Neymar és Brazília belevetette magát az idei világbajnokság kieséses szakaszába, ahol a nyolcaddöntőben Mexikó volt az ellenfelük.
Kép: FIFA
Egyértelműen Brazília volt a papírforma szerinti esélyes, mégis egy fordulatos, jó meccsre számíthattunk a Mexikó elleni nyolcaddöntőtől. Ennek legfőbb oka a Közép-Amerikaiak csoportkörben bemutatott produkciója volt Németország ellen, amikor is eksztázisban futballozva sikerült legyőzniük a legutóbbi világbajnokot. Most is hasonlóra készültek, habár a későbbi mérkőzéseik megmutatták: nem képesek minden alkalommal ilyen magas színvonalat hozni, mint a németek ellen.
Brazília a “nagyok” közül talán egyedüliként tudott eddig egyenletesen javuló játékot felmutatni – kivétel talán az utolsó, Svájc elleni ütközetük, ahol mondjuk nem voltak rákényszerítve az űrfocira. Nehéz ezt megítélni, de Mexikó vélhetően ugyanazon a szinten van, mint Svájc, vagy Szerbia a brazilok csoportjából – sőt, bizonyos elemekben talán még jobbak is náluk. Épp ezért talán a torna eddigi legnagyobb kihívása várt Brazíliára, az eddigi legveszélyesebb, legkellemetlenebb ellenfelük.
Az első félidő első fele abszolút a zöld mezes mexikóiak szája íze szerint alakult. Lényegében lekopírozták a németek elleni játékukat: labdaszerzések után villámgyorsan váltottak át védekezésből támadásba és próbálták meg kihasználni az ellenfél védelmének hibáit. A Lozano-Chicharito-Vela támadóhármas félelmetes végsebességgel rendelkezik, kiszámíthatatlanok, erősek a párharcok terén és technikailag kitűnően képzettek – egy rémálom ellenük játszani. Ezúttal is ők voltak a főszereplők a csapat kapu előtti játékában, ám ezúttal a befejezések terén nem tudtak olyan hatékonyak lenni, mint az első meccsükön.
Kép: FIFA
A brazilok közül valaki mindig vissza tudott érni, mindig odaért egy láb az utolsó pillanatban és blokkolt, ha kellett, így igazán nagy mexikói ziccer és Alisson-védés nélkül telt el az első félidő. A brazilok nem estek kétségbe Mexikó rohamai láttán, higgadtak tudtak maradni és tették a dolgukat tovább. Érezték ők is, hogy ezt a tempót, amit az ellenfelük diktál, nem lehet örökké fenntartani, pláne nem a vb negyedik meccsén. Egészen a 25. percig kellett várni arra, hogy Brazília ténylegesen átvegye az irányítást és helyzetekkel veszélyeztessen.
Egészen addig Mexikó agresszív volt a középpályán, sok labdaszerzésük volt, zavarták a brazil labdakihozatalokat, feltolták a védelmüket – ám ahogy fogyott a szufla, úgy vált egyre veszélyesebbé Neymar és a sárga mezes gárda. A PSG csillaga aztán szép cseleket követően hamarosan maga is bepróbálkozott, majd azt követően még több kísérletet könyvelhettünk el a részükről, ám gólig ők sem jutottak. Az első félidő 0-0-al zárult.
A szünet után szinte már az első másodpercektől érződött, hogy komoly változások következnek. A brazilok azonnal magukhoz ragadták a kezdeményezést és sokkal hatékonyabban kezdtek támadni, mint azelőtt. Azonnal helyzetbe tudtak kerülni és tették mindezt olyan könnyedén, hogy már akkor sejteni lehetett: ha nem tesz valamit Mexikó de nagyon gyorsan, akkor hatalmas bajban lesznek. Márpedig a zöldek nem jutottak semmire, pár percen belül pedig már kapták is a gólt menetrend szerint.
Kép: FIFA
Neymar volt a tettes, aki az egész akció szellemi szerzőjeként nem csak a befejezésből, hanem még az előkészítésből is kivette a részét. A támadás kulcsmozzanata egy látványos sarkazás volt ugyanis, amikor a védőket becsapva Wiliant játszotta meg, a Chelsea játékosa pedig ezt követően találta meg őt egy balszélről belőtt labdával. A be passzra Jesus és Neymar is érkezett, ám végül az utóbbi tudta csak elérni a játékszert. Meglett tehát a várva-várt gól, ami egycsapásra megváltoztatott mindent.
Mexikó innentől már nem ért rá, nekik kellett kezdeményezniük, ami egy nagyon hálátlan feladat volt számukra. A túloldalon ugyanis szintén nagyon gyors és nagyon veszélyes támadók lesték a kontra lehetőségét és ezek a játékosok hirtelen nagyon sok területhez jutottak. Brazília stabilizálta az addig is többnyire jó lábakon álló védekezését és átadták a lehetőséget Mexikónak a támadásra, akik egy felállt védelemmel szemben már messze nem voltak olyan félelmetesek, mint egyébként.
Kockáztatniuk kellett, fel kellett áldozniuk a hátsó stabilitásukat, amit Coutinhóék köszöntek szépen, már rohamoztak is. Mexikó gyorsan elhasználta az összes cserelehetőségét, de a játékuk minőségén nem tudtak javítani. Nem bírták igazán nyomás alá helyezni ellenfelüket, akik végig nagyon magabiztosak voltak. Ahogy haladt a mérkőzés, úgy vált egyre egyértelműbbé a helyzet: a dél-amerikaiak épp csak annyi szabadságot és teret engedtek a másik csapatnak, amennyit akartak, egy picivel sem többet. Habár nem volt náluk a labda, uralták a játékot és magabiztosnak tűnt a fölényük – habár csak egy góllal vezettek.
De hogy ne érhesse szó a ház elejét, a miheztartás végett még a rendes játékidő vége előtt sikerült beverniük a nyomatékot. Egy kontratámadás végén Neymar játszotta meg a frissen beállt Firminót, aki nem is hibázta el az ordító helyzetet. Ezzel kialakult a 2-0-ás végeredmény, amivel Brazília bezsebelte a győzelmet és meglett a továbbjutás. Az egyértelműen kiderült a 90 perc alatt, hogy melyik a jobb csapat, így Neymarék sikere megérdemeltnek mondható. Akárki is kerül majd szembe velük a későbbiek során, fel kell kötnie a felkötendőt.
Brazília – Mexikó 2-0 (0-0)
Helyszín: Szamara Aréna, (Szamara) Vezette: Rocchi (ITA)
Gólszerzők: Neymar (51.), Firmino (88.)
Sárga: Filipe Luis, Casemiro, ill. Alvarez Velazquez, Hector Herrera, Guardado
Kiállítás: – ill. –
Brazília: Alisson – Filipe Luis, Miranda, Thiago Silva, Fagner – Casemiro, Paulinho (Fernandinho) – Neymar, Coutinho (Firmino), Willian (Marquinhos) – Gabriel Jesus. Szövetségi kapitány: Tite.
Mexikó: Ochoa – Gallardo, Salcedo, Ayala, Alvarez Velazquez (Jonathan dos Santos) – Guardado, Rafael Marquez (Layun), Hector Herrera – Lozano, Chicharito (Jimenez), Vela. Szövetségi kapitány: Osorio.
