Miután a Real és a Barca már kora délután letudta soron következő bajnoki megmérettetését, ezúttal a Valencián és a Villarrealon volt a sor az élmenők közül.
Kép: AS.com
Nem rég sokan azt hangoztatták, hogy a Valencia a spanyol bajnokság idei meglepetéscsapataként a Barcelona első számú kihívója is lehet akár a bajnoki versenyfutásban. Nem is kell ezen csodálkozni, elvégre a nyáron edzőt váltó csapat remekül kezdte az idényt és úgy tűnt, lendületük sokáig megmaradhat. Keretüket minőségi futballisták alkotják, figyelmüket pedig nem vonhatja el semmilyen nemzetközi kupaszereplés, hiszen a tavalyi katasztrofális évük után sehová sem tudták kvalifikálni magukat. A Valencia Marcelino irányítása alatt pontosan azt hozza, amit az elmúlt években vártak tőle – hiába. Ám még a féltáv előtt bajnoki esélyesnek kikiáltani őket, talán enyhe túlzás volt – erre enged következtetni a csapat decemberi produkciója. November végén még döntetlent értek el a Barcelona ellen, ám azóta kikaptak a Getafétól és az Eibartól is, ami a táblázaton elfoglalt pozíciójukon is meglátszik. A Villarreal ellen javíthattak az elmúlt hetek hibáin.
A sárga tengeralattjáró a múlt héten már hozott egy nagyon fontos meccset: a Celta Vigót győzték le, tartva a lépést az Európát megcélzó csapatokkal. A mostani számukra még keményebb dió volt, hiszen a Valencia nem csak jobb játékosokkal rendelkezik mint a Celta, hanem jobban is játszik, no meg oda is tették magukat rögtön a legelejétől kezdve. A hazai csapat hatalmas sebességgel nyitott. Marcelino csapata hírhedt a gyors akcióiról, a kulcsemberek pedig nagyon jól mozogtak – mindez a sárga mezes védőkről nem mondható el. Zaza és a többi hazai támadó helyzetekkel nyitott, látványos passzjátékokkal, sok futással. A Villarreal ezt nehezen tudta lekövetni – úgy tűnt, ebből akár egy viszonylag sima hazai siker is lehet. Az első percek végül nem hoztak gólt, így a Valencia is visszább vett, hosszabb távú presszionálásra rendezkedve be inkább.
Történt azonban valami, ami fenekestül felforgatta az összecsapást: a vendégek kihasználták a Valencia túlságosan feltolt védekezését és a 24. percben egy villámgyors ellenakcióval előnybe kerültek. Samu Castillejo és Pablo Fornals voltak a szellemi atyjai az akciónak, a befejezést pedig a házi gólgyáros Bacca vállalta, aki simán odatette a labdát a rosszul elmozduló Neto helyére. Meglett tehát a vezetés és aki látott mostanában Villarreal-meccset, az tudja, milyen nehéz ellenük ilyen helyzetben játszani. Ez a felállás nagyon fekszik Calleja csapatának, akik ilyenkor rutinosan leparkolják a buszt a kapujuk elé és türelmesen várnak az újabb lehetőségekre. A Valenciának is időre volt szüksége, amíg visszaveszik a kontrollt az események fölött – a félidő vége felé már egész biztatóan néztek ki.
A szünet után ez szintén igaz volt. Egyre több és egyre nagyobb helyzetek következtek. Ahogy mentünk előre az időben, egyre közelebbinek tűnt egy esetleges valenciai gól, ám akadt olyan tényező is, amivel ők talán nem számoltak. A leggólerősebb támadójuk ugyanis, az olasz Zaza egy időzített bomba. Képes meccseket eldönteni a góljaival, tud remekül játszani, ám könnyen ki lehet őt hozni a nyugalmából. Talán ezt ismerték fel a sárga mezesek, akik akár tudatosan, akár nem, de felébresztették a Zazában rejlő szörnyeteget és összességében nagyon jól jártak ezzel. Az olasz csatár ugyanis a 60. percben brutálisan szabálytalankodott. Az eset olyan látványos volt, hogy akár egy azonnali pirosat is megért volna, ám Zazának már volt egy sárgája (2 perccel korábban szedte össze)…
Innentől ha nem is dőlt el minden, de eléggé beszűkültek a hazaiak lehetőségei. Gonzalo Guedes ment fel Rodrigo mellé segíteni a támadásoknál, de az emberhátrány így is éreztette hatásait. A Villarreal közben szinte hibátlanul menedzselte le a meccset, megúszva néhány veszélyes szituációt (Gabriel Paulista kapufája mondjuk). Helyzetüket nagyban segítette, hogy a Valencia futballistái az indokoltnál többet foglalkoztak a játékvezetővel, aki úgy az utolsó 15 percre kissé elvesztette a kontrollt az események felett. A sok szövegelés, meg rúgás, lökés, műesés mind a Villarrealnak kedvezett. Legalábbis nagyon sokáig. Ment az idő és a hazaiak sem mindig a labdával foglalkoztak, ami sok szempontból hasznos – ám a 83. percben Trigueros is a kiállítás sorsára jutott egy második sárga lappal, így a végjátékban már 10-10 ember feszült egymásnak.
Az egyenlő létszám viszont nem hozott azonnali Valencia sikert. A hazaiak elfáradtak a végére, de mentek előre, amíg csak lehetett. A Villarreal azonban jól tette a dolgát és végül lehozta a hátralévő perceket kapott gól nélkül, így meglett a nagyon fontos győzelem is. Így már csak 2 pont a lemaradásuk az 5. Sevilla mögött, ám van még egy fontos dolog, amit ki kell emelni az eredmény kapcsán: az első 5 csapat közül a tabellán csak a Barcelona tudott nyerni, mindenki más kikapott. A Valencia így még mindig a 3. az Atletico mögött 2 pont hátránnyal, viszont a madridiaknak már 9 pont a lemaradása… Nehéz lenne most a Barca ellen fogadni.
Valencia – Villarreal 0-1 (0-1)
Helyszín: Mestalla Stadion (Valencia), Vezette: Trujillo Suarez
Gólszerző: Bacca (24.)
Sárga lap: Kondogbia, Dani Parejo, Zaza (2), Gabriel Paulista, Neto, Montoya, ill. Pablo Fornals, Alvaro, Trigueros (2), Rukavina
Piros lap: Zaza, Trigueros
Valencia: Neto – Latorre (Santi Mina), Garay, Gabriel Paulista, Montoya – Andreas Pereira, Kondogbia, Dani Parejo, Gonzalo Guedes – Zaza, Rodrigo. Vezetőedző: Marcelino.
Villarreal: Asenjo – Rukavina, Victor Ruiz, Alvaro, Mario Gaspar – Trigueros, Rodrigo Hernandez, Castillejo (Roberto Soriano) – Pablo Fornals – Bacca (Raba), Bakambu (Cheryshev). Vezetőedző: Calleja.
Baranyai Balázs
