bajnokságban, amit ligaelső lőtt gólszámuk is mutat, de védőoldalon is erősek, 22 kapott góljuknál csak a Fradi védelme engedett kevesebbet. Ennél aggasztóbb az ősz folyamán kiérdemelt öt piros lap (a Vasas és az Újpest ellen is 2-2 jött össze), fegyelmezettebben kell játszaniuk az alapembereknek. Danko Lazovic három meccses eltiltása például nagyon nem jött jól, ebből a három találkozóból csak egyet tudtak behúzni.
Ami a nézőszámot illeti, a mezőnyben a Vidi mérkőzéseire a nyolcadik legtöbben voltak csupán kíváncsiak, a kb. 1900 fős nézőszám minimális csökkenést jelent a tavalyi adatokhoz képest.
A keret
23 játékost vetett be az ősszel Marko Nikolic, közte kilenc légióssal. Kovácsik Ádám volt a legstabilabb pont volt a kapuban, minden mérkőzést végigvédett és a mezőny egyik legjobbja volt posztján. A balhátvéd, Ianique Stopira pedig egy mérkőzésről hiányzott, Juhász Roland kettőről – ez a hármas alkotta a védelem gerincét. (A korábban alapembernek számító Paulo Vinícius sérülések miatt csak öt meccsen tudott pályára lépni.) A középpályán Pátkai Máté és Varga József is jó őszt futott, amivel a válogatottban is helyet követeltek maguknak. A támadósorban pedig a bőség zavarával küszködött Nikolic, hiszen a tehetséges Géresi Krisztiánnak például alig tudott lehetőséget adni, de olykor Ezekiel Henty és Ashmir Suljic is csak csereként jött. Lazovic mellett Marko Scepovic helye mindvégig biztos volt, amikor éppen rendelkezésre álltak, a szerb duó pedig 19 góllal hálálta meg a bizalmat.
A “fiatalszabálynak” megfelelő futballisták (Tóth Bence, Szabó Bence) összesen 170 percet kaptak mindössze, de ez az NB I egyik kirakatcsapatánál aligha nevezhető meglepetésnek.
A csapat legjobbja
Ha eltekintünk a színészkedéstől és a balhéktól, a csapat – és talán az egész mezőny- legjobbja volt Danko Lazovic tíz góljával és öt gólpasszával. A korábbi PSV-csatár lényegében irányítóként szolgálja ki Scepovicékat, és nagyon jól áll neki a szerep. Rajta kívül az örökmozgó Pátkai Mátéra vagy éppen a továbbra is gólerős Marko Scepovicra sem lehet különösebb panasz.
