A Juventust gyakorlatilag egy teljes félidőn át lefocizta a Lazio és simán padlóra küldhette volna, de a rómaiak nem tudtak élni a lehetőséggel, a Zebrák pedig nagy csapathoz méltóan megragadták az alkalmat és elhozták mind a 3 pontot az Olimpicóból. De hogyan is történt mindez?
Kezdők:
Mindkét csapatnak akadtak problémái az összeállítást illetően, a hazaiaknál a zsinórban 149 meccsen játszó Acerbi töltötte eltiltását, valamint Luiz Felipe sem volt bevethető, így a védelemben a nem éppen életbiztosításnak számító Walace-Bastos páros volt kénytelen Radu munkáját segíteni. A másik problémás poszt a jobb oldali szárnyvédő volt, ugyanis Marusic is eltiltott volt, az ő helyét némi meglepetésre Parolo vette át.
A Juventusnál a támadósorban és a középpályán akadtak hiányzók, Mandzukic, Cuadrado, Pjanic és Khedira sem volt harcra kész, így elég limitáltak voltak Allegri mester lehetőségei, kénytelen volt tehát a fenti kezdőt nevezni…
Lazio dominancia, szenved a Juve
Az első félidő teljes mértékben Simone Inzaghi szája íze szerint alakult. A Lazio csírájában fojtotta el a vendég támadásokat és kifejezetten veszélyesek is voltak a kontrákból. Elég sokat elmond a játékrészről, hogy a Juventus a komplett első félidőt lehozta bármilyen kapura lövési kísérlet nélkül. A közvetítés során elhangzott, hogy Ronaldo először a 24. percben ért labdába az ellenfél térfelén, szóval volt baj rendesen a rekordbajnok háza táján.
A legkomolyabb problémákat a hazaiak igen kompakt szerkezete és az ehhez párosuló aggresszivitás jelentette. Gyakorlatilag minden párharcot a rómaiak nyertek, így a Juventus nem tudott veszélyes támadásokat vezetni, és ilyennel találták szemben magukat.
A letámadást Immobile, Alberto és Correa kezdte meg, akik lezárták a két középhátvédhez és a visszalépő Canhoz vezető utat. Az első képen látszik, hogy Lulic is egészen magasra feljött, valamint Milinkovic-Savic is akció közelben van, így a Juve el is vesztette a labdát. A második képen megpróbálták Cant megjátszani, a német középpályás viszont borzasztó meccset játszott, és itt labdát vesztett, aminek köszönhetően Luis Alberto kis híján meg is szerezte a vezetést.
Amennyiben a Juventus átjutott ezen (például átívelték kirúgásból), akkor is igen kellemetlen helyzetben találták magukat. A Lazio felállása leginkább 3-1-4-2-höz volt hasonlítható, így a pálya közepén egy egészen szabályos ötszöget hoztak létre, amivel teljesen lezárták az előrehaladás lehetőségét.
Ennek köszönhetően tehát a pálya szélén próbálta építeni a támadásait a torinói együttes, legfőképp Sandro és Matuidi révén. Sandróra Parolo lépett ki, amint megkapta a labdát hátul, ezért sokszor Matuidi lépett vissza a balhátvéd posztjára, hogy a brazil védő előremehessen, és így egy az egy elleni párharcra késztesse a poszton kívül játszó Parolót. Allegrinek pechje volt, az olasz remekül megoldotta a feladatát, így ebből nem sok jó sült ki. Matuidire ebben az esetben Milinkovic-Savic lépett ki, a szűkített területen pedig a Zebrák nem tudtak mit csinálni, vagy elvesztették a labdát, vagy hátra került egészen Szczesnyhez.
A jobb oldalon kicsit más volt a helyzet. De Sciglióra ugyanis nem a vele szemben játszó Lulic lépett föl sokszor, hanem Luis Alberto, ezzel megőrizve a hátsó alakzat kompaktságát.
A teljesen elszigetelt Ronaldo sokszor mélyen visszalépett a labdáért, de ekkor is árnyékként követte őt Bastos, míg Dybala sem tudott befolyással lenni a játékra.
Allegri erre annyival reagált, hogy Costát tolta át balra, így Ronaldo bement középre, Dybala pedig gyakorlatilag tízesként játszott, de nem tudott területeket találni a vonalak közt és a portugál szupersztár sem volt megjátszható.
