Ismét megméretteti magát Európában a Debrecen, amely 2010-ben járt utoljára az Európa Liga csoportkörében, most pedig az albán Kukesi ellen kezdhették meg a selejtezőket.
A négy európai kupákban érdekelt magyar csapat közül nem a Debrecennek van a legnagyobb esélye a papírforma alapján, hogy eljusson a csoportkörig. A Videotonnak, vagy a Fradinak megvannak ehhez az anyagi forrásai, valamint a játékosállománya – a Lokinak aligha. Ettől viszont még az albán Kukesi ellen abszolút favoritnak számítottak Herczeg András tanítványai, akik a 10 000-es tömeg előtt nem is indították rosszul a találkozót.
Nagyon könnyedén kerültek helyzetbe a hazaiak: az albánok védekezése folyamatosan el volt csúszva, hatalmas területek szabadultak föl hátul a játékosaik között, amiket a magyar csapat szépen ki is tudott használni. Az akciókat ugyan nem vitték végig túl jól, hoztak rossz döntéseket, illetve adott esetben a lövések sem lettek jól kivitelezve, de érezni lehetett: megvan a lendület és az elképzelés a támadójátékban, akár egy sokgólos meccs is lehet ebből. Még akkor is nagy lehetett az optimizmus az első perceket látva, hogy a debreceni védelem azért csinált olykor hajmeresztő dolgokat, labdával és labda nélkül is instabil volt a magyarok hátsó alakzata.
A kék mezesek mondjuk a játék minden elemében bizonytalannak tűntek, ám úgy 20 perc elteltével kezdett körvonalazódni, hogy mit is szeretnének csinálni. A feltolt védelem azért kellett, hogy nyomás alá helyezzék ellenfelüket és irányítani tudják a játékot. Dominálni akartak, ehhez pedig az kellett, hogy a Loki játékosai visszább húzódjanak és átadják a területet nekik. Ezen a ponton már egyre ritkábbak voltak a debreceni támadások, viszont az albánoknak akadt pár veszélyes momentumuk. Ahogy fáradt el a DVSC, úgy vált magabiztosabbá a Kukesi és úgy esett az iram és a színvonal is.
Az első félidő végül nem hozott gólt, pedig kis koncentrációval a Loki akár a továbbjutás kérdését is lezárhatta volna rögtön a legelején – de nem tette. A lendület viszont visszatért a második félidő elején, habár addigra a vendégek is nagyjából rendezték a soraikat hátul. Az albán hibák száma csökkent, viszont szerencsére ugyanez a magyar oldalon is megfigyelhető volt. Sőt, Herczeg András még egy jó cserét is húzott: a szinte észrevétlen Takács helyett Garba érkezett, az erős felépítésű csatár pedig 2 percen belül góllal hálálta meg a bizalmat. Egy kisszögletet követően Varga Kevin lőtt kapura, a labda pedig Garbán pattant meg, ezt pedig a kapus már nem tudta rendesen lereagálni. Az 54. percben tehát megtört a gólcsend és előnybe került a Debrecen.
A következő percekben továbbra is erősen támadott a fehér mezes csapat, de a legnehezebb perceket át tudta vészelni a Kukesi. Ez azonban csak egy ideig óvta meg őket. Habár voltak helyzeteik és kétségtelenül közel álltak az egyenlítéshez (főleg a hazai védők időnkénti hatalmas egyéni hibái okán), egy kontra végül megpecsételte a sorsukat. Egy gyors ellentámadás végén Varga Kevin érkezett középen, majd lőtt gólt. Ezzel végképp eldőlt a meccs, de nem ez volt az utolsó fontos momentum. A 83. percben ugyanis Varga Kevin ismét villant: több, mint 20 méterről vállalkozott lövésre, pontos próbálkozása után pedig már két gólnál és egy gólpassznál járt.
Az eredmény már nem változott a továbbiakban, a Loki hazai pályán 3-0-ra nyert a Kukesi ellen, így minden okuk megvan a reménykedésre. Lesz persze majd a jövő héten egy visszavágó, ami nem ígérkezik majd ilyen egyszerűnek – pláne ilyen védelmi hibákkal. Ha ezeket sikerül kiküszöbölni, akkor nem lehet baj.
Debrecen – Kukesi 3-0
G.: Garba (54.), Varga Kevin (77., 83.)
Debrecen: Nagy Sándor – Ferenczi, Pávkovics, Szatmári, Kusnyír (Kinyik) – Szécsi, Haris, Tőzsér, Varga Kevin – Trujic (Csősz), Takács (Garba). Edző: Herczeg.
Kukesi: Frasheri – Rrumbullaku, Teqja, Cuculi, Kitanovski – Rroca (Musta), Musolli, Ethemi (Cyrbja), Limaj – Rama, Shkurtaj. Edző: Gjoka.
