A Magyarországon rendezett U19-es Európa Bajnokság nyitó mérkőzésére látogattam ki. A megérdemelt osztrák siker mellett riasztó és hihetetlen élményekkel lettem gazdagabb.
Sinan Bytyqi társaságában – készítette: Kostyál Zsófi
Leszállunk a metróról, fogalmunk sem volt, hogy merre van a Megyeri út, vagy a Szusza Ferenc Stadion. Végül megtaláltuk. Nem volt valami kényelmes a szék, melyen egy papír volt. A magyar csapat képét ábrázoló lapok a piros-fehér-zöld zászlót adták ki. A bemondó arra kérte a szurkolókat, hogy ezt emeljük a magasba, amint felzendül a magyar himnusz. Az én zászlóm azonban a táskában maradt, nem mertük az osztrák lobogót vállunkra teríteni. Bár szemben voltak sorstásraink: a négy-öt fős osztrák szurkolókat három helyen láttuk, majd sok idegeskedés után kivitték őket az őrök. Értetlenül néztük az eseménysorozatot.
Mint az osztrák labdarúgással hoszzú évek óta foglalkozó író kíváncsian vártam az olyan tehetségek játékára, mint Sascha Horvath (Austria Wien), Sinan Bytqi, Florian Grillitsch (Werder Bremen) vagy Francesco Lovric (VfB Stuttgart). A bizakodó magyar sajtó ellenére én biztos voltam Ausztria sikerében. A sokkal magabiztosabban, érettebben és kretavan játszó osztrákok simán nyertek is, 3-1 lett a végeredmény.
Előttünk egy ősz ember volt. Elesett egy osztrák védő, “Földet rá!” – üvöltötte be valaki. A fiatalokat kifütyülték, a már említett idősebb úr két játékos is megilletett középső újjával. A stadion sarkában lelkesen szurkoltak a gyerekek. Mögöttünk egy anyuka tapasztotta be kisfia fülét a cifra szavak közepette. A Puskás mezes emberek között leintett egy óvatoskodó idő hölgy, hogy ne örüljek oly hevesen Bytyqi, Blutsch vagy Michorl találatainál. Sokszor szinte féltem. Mindenki indulatos volt, nyakamba szotyit köptek. Nem tudtam szurkolni a csapatomnak…
A mérkőzés végén a korláthoz mentünk. Sinan Bytyqi két osztrákkak beszélgetett, én is megszólítottam, közös fotók és az osztrák zászlómra nyomott szignó lett az eredménye. Az elfáradt, kissé megrugdosott Sascha Horvath-nak is szóltam, aki rögvest ott termett. Mosolyogva csináltunk vele képet és aláírással is elláttott. Mikor visszatért csapattársaihoz szólt nekik, hogy jöjjenek ki hozzám. Zavartan felmutattam az osztrák lobogómat. További három autógramm került a zászlóra osztrák kezek által. Érkezett Maderner (Wiener Neustadt) és Puchegger (Bayern München), majd a sérülés miatt nem játszó Grillitsch is odajött hozzám. Nagyon rendesek, nyitottak és barátságosak voltak. El se hittem, hogy ez velem történik meg. Danke schön!
Galeß