A római támadógépezet
Ennek megfelelően többnyire a Lazióról szólt az első félidő, akik bátran tesztelték Szczesnyt közelről és távolról egyaránt. Egyik fegyverük a beadások voltak, amiket rendszerint legalább hárman támadtak. Milinkovic-Savic és Immobile állandóan jelen volt a tizenhatoson belül hasonló helyzeteknél, de bal oldalról érkező labda esetén Parolo is berobbant a tizenhatosra, míg jobb oldali beadásnál inkább Correa várta a labdát középen.
Említettem már korábban a Lazio igen rendhagyó felállását, így most ezt fejteném ki kicsit bővebben. A három védő előtt Lucas Leiva az egész mérkőzésen nagyszerű munkát végzett és sorra akasztotta meg a vendégek támadásait, hogy aztán továbbítsa a labdát a vonalak közt helyezkedő Milinkovic-Savic, Correa, Alberto vagy Immobile valamelyikének. A támadók rengeteget mozogtak, és nehezen is tudták felvenni őket, így több igen ígéretes helyzet is kialakult, mint Luis Alberto lehetősége.
Kontrákból is előszeretettel veszélyeztettek a rómaiak, lentebb például az látható, hogy Correa egy okos elmozgással hogyan alakított ki egy az egy elleni szituációt Cannal szemben, akit aztán játszi könnyedséggel hagyott faképnél, végül Szczesny akadályozta meg a nagyobb bajt.
Második félidő, ébred a Juventus
A Zebrák egy perc alatt veszélyesebbek voltak a második félidőben, mint a teljes elsőben. A Lazio elcsúszott a letámadásával így Can és Dybala révén sikerült átfordítani a játékot a bal oldalra, ahol Douglas Costa és Alex Sandro kettő a kettő elleni szituációban találta magát Parolóval és Milinkovic-Saviccsal szemben. A beadásokat pedig Ronaldo és Matuidi támadta, míg Dybala (vagy esetenként Can) a második hullámban érkezett.
Egy csapásra nyíltabb lett a játék, Dybala megtalálta azokat a területeket, ahol hatékony tud lenni, és ezzel párhuzamosan lett egyre veszélyesebb a torinói alakulat.
Azonban a Lazio sem volt veszélytelen, és az 59. percben Can szerencsétlen mozdulatának köszönhetően meg is szerezte a vezetést. Allegri erre azonnal egy cserével reagált, Bernardeschi érkezett Matuidi helyére. Az olasz szélső a jobb oldalra került, a Juventus pedig egyfajta 4-1-4-1-re állt át, ahol Bentancur biztosított a védelem előtt, Can pedig gyakorlatilag Dybalával egy vonalban játszott.
Ebben bőven volt kockázat, ugyanis hatalmas üres területek keletkeztek a kontrák során, amiben lubickolt a Lazio. Immobile simán el is dönthette volna a mérkőzést, de elhibázta a ziccerét, valamint később Luis Alberto távoli bombája süvített el centikkel a kapufa mellett.
A végső, győzelmet hozó változtatás
A Lazio a hetvenedik perc környékén kezdett fáradni, úgyhogy Allegri meglépte utolsó cseréjét, és beküldte Cancelót Costa helyett. A portugál ezúttal jobbszélsőnek érkezett, így Bernardeschi átment a bal oldalra.
Az egyenlítést is a két csere hozta össze, Bernardeschi nagyszerű labdát kapott Sandrótól pont Parolo és Bastos közé. Az olasz simán megverte egy az egyben Bastost és centerezett, Dybala lövésénél Strakosha még nagyot védett, de az ismétlésnél már tehetetlen volt.
A vendégek fokozták a tempót és végül ismételten Bernardeschi ment el a szélen, akinek a centerezése nem tudta megtalálni Cancelót, mert Lulic lerántotta, a megítélt büntetőt viszont Ronaldo kegyetlenül beverte. A Lazio kétségbeesetten jött előre, az eredményen változtatni azonban már nem tudott, így pont nélkül maradt egy olyan mérkőzésén, amin fényes győzelmet arathatott volna.
Összegzés
Inzaghi mester nagyszerűen felkészítette csapatát és egyértelműen meglepték az ország (egész Európa?) legjobb csapatát, de nem tudták megfelelő hatékonysággal kihasználni a helyzeteiket. Ezt pedig egy ilyen kaliberű csapat, mint a Juventus kegyetlenül bünteti. A Zebrák megállíthatatlanul menetelnek újabb bajnoki címük felé, de a Laziónak sem kell aggódnia, ugyan most két vereséget elszenvedtek zsinórban, a liga két legerősebb csapatával játszottak és egyáltalán nem vallottak szégyent. Ilyen játékkal bárki mást simán megvernének.
