A Premier League 5. fordulójában a Manchester United, a Tottenham és a Chelsea egy időben lépett pályára a szombati játéknapon, ráadásul tudták is hozni a kötelezőt – ráadásul helyenként fölényes játékkal.
Kép: The 42
Három ígéretes párosítás, ám az izgalmak mégis elmaradtak. Pedig ma már egy csapat sem mehet biztosra a Crystal Palace, a Wolves, vagy a Leicester ellen. Mégis, az esélyesek könnyed győzelemmel abszolválták ezt a fordulót.
A Spurs villámrajtot vett és már a 10. percben előnybe került: Alderweireld előre vágott labdája után Son csomózta össze a védőket, majd vette be a kaput. Tíz perccel később a vendégek védője, van Aanholt tette bele a lábát egy beadásba, ami azután – az ő szemszögéből – balszerencsésen pattant és végül Guaita kapujában kötött ki. Ezek voltak a legnehezebb pillanatai a Palace-nak, különösen, hogy két perc múlva Son ismét megvillant: ismét Aurier ívelt középre, a koreai támadó pedig a hosszún várta a játékszert és könyörtelenül tüzelt. Biztos ami biztos, Lamela azért még szerzett egy negyedik gólt is az első játékrészben, csak hogy tuti legyen a dolog. Így egy félidő után gyakorlatilag bőven eldőlt a mérkőzés. A szünet után nem meglepő módon már nem erőltette a dolgot a Tottenham. A fehér mezesek beosztották az előnyüket és tették, amit tenniük kellett. Az eredmény már nem változott, gálázva nyertek Pochettino tanítványai.
https://www.youtube.com/watch?v=BUBRLEjqGSA
A Chelsea visszafogottabban kezdett, ők nagyjából fél órán keresztül nézegették a Wolvest, mire kiszakadt a gólzsák. A kezdő löketet a saját nevelésű védőjük, Tomori adta meg. Az angol játékos egy elszórakozott szögletvariáció után döntött úgy, hogy távolról rádurrantja – hatalmas gól lett a vége. Innentől pedig hirtelen minden összejött a fehér mezeseknek, hiszen 10 percen belül kétszer is eredményesek tudtak lenni – mindegyik alkalommal Tammy Abraham volt a hunyó. Szintén egy saját nevelés, aki ismét bizonyította gólérzékenységét – előbb lábbal, majd fejjel is. A lendület kitartott, a fordulás után is jól ment a Chelsea-nek és Abraham sem tudott leállni: az 56. percben ismét villant és mesterhármasával átvette a vezetést a góllövőlistán is. A londoniak ezen a ponton viszont teljesen leálltak, ami esélyt adott a sárga mezeseknek az eredmény kozmetikázásában. A 69. percben ez össze is jött, igaz a lassításból kiderült, hogy öngól született – Abraham jegyezte ezt is, igaz ennek vélhetően már nem örült annyira. A 85. percben ráadásul a csereként beállt Cutrone is gólt szerzett, így megfelezte hátrányát a Wolverhampton. Maradt azonban egy találat az utolsó utáni pillanatra is: Mount néhány elszalasztott helyzet után végül a 96. percben bevette a kaput és kialakította a 2-5-ös végeredményt. Igazi őrült meccs, a Chelsea pedig egyre biztatóbban néz ki így néhány hét elteltével.
https://www.youtube.com/watch?v=hqWdUUVoib4
A háromból a legszorosabb összecsapás egyértelműen a Manchester United és a Leicester randevúja volt, habár itt már a 8. percben beköszönt Rashford: a fiatal angol csatárt buktatták a tizenhatoson belül, a megítélt büntetőt pedig ő maga végezte el – eredményesen. Ez pedig jó pozícióba hozta csapatát, hiszen így már a Leicesternek kellett kockázatot vállalni egy gól érdekében. Solskjaer együttese rendkívül jól menedzselte ezt a felállást – olyan jól osztották be az erejüket és semlegesítették ellenfelük játékát, akár egy olasz klubcsapat. Az más kérdés viszont, hogy ez nem tette látványossá, vagy izgalmassá a meccset. Volt egy minimális feszültség a levegőben a végén, a Leicester akár ki is használhatta volna a vörösök kényelmességét, ám erre végül nem került sor. Az előny kitartott a végéig és hazai siker született.
https://www.youtube.com/watch?v=D-TULCGfyVM
Manchester United – Leicester City 1-0
G.: Rashford (8.)
Tottenham Hotspur – Crystal Palace 4-0
G.: Son (10., 23.), van Aanholt (21. – öngól), Lamela (42.)
Wolverhampton – Chelsea 2-5
G.: Tomori (31.), Abraham (34., 41., 56., 69. – öngól), Cutrone (85.), Mount (96.)
