NB I: nagyot hajrázva őszi első a Fradi (12. rész)
Sokat nem adtak azért, hogy a két legnagyobb költségvetésű csapat dobogós lesz. Az őszt ugyan gyengén kezdte a listavezető Ferencváros, ám az utolsó hetekben – ha nem is szép játékkal – lekörözték a Videotont.
Évek óta nem tudja átlépni az aktuális nemzetközi kupaszereplést jelentő kvalifikációs párharcok jelentette akadályt a Ferencváros, mindazonáltal idehaza mondhatni egyeduralkodóvá váltak a zöld-fehérek. Ezen a tényen csak az változtat, hogy nagy meglepetésre a kupából korán kipottyant Thomas Doll gárdája az NB II-es Kisvárdával szemben. Az ősz eleje inkább a nemzetközi kudarc okozta sebek nyalogatásával telt, s ahogy haladt előre az idő és a bajnokság, úgy lett egyre magabiztosabb a IX. kerületi társaság, s hiába volt olyan periódus, amikor a nagy rivális Videoton már hét pontos fórral is rendelkezett, a végére a zöldek fordulhatnak az élről. Mert míg a fehérváriak botladozni kezdtek s fontos pontokat veszítettek, addig a Fradi magabiztosan hozta helyzetbe magát, és ágyazott meg az utolsó fordulóbeli kedvező helyzetnek. A Videoton pedig nem bírta el a nyomást, így a fővárosiak telelhetnek az élen.
Az sem utolsó szempont, hogy november elején visszatért a Tábor, igaz beárnyékolta ezt a nagyszerű hangulatot a Debrecen elleni találkozó szünetében történt incidens, minek hatására az MLSZ drasztikus büntetést szabott ki, s három hazai bajnokin nem lehetnek nézők a kapu mögötti szektorokban. Érzékeny veszteség érte tehát a csapatot abból a szempontból, hogy nem lesz miért „remegnie” az ellenfélnek a pokoli hangulatban.
A fentiek ráadásul megdobták némiképp a látogatottságot is, hiszen a szezonrekord is ehhez az összecsapáshoz kötődik: 19.125 fő tekintette meg a Loki elleni rangadót. Összességében 9026 volt a Ferencváros hazai meccseinek nézőszám átlaga, míg idegenben 3889, összességében 6322-en tekintették meg átlagban az együttes meccseit. Az idegenbeli látogatottság visszaesett az előző idényhez képest, hiszen akkor 6721/4255/5525 volt az átlag.
A keret
Nyáron nem volt nagy mozgás, viszont mindenképpen rutinosabb lett a keret. Érkezett ugyanis Otigba Kenneth a Heerenveentől, Joseph Paintsil Ghánából, az ifjabbik Lovrencsics, Balázs Soroksárról, de a fiatalok közül is egyre nagyobb szerepet kapott Csernik Kornél és Kundrák Norbert is, míg a távozók közül senki sem hullatott könnyeket Oliver Hüsingért, Florian Trinksért, vagy éppen a Radó, Kleinheisler, Rju Szungvu trióért. És bármennyire is megosztó volt Marco Djuricin, vagy épp MIchal Nalepa, de említhetnénk Emir Dilavert is, a trió mindenképp kulcsembere volt a Fradinak. Az újak közül egyértelműen a Paintsil, Gorriarán duó abszolút remek üzleti befektetés volt nyáron. Ugyan a Fradi – nemzetközi kupaszereplőként – nem volt köteles végig a fiatalszabálynak megfelelő korú játékost foglalkoztatni, Csernik Kornél, Kundrák Norbert, valamint Csonka András személyében hárma így is lehetőséget kaptak a bizonyításra.
Az ősz legjobbja(i)
Egyértelműen meg lehet határozni, mely labdarúgók emelkedtek ki az ősszel. Egyrészt Varga Roland hihetetlen formában futballozott, tizenhárom gólja egyéni csúcs, és ez egyben közel hozta a gólkirályi címet a szélsőnek. Joseph Paintsil 19 évesen még nem kész játékos, de szerződtetésével nagyot húzott a Fradi, ugyanis a kiismerhetetlenül cselező, és a pályán remekül látó ghánai középpályás kihagyhatatlan eleme lett a gépezetnek. A szűrő pozíciójában az uruguayi Gorriarán adott stabilitást, mi több, a szezonzárón Pazar egyéni megoldás után tette fel a koronát a Vasas elleni összecsapáson mutatott teljesítményére.
